Ezeknek a termékeknek egyelőre több hátránya, mint előnye mondható el, még akkor is, ha rendkívüli jelenség tanúi lehetünk: a hazai feldolgozók tej iránti kereslete nagyobb, mint a kínálat.
Sajtszerű sajt növényi eredetű alapanyagból
A sajtimitátum jellemzően a XX. sz. második felében kifejlesztett olyan gyártmány, amely tej- és növényi eredetű összetevőket, tejipari melléktermékeket (savót, permeátumot) tartalmaz, illetve csak növényi eredetű alapanyagokból (pl. szójatej, szójazsír, növényi zsír) készül. Ez a termék olcsóbb előállítását eredményezi, ami végül kedvezőbb árú terméket is jelent. A fogyasztók azonban gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a tejpótló anyagok felhasználása révén csökkentett tápanyagértékű termékhez jutnak, mivel az így készült élelmiszer táplálkozásbiológiai értéke nem közelíti meg a tejtermékét (sajt, sajtkészítmény).
Sajtimitátumok: rosszabb a zsír-fehérje aránya, kevesebb a kálcium
Talán egyetlen pozitívumaként említhetjük kisebb koleszterintartalmát, ugyanakkor kisebb lehet kalciumtartalma, lényegesen rosszabb a zsír–fehérje aránya a hagyományos termékeknél – ami egyértelműen nem előnyös. Bár a Tej Terméktanács a belföldi piac védelmében tett intézkedéseinek köszönhetően az EU-hoz való csatlakozásunk után tömegesen beáramló ún. tejtermékimitátumok mennyisége csökkent, a tájékoztatás e termékekről még mindig nem általános. Az üzleteknek nem feladatuk és nem is érdekük, hogy a fogyasztók figyelmét felhívják a sajtimitátumok fogyasztásából adódó hátrányokra.
Külön hűtőpult, más név?
A kereskedelemmel szemben megfogalmazott igény (Kereskedelmi Etikai Kódex) szerint az imitátumokat elkülönítetten kell(ene) forgalomba hozni, azonban ma még több esetben megfigyelhető, hogy a tejtermék-imitátumokat a helyettesítő termékkel (pl. tej vs. reggeli ital, sajt vs. sajtjellegű lapkészítmény) azonos hűtőpultban értékesítik, és így megtévesztik a fogyasztókat, egyúttal megszegik a kódexben vállaltakat is. Közben annak az igénye is felmerült, hogy a helyettesítő termékeket a fogyasztókat nem megtévesztő módon nevezzék el (pl. sajt esetében „növényi zsírral készült élelmiszerkészítmény”).
A tejtermékválasztékban az ilyen jellegű termékek azonban nem számítanak teljesen újnak: az ömlesztett sajtok gyártásához a feldolgozók évek óta használnak savóport. A nem tejeredetű alkotók (pl. növényi zsír) alkalmazása szintén régóta bevett módszer a tejzsír részleges helyettesítésére, különösen a vajkészítmények esetében, a vaj kenhetőségének javítása céljából – e módszerrel a hazai termelők is élnek.
Vásárlás csak címkeolvasás után!
Sok más élelmiszerrel ellentétben a sajt pontos összetétele nem titok. Mindent, ami egy sajt megítéléséhez és besorolásához szükséges, egyértelműen feltüntetik (feltüntetendő) a címkén.
A zsírtartalmat általában a szárazanyag százalékában adják meg, azonban az abszolút zsírmennyiség ismeretében lehet meghatározni a sajtok – táplálkozásélettani szempontból fontos – energiatartalmát. Mivel a sajtokból még párolog el víz a raktározás során, a szárazanyag- és a zsírtartalom százalékos aránya idővel változik. Ezzel szemben a zsírnak a szárazanyagban való aránya alig változik. Ha egy sajt teljes tömegéből kivonjuk a víztartalmat, akkor a maradékot nevezzük szárazanyagnak. A zsír a szárazanyagban érték azt mutatja, hogy hány százalék zsír van a víz nélküli sajtmasszában, azaz a szárazanyagban.
Ez az adat a sajt minőségi tulajdonságairól is árulkodik: a zsírtartalomból következtetni lehet a sajt lágyságára és aromájára. A minőség folyamatos javításának és a tudományos kutatásoknak köszönhetően az iparilag – nagy mennyiségben – gyártott sajtok minősége ma már igazán kiváló, bár a régi házi sajtok egyedi jellegét nem tudták megőrizni.
Lelovics Zsuzsanna
2010-07-31 18:00:00