Mit jelképez az emblémád? Miért lett a nevedben két „t” betű?

Most a szalonban, ezen belül az eredeti szalongarnitúrán ülünk, amivel 1994-ben nyitottunk. A kárpit, - amivel a kanapé be van húzva - minden olyan jelet tartalmaz, amit azóta is használok. Megtalálható rajta a kocka, a sima akantuszlevél és a csavart akantuszlevél is, aminek a tetején borostyán levelek vannak. Ezek mind gyakran felbukkanó motívumok, amiket 1994 óta használok különböző variációban. Eleinte még fekete, majd fehér, később már óarany színű volt a motívum. 1998-ban változtattunk rajta először, amikor Párizsba mentünk. Szerettük volna a formavilágunkat modernebb üzenetűvé varázsolni, így a kockát választottuk ki az arculattervező grafikusunkkal, ami azóta az emblémánkká vált. A szép art deko betűkkel együtt, amivel a logó felirata készült, ez egy önálló motívummá vált. Egyrészt ez a brand jel, másrészt a munkáimon különböző díszítésként folyamatosan visszaköszönnek ennek a variációi.
A munkám egyik fontos üzenete és eleme, hogy a geometrikus és organikus mintákat keverem.
A két „t” betű ugyanebből az időből származik, az arculattervező grafikus mesélte, hogy mindig úgy veszem fel a telefont, mintha két „t”-vel mondanám a Katit. A két „o” mellé javasolta, hogy tegyük be a két „t”-t. De ennek tartalmi célja is van, amivel azt üzenem, hogy ez egy kemény és dinamikus név.

Más területek vonzottak valaha a divaton kívül?

Korábban a „divat” pálya nem volt a terveim között, bár mindig foglalkoztam vele, csak nem tudatosan, hanem ösztönösen. Ennek különböző formái voltak, mert gyerekként és fiatalként  hihetetlenül extravagánsan öltözködtem és öltöztettem a barátaimat. Nagyon vonzódtam mindig a textilhez és az öltözködéshez. Mégis számomra az igazi érdekesség a különböző korok öltözködési története és stílusa volt. Ebből automatikusan következik, hogy a színházzal és a filmmel is szerettem foglalkozni. Fiatalon textiljáték-tervezőként dolgoztam és különböző bábokat készítettem, majd a televíziózáson keresztül átkerültem a film és a színház világába. A mostani cégem még mindig viseli a nevet, hogy ez egy jelmeztervező és kivitelező cég. Nem sokkal később rádöbbentem, hogy a divathoz is van affinitásom, ráadásul vannak saját elképzeléseim. Ma már ezt kiteljesedésnek érzem.

Ha gyerekkorodban megkérdezték mi szeretnél lenni, mit feleltél?

Először azt mondtam volna, hogy jelmeztervező, másodszor meg azt, hogy építész. Gyerekkoromban, sőt még egész kislánykoromban - hét évesen - esküt tettem az édesanyámnak, hogy soha nem leszek ügyvéd vagy színésznő. De azzal  is tisztában voltam, hogy minden, ami a verbális kommunikációhoz kapcsolódik az nagy erősségem. Valószínűleg remek védőügyvéd lennék, mert hihetetlen empátiával és affinitással rendelkezem mások ügyének a megoldásában. Elképzelhető, hogy az ügyvéd pálya sem lett volna teher számomra.
Mindkét bátyám építésznek tanult, így láttam mivel foglalkoznak és én is nagyon megszerettem. Legalább akkora érdeklődéssel figyeltem – és figyelem a mai napig is - az építészetet, mint a divatot. Teljesen naprakész vagyok építészeti irányokban is.

Milyen iskolákat végeztél?

