Bizonytalanok, rosszul érzik magukat a bőrükben, nárcisztikusak, egoisták, éretlenek... Valahogy így írják le a leggyakrabban a serdülőkorban lévő fiatalokat. De egyes pszichológusok nem értenek egyet ezzel az elképzeléssel – szerintük az nem felel meg teljesen a valóságnak. Jellemezhetik ezek a tulajdonságok azokat a fiatalokat, akik az átlagosnál jobban „szenvednek” a serdülőkortól, de természetesen nem sajátjai minden serdülőnek, vagy azok többségének. Hiszen pld. ha a fiatal nem ellenkezik családi és társadalmi környezetével, ha az nem idézi elő a szembenállás szükségességét. A serdülő fiataloknak ahhoz, hogy megnyilatkozzanak, nincs feltétlenül szükségük az ellenkezésre. Csak azért teszik ezt gyakran, mert nem is sejtett képességeket fedeznek fel magukban – melyeket nem mindig értékel a környezetük. Kifejezik, amit éreznek, fenntartják mindazt, amiben nem feltétlenül értenek egyet másokkal - nem ugyanazt gondolják, amit a felnőttek vagy a szülők.

Most akkor a hormonok hatnak vagy nem?

A serdülők sokszor nem az életkorukkal járó hormonális változások miatt érzik rosszul magukat a bőrükben – vélik a pszichológusok. Amikor rossz a viszonyuk önmagukkal és a külvilággal, azt más okok is indokolhatják. Egy most divatos teória pld. az Egyesült Államokban egy neurológiai jelenséget helyez előtérbe, ami miatt a serdülőknél nagyobb a kockázata a különféle függőségeknek (alkohol, dohány, kábítószer stb.)

Az „ellentábor” szerint pedig a nők tudják igazán, milyen hatással vannak a hormonok a kedélyállapotukra. Miért ne lehetne ez így a serdülőknél is, akik jelentős hormonális változáson mennek át? Természetesen lehetséges, de téves lenne azt a következtetést levonni, hogy minden szeszélyességük, különös magatartásbeli jellemvonásuk, netán kicsapongásuk a hormonális változás számlájára írható. Azokat jelentősen befolyásolhatják körülményeik, a családi, iskolai környezetükben lévő személyek, vérmérsékletük stb.

Krízis-helyzet?

Vannak pszichológusok, akik cáfolják azt a vélekedést, hogy normális dolog serdülőkori krízisről beszélni. Mégis, a serdülőkor az egyetlen életszakasz, amelynek a (lelki) válság szükséges velejárója, de általában nincs ilyenkor állandó „krízis-helyzet” – vélekednek. Az ilyen serdülőkori problémákat éppen a gyermekekkel való összhang hiánya okozza, mindaz, amit a szülő nem fogad el, mert nem enged semmilyen nézetkülönbséget – de azért ez még nem címkézhető a „krízis” szóval.  A szakemberek egyre inkább kerülik ezt a szóhasználatot. Egyesek „folyamatról” beszélnek, amelybe krízises időszakok keverednek. Mások terminológiája szerint pedig ez „kényes kor”, „érzékeny” „vagy „nehéz” időszak.

Ugyanakkor elterjedt nézet, hogy ennek a kornak az akadályait a legtöbb esetben nehéz leküzdeni. De nézzük, miről is van szó: ez egy átmeneti időszak a gyermekkor és a fiatal-, majd a felnőttkor között. Negatív felhangja a szex és szerelem, a sokszor gyötrelmes, robbanásszerű testi-lelki fejlődés megjelenésével, azok érzelmi-fiziológia hátterével is összefüggésbe hozható. Noha természetesen nem minden serdülőnél jelenti azt, hogy ezekre az új jelenségekre féktelenséggel, értetlenséggel kell reagálni.

A fejlett országokban nagyobb probléma, a 3. világban szinte zökkenőmentes az átmenet

Kutatások szerint a fejlődő országokban a serdülőkor problémás életszakasza az érintett fiataloknál kevésbé érzékelhető. A földnek ezeken a részein sokszor társadalmi rítusok segítik át a serdülőt a felnőttkorba. Világos jelzést kapnak arról, hogy elhagyják a gyermekkor világát, beleértve a szabadság elérését társadalmi, politikai, érzelmi, és szexuális téren. A mi társadalmainkban nincsenek ilyen kollektív események. Napjainkban ez a generáció túltelítődött energiával, de a felnőttek sokszor lefékezik lendületüket, ami természetesen kockázatokkal jár. Jól érzékelhető emiatt, hogy az örökös ellenkezésben megmutatkozó magatartás nemcsak a fiatalok, hanem a társadalom számlájára is írható. Ez utóbbi ugyanis gyakran nem engedi, hogy a serdülő önkifejező megnyilvánulásai teret kapjanak.

