Az árvíz sújtotta területeken különösen fontos a fertőtlenítés, a kórokozók minél teljesebb elpusztítása, kiirtása. A katasztrófák után ugyanis azok a kórokozók is veszélyesek lehetnek az egészségünkre, amelyekkel más, nyugodt körülmények között gond nélkül elbánt volna immunrendszerünk.

Immunrenszer állapota és a kórokozók száma

A fertőző betegségeket kórokozók (baktériumok, vírusok) okozzák. Az viszont, hogy valaki megkap-e egy fertőzést két dologtól függ: egyrészt a szervezetébe került kórokozók számától, és fertőzőképességétől, másrészt immunrendszerének aktuális állapotától.

Az immunrendszer állapota persze sok mindentől függ, a szociális körülményektől, a kielégítően kalóriadús táplálkozástól, a vitamin- (különösen a C-vitamin-) ellátástól, de igen fontos, el nem hanyagolható tényező a stressz is. Egy viszonylag új tudományág, a pszicho-neuro-immunológia bebizonyította azt az egyébként már régen ismert tényt, hogy lelkiállapotunk, érzelmeink befolyásolják immunrendszerünk működését. A stressz, szorongás, bánat gyengíti az immunrendszert s ezáltal elősegíti a kórokozók bejutását a szervezetbe.

Szorgalmi időszakban kevesebben betegednek meg, mint vizsgaidőszakban

A kisgyermekek immunrendszere még fejletlen, de nemcsak ezért betegszenek meg olyan gyakran az óvodások. Az elszakadás az édesanyától már önmagában is nagymértékben befolyásolja a gyermekek ellenálló képességét. Később az iskolai stressz, a túlzott teljesítménykényszer is befolyásolhatja a gyermekek immunitását. Egy szigorú, merev, büntető tanítónő osztályában jóval nagyobb arányú a hiányzás, a lázas betegségek előfordulása, mint engedékenyebb, a gyermeket szerető és megértő társnőjénél. Egyetemeken, főiskolákon vizsgaidőszakban a hallgatók gyakrabban betegszenek meg, mint év közben a szorgalmi időszakban. Számos más példa is hozható a stressz, a lelki tényezők és a fertőzések összefüggésére. Elég, ha csak a „kaméliás hölgy” tüdőbajára gondolunk, mely akkor lángolt fel, amikor szerelme elhagyta őt.

Katasztrófák után járványoktól kell félni

Régóta ismert, hogy természeti katasztrófák, háborúk után hatalmas járványok söpörtek végig országokon, kontinenseken. Elég csak az I. világháborút követő spanyol-influenza járványra gondolni, melynek több halálos áldozata volt, mint magának a világégésnek. E járványokban a  higiénés állapotok romlása kedvezett a kórokozók szaporodásának és fertőzőképességének, az éhezés, az alultápláltság, valamint a katasztrófa, a háború okozta nagyfokú stressz pedig gyengítette az áldozatok immunrendszerét.

A frontvonalon erősebbek, visszavonuláskor elgyengülnek az emberek

Igen érdekes, hogy a fertőzések nagy többsége nem a háború alatt, hanem azt követően alakul ki. Erre utal az a francia megfigyelés is, hogy az I. világháború alatt a visszavonuló – tehát letört, kimerült, reményvesztett – alakulatoknál jóval több tüdőgyulladásról számoltak be, mint a harcoló – tehát aktuálisan több stressznek kitett, állandó készenléti állapotban élő – csapatoknál. Úgy tűnik, hogy az állandó veszélyt, készenléti állapotot követő kimerültség az, ami kedvez a kórokozóknak.

A nagyobb harc a katasztrófa utáni építkezéskor kezdődik

Képzeljük csak el, mekkora stresszt jelent, amikor a család az árvíz után visszatér, és otthonát romokban találja. Nemcsak az anyagi kár az, ami megrázó. A régi kedves megszokott tárgyak, fényképek, emlékek pusztulása legalább annyira megrázó. A kimerültség, elkeseredés, bánat pedig elősegíti a kórokozók szaporodását, a betegség kialakulását vagy elhatalmasodását.

Dr. Valló Ágnes
belgyógyász szakorvos