Voltaképpen nem volt időm iskolába járni, mert az érettségi másnapján kaptam egy tervezői státuszt egy szövetkezetben, ahol textiljátékokat terveztem. Miután kialakult ebből egy komoly üzletág, egy év után úgy éreztem, hogy mennem kell, mert szükségem volt egy nagyobb léptékű kihívásra. Nekiindultam a világnak és Budapesten játéktervezőként dolgoztam egy olyan vállalatnál, ami már a nemzetközi piacra is dolgozott. Itt automatikusan jöttek egymás után az újabb és újabb feladtok. A szó klasszikus értelmében nem volt időm iskolába járni, mert állandóan el voltam foglalva. Azok a komoly mesterek, műhelyek, munkahelyek ahol dolgoztam, fantasztikus tudást és tapasztalatot adtak számomra. A mai eszemmel azt mondom, hogy nagyon értékes és jó iskolákba jártam. Ösztönösen vonzódtam az itt tanult tárgyakhoz, mint stílustörténetet, kortörténetet, művészettörténetet.

Mai napig fejleszted magad?

Igen, mivel anélkül nincs értelme.  Úgy érzem, hogy annak, amit csinálunk, akkor van létjogosultsága, ha beilleszthető az aktuális világba. Ebben a hihetetlen versenyben és fejlődésben, amiben most élünk, alapvető szempont a tudás és a folyamatos fejlődés. Egy internettel átszőtt világban, teljesen természetes, hogy minden héten elolvasom a New York Times Style magazinját, vagy folyamatosan képben vagyok arról, hogy mi történik a festészetben, az építészetben és a divatban. Ezek olyan kulturális alapok, amelyek nélkül nem lehet az embernek saját hangja. Mert ha nem tudom, hogy hol tartunk, akkor lemaradok. Ez részben kötelesség, részben pedig egy ösztönös út, hogy az ember állandóan érdeklődik. Pontosan úgy, ahogy egy brókernek tisztában kell lennie a napi folyamatokkal, nekem is tisztában kell lennem azzal, ami a szakmámban történik.

Mik vannak rád hatással? Hogyan tudsz mindig megújulni?

A legnagyobb hatás, az állandó nyitottság a világra. Változnak az igények, változik a világ, változnak a technológiák, a szokások, és ezekhez alkalmazkodom én is. Ezen felül nagyon fontos eleme a munkámnak a stabilitás és az állandóság. Ez nem azt jelenti, hogy minden héten, vagy minden szezonban megváltoztatom a stílusomat, hanem a kialakult ízlésvilágom és stílusom különböző variációit küldöm aktuális üzenetként. Nagyon nagy hatással van rám minden, a gazdasági környezettől kezdve egy kirándulásig bármi. Emocionális alkotó vagyok, így mindent ami velem történik, beépítem a munkámba.

Kik a példaképeid?

Gyönyörű szó a példakép, vannak olyan alkotók, akiknek a pályája rettenetesen megérintett és közel áll hozzám. A divatban ezek az alkotók erős egyéniséget sugároznak. Számomra az egyik legnagyobb zseni Jean Franco Ferré volt, aki sajnos nemrég meghalt. Ő volt a szabászat költője.
Ugyanakkor rettenetesen vonz és érdekel, hogy hol tart a pimasz, humorral teli, innovatív és érdekes angol divat. Vivienne Westwood az abszolút sztártervező, aki az egész angol történelmet beépítette a mai öltözködésbe. Fantasztikus, hogy egy popkultúrából felnőtt művész hova fejlődik és mennyire felrázza az angol divatvilágot.
Nem szakmai példaképem Rani Macintosh, aki a bútortervezés zsenije volt a múlt század elején. Ő olyan tárgyakat hozott létre, amik a mai napig izgalmasak és értékesek. De egy sereg olyan alkotó van, akiknek az örökérvényűsége nagyon fontos számomra.

A modelljeidet mi alapján választod vagy választjátok ki?

