Totál kikészítenek az emberek

Megőrjítenek a butaságaikkal, és most valahogy sokkal kevésbé vagyok toleráns. Ráadásul, ha a tévében meglátok egy beteg gyermeket vagy egy szomorú balesetet, képes vagyok azonnal elkezdeni sírni. Színészeket meghazudtoló módon pillanatok alatt könnybe lábad a szemem, amiért azonnal megérdemelném az Oscar-díjat. Ha egy ismerősöm, kollégám, barátom vagy éppen családtagom megbánt, teljesen kikészülök lelkileg. Úgy érzem, mintha mindenki ellenem lenne. Érzékenységemet a családom kicsit nehezebben viseli, hiszen egyrészt a tenyerükön hordoznak, és mindenben segítenek, másrészt egy-egy idióta megjegyzéssel az őrületbe tudnak kergetni. Főleg szegény öcsémet bírom a legnehezebben, aki jókat hülyéskedik kínos szenvedéseimen. A párom szerint kicsit agresszívabb is lettem, korábban, ha mondott, vagy tett valami félresikerült dolgot, vagy éppen nem csinált meg valamit, amit megbeszéltünk – mosogatás, ruhák mosógépbe történő bepakolása, teregetés – akkor kicsit leszidtam és megcsináltam én, viszont most leordítom a fejét, amire ő – lévén, hogy a közös gyermekünket várom és nyugalomra, szeretetre van szükségem – nem tehet semmit.

Gyenge vagyok, mint a harmat

Fáradtságom már-már kibírhatatlan. Úgy érzem magam este 8 óra körül, mintha lenyomnának nálam egy gombot és azonnal elalszom. A legviccesebb helyeken képes lennék aludni. Ha utazom hazafelé a vonaton, könyvolvasással, írogatással és hangos zenehallgatással vagyok csak képes fennmaradni hazáig. Korábban a párommal esténként megnéztünk egy-két filmet, hát ez most lehetetlen küldetés, gyakorlatilag bármilyen műsorba, olvasásba de még beszélgetésbe is képes vagyok belealudni.

Amúgy imádok enni, de nem most!

Sosem volt gondom az étvágyammal. Mondjuk, nem vagyok az a zabálós fajta, de, ha valami ételkülönlegességet, desszertet, vagy édesanyám főztjét kellett elfogyasztanom, rendszerint bátran álltam elébe. De nem most. Valahogy minden megváltozott, még ez is. Amit korábban szerettem, megettem, sőt kívántam, az most le sem megy a torkomon. Általában egészségesen táplálkozom és előnyben részesítem a finom salátákat, könnyű ételeket, de most még ezeket nem bírom megenni. Két hónappal ezelőtt nem telt el úgy nap, hogy ne ettem volna egy tál salátát mondjuk vacsorára teljes kiőrlésű gabonával, most viszont ez is felborult. Egyik nap például ölni tudtam volna egy jó húsos, hagymás, mustáros hamburgerért, amit – sajnos - be is szereztem és örömmel elfogyasztottam ebédre. Bár próbálok odafigyelni, hogy ez ne legyen rendszeres, mégis mindennap más ételt kívánok. Van olyan nap, hogy amit eltervezek reggel, hogy mit fogok majd enni ebédkor, és az már egy cseppet sem csigáz fel két néhány óra múlva.
Eddig rendszeresen rendeltem ebédet, amit minden hétre előre kell leadni, most ez sem működik. Nemhogy azt nem tudom, mit kívánok majd jövő héten, de még azt sem tudom, hogy ma délután. Szóval a helyzet egyre nehezebb. Általában egyik pillanatról a másikra tör rám egy vágy – magok: mandula, kesudió, mazsola stb., vagy csoki – amit azonnal be kell szereznem. De, hogy előre megtervezzem, hogy aznap mit fogok enni, az esélytelen vállalkozás. Így több heti ételemet kellett elajándékoznom a kollégáimnak, vagy kidobnom a szemeteskukába.

Testi változások még nincsenek

Mindössze egy változás van, ez pedig a mellfeszülés, duzzadás, érzékenység, aminek következtében egyre nehezebb megfelelő és kényelmes melltartót találnom a szekrényemben. De úgy döntöttem még várok 2-3 hónapot és csak utána megyek néhány újabb arabot beszerezni, hogy akkor már a megnövekedett mellméretre vásárolhassak. A fájdalom hasonlít a menstruáció előtti napokon érzett mellfeszüléshez, érzékenységhez.
Az új nőgyógyászom – ugyanis váltottam - és a védőnőm is megdicsért, mivel nem híztam egy dekát sem. Sőt vicces az egészben, hogy talán még fogytam is egy keveset, kb. fél kilót, ami ebben az étvágytalan állapotban nem is tűnik furcsának.

Orvosnál jártam: megszűrtek, megvizsgáltak

Orvost váltottam. Egy picit csalódtam a korábban jól bevált nőgyógyászomban, másrészt mivel ő egy magánklinikán – ahol elég busásan kell fizetni a szülésért – vezet csak szüléseket, úgy döntöttünk a párommal, hogy költséghatékonyság szempontjából egy nagyon kedves barátnőm által javasolt nőgyógyászt választok. Mivel rendesen fizetem a TB-t miért kéne egy csomó vizsgálatot magán úton, zsebből fizetnem? Úgy döntöttem, hogy egy állami kórházban szeretnék majd szülni, így esett a választásom az István Kórházra. Nagyon fontos, hogy a nőgyógyász, a körzeti orvos, a védőnő és a kórház is megfelelő közelségben legyenek a lakhelyhez. Mi megállapítottuk, ha a párom kicsit jobban rálép a gázpedálra, akkor fél óra alatt a kórházban, 20 perc alatt a körzeti dokinál, 40 perc alatt pedig a nőgyógyász belvárosi magánrendelőjénél tudunk lenni. Ez még a „belefér” kategória. A védőnő a lakhelyem környékén van, így ő 5 perc alatt elérhető autóval.
Az első vagy a második hónapban kell elvégeztetni a nőgyógyászati rákszűrést, a másodikban egy vérvételt, vizeletleadást és egy EKG-t. Szerencsére nekem az összes eredmény jónak minősült, így a kellemetlenségek ellenére egy kicsit megnyugodhatok.

Bedő Zsuzsanna