Tanácsok a jó viszony kiépítéséhez a serdülővel

A serdülőkor a kapcsolatokról szól, mindenekelőtt a szülő és gyermeke, a tanár és a diák között. Ezt a viszonyt kell elsősorban megfelelő alapokra helyezni, és ha nem kielégítő, javítani rajta. De nem szabad tőle többet várni, mint bármilyen más emberi kapcsolattól. Egyetértésből és nézeteltérésből, boldog és keserű pillanatokból egyaránt táplálkozik…

Íme 5 javaslat a viszonylagos összhang fenntartásához a serdülővel:

1. tanács Több megértés – jobb kommunikáció

A szülő azt gondolja, hogy mindent jobban tud, mert felnőtt… Serdülő gyermeke persze kevés tudás birtokában van, hiszen nincs élettapasztalata, korából eredően intellektuálisan kevésbé érett stb. Ezen vélekedés helyett sokkal tanácsosabb, ha a szülő megértőbben, igazságosabban jár el. Ismerje el annak lehetőségét, hogy a serdülőben értékes vitapartnerre lelhet, akinek vannak önálló, helyes gondolatai a saját tapasztalatai alapján is. A rossz kommunikáció sokféle bajt generálhat, pld. ha a fiatal nem tudja kommunikálni rossz közérzetének okait, nem talál megértésre, és ez számos családi baj forrása lehet.

2. tanács Érdeklődés mindaz iránt, amit a fiatal szeret

Alapvetően fontos ismerni a fiatal kulturális érdeklődését, megérteni az ízlését, divatszeretetét stb. Hiszen ez jelenti az elismerését annak, amit meg akar mutatni magából ebben az életszakaszban. Érzékenyen fog reagálni a fokozott érdeklődés jelére a szülő, a felnőtt részéről, még ha nem is kommentálja. A megértéshez persze a felnőttnek nem kell szeretnie pld. a rap zenét vagy a könnyfakasztó tv-s szappanoperákat, hanem inkább mellette más irányba is tanácsos terelnie a fiatalt, azonos területen belül.

3. tanács Az intim szféra tiszteletben tartása

Amikor a serdülő bezárkózik a fürdőszobába vagy a szobájába: vizsgálja magát, „új” testét, vagy titkos levelezését olvassa – és ezt a szülő tartsa tiszteletben. Hiszen mit szólna ő, ha beavatkoznának az intim szférájába, belépnének a szobájába kopogás nélkül, ha kihuzigálnák a fiókjait apró titkok után kutatva, netán rányitnának a fürdőszobában? Bizonyára nem örülne, ellenkezne, ő is felháborodna – ezért ajánlott, hogy a szülő gyakran képzelje bele magát serdülő gyermeke helyzetébe. Ne csak a saját feje után menjen…

4. tanács Minden fajta gúnyolódás mellőzése

Ha értékén alul kezelik, netán kigúnyolják, bizonyos szempontból megalázzák a serdülőt, annak nagyjából két fő választása marad: vagy kompenzálja feleseléssel, növelve a hangnem erősségét, vagy saját maga ellen fordítja a „támadást”, sértést, és befelé fordulóvá válik. A szülő tehát ne humorizáljon, vagy gúnyolódjon gyermekén, még akkor sem, ha olykor szemtelenségbe csapnak át a dolgok. Amikor a tréfálkozás ismétlődik a gyermek kárára, az a saját magáról alkotott kép zavaraihoz vagy agresszivitáshoz vezethet.

5.  tanács Kedvező adottságainak, tehetségének értékelése

Előfordul, hogy a serdülő valóban ostobaságot csinál: ekkor természetesen megfeddhető, és hibáztassa is magát érte. De ez nem azt jelenti, hogy amikor valami jót, kiemelkedőt alkot, vagy hajt végre, el kellene menni mellette dicséret nélkül. A szülő, nevelő a legjobban teszi, ha bátorítja erőfeszítéseit, dicséri szorgalmát és jó szándékát ilyen alkalmakkor. Rendszeresen mutasson rá, mely területeken látszik sokat ígérő tehetsége, adottsága, és annak kibontakoztatását segítse elő. Utána pedig rendszeresen értékelje az elért eredményeket.

Galenus