Ez egy csapatmunka. A modelleket először az ügynökség szűri meg, aztán megszűrjük mi az alapján, hogy mennyire illenek egymáshoz. Általában egy nagy showra választunk 20-25 modellt, akiknek sok szempontból meg kell felelniük. Ilyen például, hogy érdekes emberek legyenek, egymáshoz jól illeszkedjenek, legyen bennük stílusazonosság.  Ismerjék az aktuális stílust és fel tudják venni a bemutató hangulatát.
Döntő kérdés, hogy kinek állnak jól a ruháink. Azt nem lehet mondani, hogy ezek olyan ruhák, amik mindenkire jók. Nagyon ki kell válogatni, hogy kire adjuk. Ez nem egyszerű dolog. Sokszor nagyon fáj a szívem, amikor jön egy lány, aki gyönyörű, de el kell küldenünk, mert valamiért nem illik a showba. Ilyenkor csak remélem, hogy a modell nem azt gondolja, hogy nem szép, hanem megérti, hogy ezekhez a ruhákhoz más típust kellett választanunk helyette.

Mi a véleményed a csontsovány modellekről?

Egyrészt értem a logikáját, másrészt abnormálisnak tartom. Értem azt, hogy egy vékony alkaton bármilyen pózban, bármilyen ruha, bármilyen világításban nagy eséllyel jól mutat. Tökéletesek a fotók egy vékony lányon, és bármit rájuk lehet adni. Nyilván ez egyfajta spórolás, mivel egy kollekció prezentálására, vagy egy bemutatóra őrületes pénzt költ egy cég, akik nem engedhetik meg azt, hogy az ott készült képek ne legyenek jók. Ezekkel a lányokkal pedig azonnal tökéletes fotók készülnek.
Ettől függetlenül én abszolút a hús-vér nő híve vagyok. Szeretem, amikor valakin van egy kis plusz. De sajnos nem engedhetem ki a kifutóra. Ha valaki ezt a szakmát választja, annak bizonyos áldozatokat kell hoznia.
Viszont borzasztó az, amikor arról hallok, hogy betegek lesznek, éheznek és meghalnak. Ezekkel az extrémitásokkal nem tudok azonosulni.

Hogyan fogalmaznád meg, mitől nőies és modern egy nő?

Ennek vannak külső jelei és belső tartalma. Külsőleg én mindenkiben látom a szépet és a különlegeset. Annak vagyok a híve, hogy az emberek ne hazudják magukat, hanem ismerjék fel a saját jellemvonásaikat, a saját tulajdonságaikat és éljenek annak megfelelően. Ha valakire nagy egy kabát, akkor azt ne vegye fel, mert nem érzi jól magát benne. A női létezés alapja az őszinteség.
Fontos számomra az is, hogy nagyon kötődök a tradicionális szerepekhez. Szeretem, ha egy nő tud sütni, főzni, mosni, vasalni, gombot varrni. Nem hiszek egy olyan világban, ahol a nők csak férfi szerepeket vállalnak és csak karriert építenek. A természet azt adta nekünk, hogy anyák és családösszetartók legyünk. Nekem az az igazi nő, aki elfogadja a világ kihívásait, nem csak egyetlen dologra koncentrál, hogy csak karrierje legyen, vagy csak szép legyen, hanem úgy képes szépnek lenni, hogy mellette hordozza a klasszikus női szerepeket és ezzel kiteljesedik. Nekem ez a modern nő.

Miben kell másnak lennünk ma, mint a régebbi generációk nőinek?

Az 50-es, 60-as évek női alapvetően a háztartásban voltak aktívak. Viszont volt egy borzasztóan fontos feladatuk is, ők osztották be a pénzt. Belőlük alakult ki a modern világ vásárló ereje. Ők döntötték el, hogy milyen porszívót, hűtőszekrényt vagy kávéfőzőt vesznek. Az ő választásaikra ráépült egy teljes kereskedelem és ipar. Ők modern vásárlók és egyben felhasználók is voltak. 
Ahogy mentünk előbbre az időben, egyre több nő elment dolgozni és már nem is biztos, hogy ők porszívóztak otthon.
Két-három generációval korábban még a klasszikus szerepek szerint éltek a nők. Nagyon nagy szabadságuk volt, mivel volt idejük öltözködni, vásárolgatni, sétálgatni. Megteltek a terek a gyönyörűen fésült és öltözött nőkkel, akiket ámulva nézegettek a férfiak. Ez szó szerint „golden age” volt, mert volt mit nézni és volt mit mutatni. Ez a mostani világ, ahol mindenki rohan egyik helyről a másikra és mindig időhiányban, felkészüléshiányban szenved, ez valamit elvett tőlünk. Nem azt mondom, hogy azt az időt kéne visszahozni, de anyáink valamit jobban tudtak.

