Újra az iskolában... Szorongás vagy éppen várva várt pillanat ez egy gyermek életében. Ismét a kötöttségek, feladatok várnak rá, de ugyanakkor lehetősége van elmerülni az új ismeretek csodálatos világában, együtt lenni barátaival vagy éppen újakat megismerni. Íme 10 tanács, amit érdemes megfogadni, hogy örömteliek legyenek az első napok a gyermek számára.

1. Aludja ki magát!

Már az iskolakezdés előtt szoktassuk hozzá (illetőleg vissza…) a nebulót a rendszeres lefekvéshez és felkeléshez. Ez az egyik legfontosabb dolog, amivel elkerülhetjük, vagy legalábbis csökkenthetjük a tanévkezdéssel gyakran együtt járó idegeskedést, stresszt.
A gyermek - jó esetben - nyáron sokat sportolt, focizott, kirándult, sokszor egész nap a szabad levegőn volt, most pedig egyszerre vissza kell ülnie az iskolapadba. Ez bizony kimerítő, lelkileg és testileg egyaránt.

2. Csináljunk kedvet a tanuláshoz!

A gyerekek gyakran félnek az iskolakezdéstől, ilyenkor nagyon sokat segít, ha felkeltjük az érdeklődésüket az iránt, ami várja őket. Nem is olyan nehéz dolog! Beszéljünk a múlt év kellemes emlékeiről, a jól sikerült kirándulásról, arról, hogy találkozik kedvenc osztálytársaival, milyen új dolgokat fog hallani, megismerni stb.

3. Mutassuk be az iskolát!

Az első osztályba lépő kicsiknek vagy iskolaváltás esetén nagy segítség, ha a gyermek nem a tanévnyitón látja először az iskolát, ahol majd ideje nagy részét tölti. Ha van rá lehetőség, kérjünk meg egy barátságos tanárt vagy egy idősebb tanulót, akit a gyermek ismer, hogy mutassa meg a megszeppent kis elsősnek, milyen a leendő iskolája, lássa a mosdót, az ebédlőt, a sportpályát - sokkal magabiztosabban és jobban érzi majd így magát az első napon!

4. Menjünk együtt megvásárolni a szükséges iskolaszereket!

Hagyjuk, hogy ő válasszon ki egy-két dolgot, ami később mindennapjainak része lesz: a hátitáskát, a tollat, a ceruzát, a szótárat, a tornaruhát stb. Ez egy kellemes lehetőség arra is, hogy megértse a gyermek: felelős a saját dolgaiért. Legyünk vele türelmesek!

5. Beszélgessünk az iskoláról!

Ez nagyon lényeges, mert ebből tűnik ki a gyerek számára, hogy fontos nekünk, amit tanul. De vigyázat! Az általános, kötelességszerű érdeklődés - „Na, milyen volt a napod”? - semmit sem ér, és valószínűleg egyszavas válaszokat kapunk rá. Mindig próbáljunk eredeti, egyéni kérdéseket feltenni. Játszhatunk olyat is, hogy a gyerek minden napját osztályozza, 1-től 5-ig, utána megbeszéljük, hogy miért annyit adott, amennyit. Ebből például érdekes beszélgetés alakulhat ki.

6. Tanuljunk néha együtt!

Ha időnként segítünk a gyermeknek a házi feladatában, abból is látja, hogy fontos, amit tanul. Jó ötlet, ha valamelyik tanár hetente egyszer olyan feladatot ad, amit otthon valakivel együtt kell megcsinálni. Sajnos gyakran előfordul, hogy a gyermek egyik szülője sem tud egy héten akár csak egyszer is rászánni fél órát ilyesmire… Hogyan várja el az ilyen anya vagy apa, hogy csemetéje lelkesedjen a tanulásért? Hasonlóan hasznos az is, ha kiakasztjuk a lakásban az iskolai rajzokat, esetleg egy jobban sikerült dolgozatot vagy a kirándulással, tanulmányi versennyel kapcsolatos tudnivalókat.

7. Vegyünk részt az iskola életében, rendezvényein!

Ezzel tudjuk talán legjobban megmutatni, hogy érdekel bennünket az, ami ott történik. Nem utolsó szempont persze az sem, hogy megismerkedhetünk a tanárokkal (nemcsak a fogadóóra „kellemes” légkörében), más szülőkkel és sok új dolgot tudhatunk meg így az iskoláról.

8. Figyeljünk a gyermekre!

Ha megváltoznak étkezési vagy például alvási szokásai, az annak lehet a jele, hogy nehezen alkalmazkodik az új követelményekhez, esetleg a körülményekhez. Nem lett-e más a viszonya, hozzánk, szülőkhöz vagy a testvéreihez? Szívesen beszél-e arról, mit tanult és mi történt az iskolában? Ha nem mesél, pláne máról holnapra nem is szól többet ilyesmiről, azt jelentheti, problémái vannak a tanulással.

9. Olvassunk, olvassunk, olvassunk...

Együtt olvasni a gyermekkel a legjobb módszer arra, hogy értékesen töltsünk együtt valamennyi időt mindennap. Egyúttal természetesen megtudjuk azt is, mennyire képes már olvasni, mennyire figyel, milyen a szókincse stb. A közös olvasás egy érdekes beszélgetés kiindulópontja is lehet!

10. Tartsunk rendszeres kapcsolatot a tanárokkal!

Ez nagyon lényeges része a tanulás segítésének. A pedagógusok időben jelezhetik az esetleges érzelmi, szociális vagy tanulási problémákat. A dolog természetesen kétirányú: mi is adhatunk értékes információkat a tanároknak. Jó, ha szólunk nekik az olyan eseményekről, változásokról, amelyek befolyásolhatják a gyermek iskolai viselkedését. (Ilyen lehet egy családi betegség, válás, valakinek a halála, a költözködés, az, ha valamelyik szülő elveszti az állását vagy munkahelyet változtat.) A legtöbb tanár örül, ha a szülő értesíti őt ilyen esetben, hiszen végül is „egy csónakban eveznek”…

(Galenus)