Napi 100 villámcsapás éri a Földet másodpercenként

A vízcseppek a felhőben a légkör felső rétegeiben elhelyezkedő és pozitív töltéssel rendelkező ionoszféra és a föld közötti villamos tér miatt villamos megosztásúak lesznek. A villám a zivatarok alkalmával a felhő és a föld között vagy felhőkön belül keletkező, nagyfeszültségű kisülés. A Föld felszínét 100 villámcsapás éri másodpercenként.

A közvetlen villámcsapás gyakran halálos

A szabad téren  nehéz védett helyet találni, amikor a gyakori, rövid ideig tartó, de heves viharok törnek rá a hegymászóra vagy a túrázóra. A sérülés mechanizmusai különbözőek:

• direkt villámcsapás, amikor a villám egyenesen a testet éri, ez gyakran halálos kimenetelű
• induktív csapás, mikor a villám nagy erejű mágneses térváltozást hoz létre a  fémszerkezetekben, és az áramütés vagy égési  sérülés ennek az eredménye. A sátrak tartószerkezete gyakran fémből készül, és a csupasz sziklaoldalakon, sít területeken ideális célpont a villámoknak. Azon objektumok (fa, vagy kiemelkedő tereptárgy) a veszélyeztetettek, amihez a szabadban tartózkodó 1 m-nél közelebb áll.
• érintéses (kontakt) áramütés, mikor a balesetet szenvedett  érintéses kapcsolatban áll a villámsújtotta tárggyal – ez a via ferrata úton lévők gyakori sérülése, hiszen a létrák és a falba épített biztosító sodronyok mind fémből készülnek.
• föld – vezetés, amikor nagy feszültségkülönbség jön létre a földben a becsapási pont és a pont között, ahol a sérült áll.
• a tompa, ütődési, másodlagos sérülések oka az áram miatti izomkontrakció vagy a villámcsapás sokkhatása. A mászó elveszíti egyensúlyát, elengedi a kapaszkodási pontot és lezuhan.

Ha kevesebb, mint 30 másodperc tellik el a villanás és a dörgés között, menedékbe kell húzódni

A prevenció formái egyszerűek: elsősorban az időjárás ismeretében kell a túrára indulni. Ettől függetlenül, a magas hegyekben gyakoriak a gyorsab változó időjárási körülmények, hirtelen felhő- és köd leereszkedésekre mindig kell  számítani. A vihar eleje és a vége a legveszélyesebb, mert ekkor a villámcsapások megelőzik, illetve lemaradnak a viharfront közepétől. Ilyenkor a profi hegyjárók a 30–30-as szabályt alkalmazzák: ha a villámcsapás észlelése és a mennydörgés meghallása között 30 mp-nél kevesebb idő van, a villámcsapás veszélye a legnagyobb.

Mivel a hang 3 mp alatt 1 km-t tesz meg, a villámlás fénye és a dörgés hangja között eltelt időkülönbséget hárommal osztva, közelítőleg a villám távolságát kapjuk kilométerben, ha az időt mp-ben mérjük. A villámcsapás a kisülés helyétől (azaz a viharzónától)  akár 20-30 km-re is lecsaphat, ezért a szabály első 30-as száma ezt idézi az emlékezetünkbe. Ezért 30 perccel az utolsó villám meglátása, illetve az utolsó mennydörgés meghallása után szabad csak újra elindulni, mert a villám „visszanyúlhat”. 

Mindnyájunknak van egy beépített, első osztályú villámbecslő készülékünk: a szemünk és a fülünk. Ennek segítségével fel tudjuk becsülni a villámcsapások távolságát, és időben védett helyre tudunk húzódni.

A villámfény és a dörgés között eltelt időből megtudhatjuk, mekkora veszélyben vagyunk

A villám meglátása és a dörgés meghallása között eltelt idő	A villám távolsága
5	1,5 km
10	3 km
20	6 km
30	10 km

A sátorok, a magányos fák, a szűk helyek, kis odúk és mélyedések nem biztonságosak

Fedett, de nem szűk hely  ( menedékház, barlang ) a legbiztonságosabb hely  a villámcsapás elkerülésére, távol ajtótól, ablaktól. A szűk hely a földáram miatt, a sátor pedig a fém alkatrészek miatt nem biztonságos – ilyenkor még a szabad terület is biztonságosabb. Legveszélyesebb helyek a magányos fák, az áramvezetékek, a sí-liftek. A sziklafalak jó oltalmat nyújthatnak, ha az egyén kb. 1 m. távolságban áll tőle.

Ha égnek áll a haja, guggoljon le, hogy a villam a legkevesebb utat tegye meg a testében

Az erdőben a fák között nagyobb a biztonság, mint a sík terepen. Ha körülöttünk levő levegő elektromosan feltöltött, ezt megérzi az ember: szó szerint égnek áll a haja, szőre felmered, szokatlan (ionizációs) szagokat észlel. Ilyenkor azonnal biztonsági pozíciót kell felvenni: guggoljunk le, zárjuk össze a bokákat, hogy az esetlegesen átfutó áram, az egyik talpról a másikig a lehető legrövidebb úton a földbe vezetődjön. A földre feküdni nem szabad, mert a nedvesség jól vezeti az áramot.  A csoport tagjai legalább 1 m-re álljanak egymástól.

Gyakran sikeres az újraélesztés áramütötteknél

Az áramütés a szívben keringésmegállást okozó nagyfrekvenciájú tachycardiát vagy kamrafibrillációt okoz. A klinikai halál állapotában lévő személyt azonnal újra kell éleszteni, és ez az áramütötteknél gyakran sikeres.

Dr. Felkai Péter: Zsebdoktor utazóknak című most megjelent könyvéből