Magánéletedben is követed a tradíciókat?

Igen, nagyon. Számomra a legfontosabb bázis a család és a családi létezés. A kiegyensúlyozott családi élet nélkül elvesznék. Például azt tanultam az édesanyámtól, hogy a főzés az egy szeretetkommunikáció. Ha valakit meg akarok jutalmazni, ünnepelni akkor még finomabb falatokat főzök. Annál jobb érzést, hogy reggel felkelek és mire a családom felébred, én ledagasztok egy pogácsát, amit majd a lányommal együtt szaggattunk, annál nincs jobb. Egy nőnek az a dolga, hogy megvédje a szeretteit lehetőleg a széltől is. Ez állandó elfoglaltságot ad, de enélkül nem volna értelme dolgozni sem. Az ember azért dolgozik, hogy megossza a szeretteivel azt, amit létrehoz. Nekem a legfontosabb bázisom a család.

Soha nem érzeted azt, hogy jobb lett volna mondjuk Párizsban vagy Milánóban születned?

Ha Párizsban születek, lehet, hogy semmi közöm sincs a divathoz, mert az egész személyiségem más. Én ide születettem és ezt az érzelem és tárgy kultúrát ismerem, ebben tudtam olyat mondani, ami teremtett számomra egy utat. Nagyon jó érzés az, amikor pozitívan fogadják a munkáimat bárhol a világon. Azon sose gondolkodom, hogy mi lett volna „ha”…
Engem borzasztóan inspirált fiatalon a családom, hogy menjek el Magyarországról. A nagyszüleim német származásúak, így minden gond nélkül megtehettem volna, hogy Nyugat-Németországban élek. De nem mentem el, mert nem tudtam elképzelni, hogy nem találkozom az anyukámmal két évig. Akkor így döntöttem. 
Nagyon jól érzem magam a világ azon pontjain, ahol komolyan veszik a divatot, vagy ahol ez a terület kevéssé fennkölt, mint Magyarországon. A magyarok azt hiszik, hogy ez hókuszpókusz, vagy éppen azt, hogy ez semmi és lényegtelen. Sok olyan ország van, ahol a GDP komoly hányadát a divatnak köszönhetik. Franciaországban teljesen normális, hogy reggel evés közben egy átlagos család megnézi, hogy a Párizsi Divathéten mit mutatott be Gaultier, ugyanis pontosan tudják, hogy ők ebből élnek. Ez egy nemzeti termék, ami munkát ad, hírt ad, országimázst épít. Ilyen szempontból mi rosszul kezeljük a divatot.
Ettől függetlenül én Magyarországtól rengeteg pozitív visszajelzést és szeretet kaptam, ezért mindig az jut eszembe, hogy nagyon szerencsés vagyok, hogy ezt itt kezdtem.

Lehet mondani, hogy szerencsés csillagzat alatt születtél? Amúgy hiszel a spiritualitásban?

Addig fogadom el, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem. Nem azt mondom, hogy nem hiszek benne, hanem nem foglalkozom vele. Másfajta kultúrában nőttem fel, mások a családomból hozott hitalapok. Van egy tradicionális családi hitem, így nehezen fogadok be egy keletről vagy akár nyugatról jött áramlatot.
Szerencsés ajándékot, képességet kaptam az élettől, amivel tudok élni. Ezt hívhatjuk szerencsés csillagzatnak is.

Milyen szépségpraktikáid, titkaid vannak?

A legfontosabb a belső egyensúly és nyugalom megteremtése. Ez mindenkin meglátszik, mert ilyenkor ragyog az ember tekintete. De ezen felül mindenbe hiszek, ami természetes. A hideg víztől, a természetes alapú ápolószerekig sok mindent jónak és hasznosnak tartok. Nyilván én is, mint mindenki más, használok krémeket, pakolásokat. Nem viszem túlzásba, mert ehhez nem igazán értek. Akkor nézek ki a legjobban, amikor a lelkem rendben van.

