A klasszikus kamaszkor lezajlása utáni évek számos szülő és gyerek közötti konfliktus forrását rejtik magukban. Külön nehézséget jelent, hogy a szülők számára nincs recept a felnőtt gyermek "kezelésére". Általában hiányoznak az erre vonatkozó minták (a felmenők említett eltérő élethelyzete miatt), a szülők részéről mindenképpen káros saját húszéves kori sorsukat egy az egyben összevetni hasonló korú gyermekük életével, különösen, ha ennek nyíltan hangot is adnak. A gyermek lényegében csak kamaszkor előtt nevelhető. Ha az első tizenöt évben át tudtuk adni, direkt módon neveléssel és indirekt módon, saját példánkon keresztül a számunkra fontos értékeket, bízhatunk benne, hogy ezekhez akkor is visszatalál, ha kamaszként, ifjúként átmenetileg eltávolodni látszik azoktól. Teremtsünk alkalmat a nyugodt, meghitt beszélgetésekre gyermekünkkel, melyek során egyenrangú félként - felnőttként - tudjuk őt kezelni. Ez tehát egy teljes szemléleti váltást követel a szülőtől, hiszen meg kell válnia fölérendelt pozíciójától (ha nem is teljesen), s ez mindenkinek nehéz, de azoknak a szülőknek, akik lelki értelemben maguk sem felnőttek, egyenesen lehetetlen.
A két legfőbb buktató: pályaválasztás és párválasztás
A korszak egyik nagy kérdése és konfliktusforrása a pályaválasztás. A döntések egyre későbbre kerülnek, sok fiatal több, homlokegyenest eltérő profilú egyetemre, főiskolára felvételizik, egyiket el is kezdi, majd halaszt, átmegy egy másikra. Ha ez szellemi kalandozást és több szerep felpróbálását jelenti, és legfőképpen eljuttatja valahová a bizonytalan ifjút a több úton történő elindulás, mindenképpen hasznos és látókörét szélesítő módszernek tekinthető. A szülő részéről rengeteg türelmet és az anyagi háttér megteremtését kívánja.
Fontos a tolerancia, de muszáj, hogy tudja a fiatal, hol van a korlát
Mindkét tekintetben lényeges a tolerancia, de az is, hogy ez ne legyen parttalan, tegyük világossá, hogy hol van az a korlát, ameddig számíthat támogatásunkra a "tékozló fiú". A jóval erőnk feletti áldozatvállalás fölösleges megterhelés. Azonban a szülőnek tudnia kell azt is, hogy a fiatal felnőttkorban előfordulnak látszólag érthetetlen megtorpanások, amikor átmenetileg nem mennek jól a vizsgák, vagy teljesen szünetelnek a tanulmányok. Ha ezen időszakok nem tartanak tovább egy-másfél évnél, nincs ok kétségbeesésre.
Párválasztás: direkt módon tilos beleszólni
A szülők másik nagy próbatétele gyermekük párkapcsolataihoz való viszonyulás. Bízzunk korábbi nevelésünkben, és direkt módon ne szóljunk bele akkor sem, ha a partner személye vagy a dolgok menete nem szimpatikus számunkra. Igyekezzünk megismerni a barátot vagy barátnőt, vonjuk be családi programokba, így esetleg módosul kezdeti kedvezőtlen benyomásunk, és az ifjak önállósodása sem jelenti a családtól való elkülönülést, teljes elszakadást.
Direkt beleszólás nem tanácsos, de ha elkezd teljesen elcsúszni a fiatal, akkor tanácsadóként közbe lehet lépni
Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a teljes önállósodást megelőző életszakaszban lévő gyermekünkhöz való viszonyunk kialakításakor nagy a tét, hiszen a kapcsolat jellege meghatározza a későbbi kötődést szülő és felnőtt gyermeke között. A direkt beleszólást az ifjú életébe mindenképpen kerüljük, legyen képes önállóan dönteni, akár annak árán is, hogy időnként saját bőrén tapasztalja meg, ha helytelen utat választott. Természetesen ez alól is akadnak kivételek, ha súlyos devianciák felé sodródás jeleit tapasztaljuk - ez lehet erős alkoholizálás, drogfogyasztás, társadalmon kívüli csoportokhoz vonzódás - a háttérben meghúzódó tanácsadó pozíciót feladva azonnal lépjünk közbe, ha szükséges, szakember segítségét is igénybe véve.
Kiss Ákos
pszichológus