Mit teszel azért, hogy a lelked rendben legyen?

A munkámban, a magánéletemben törekszem egyensúlyra és örömteli létre. Nagy öröm számomra az alkotás, valaminek a létrehozása, megvalósítása. A munkám tele van sikerélményekkel.
A családommal pedig alig vannak tétlen perceim, és ezek az alkalmak rengeteg töltést adnak. A belső nyugalmam egyik legfontosabb eleme a kíméletlen őszinteség önmagammal szemben.  Nem szeretem magamat becsapni azzal, hogy minden rendben van. Az a típusú ember vagyok, akinek ha megmondják mi a baj, az már a gyógyuláshoz vezető utat jelenti.

Ezek szerint nagyon kritikus vagy magaddal szemben?

Igen.

Másokkal szemben is?

Nem annyira. Másokkal szemben sokkal elfogadóbb vagyok. Sokkal jobban értem mások motivációját és cselekvéseinek okát. Magammal szemben a legapróbb dolgokkal kapcsolatban is mérhetetlenül kritikus vagyok.
A Szűz jegyben születtem, aki az állandó tökéletességre törekszik és folyamatosan szervez.

A magyar nők hogy öltöznek?

Én csak egy szűk kört ismerek. Nincs rálátásom a magyar nőkre, keveset járok az utcán. De ettől függetlenül nem látom a helyzetet rosszabbnak, mint Európa bármely más országában. Van nálunk egy visszafogottság és alapvetően a magyar nők inkább praktikusan öltözködnek, mint divatosan. Ez minden országban más. Mint ahogy említettem, Franciaországban alapvető lételem, hogy az ember naprakész legyen a divatban. Nálunk ez nem alakult ki. És szerintem ennek nemcsak gazdasági okai vannak, hanem itt az emberek még mást gondolnak a divatról. Számukra ez nem olyan fontos, és nem mindennapi dolog.

Milyen aktualitásai vannak most a Katti Zoób márkának?

Miután mi és a Mme Lí vezette Qinyi Fashion Co. Ltd. cég 2009 októberében tartott közös bemutatónkért elnyertük a Best Natural Fashion Awards-ot, a Shanghai Fashion Week felkért minket, hogy nyissuk meg az idei áprilisi rendezvényt. A PEACOCK PARADE, azaz a ’páva parádé’ szemet gyönyörködtető megnyitója volt az idei Shanghai divathétnek. A Fusion Again keretein belül mutattuk be a 2010-es őszi/téli kollekciónkat. A 2010-es Shanghai világkiállítás kínai pavilonjához Mme Lí, a magyarhoz pedig a mi csapatunk tervezte a formaruhákat. Az idei divathéten a „páva kollekció” elnyerte a Shanghai Fashion Week legmodernebb és legkreatívabb kollekciójának járó díjat.
Mi jellemzi a kollekciót?
A kollekció, mely a kultúrák közötti párbeszéd gyönyörű példája, megmutatja a kínai és magyar motívumok közötti harmóniát és hasonlóságokat, és nem csak az erős köteléket szimbolizálja, hanem egy meglepően modern divat vonalat is kreál. Trükkösen egyszerű szabás, geometriai rend és grandiózus motívumok tükrözik a párhuzamokat a divat és az építészet között, nagyvárosi eleganciával keverve a tradíciót és az intellektuális modernséget.  
Úgy tudom tavaly megkaptad a Magyarország Kulturális Nagykövete címet?
Igen és februárban Art Ego címmel kulturális programsorozatot indítottunk a Szent István körúti szalonunkban. Bécsben is elindult a márkaforgalmazás, és szeptemberben Dr. Agnes Husslein-Arco meghívására a BELVEDERE-ben Haute Couture showt rendeztünk (The Great Gatsby). Fontos még megemlítenem, hogy 2010. június elején szalont nyitottunk Bécsben.

Bedő Zsuzsanna