Veszélyhelyzetekben az ideg- és hormonrendszer azonnal adrenalint és mellékvesekéreg-hormonokat (kortizolt) mozgósít, s minden szerv működését a küzdés vagy menekülés szolgálatába állítja.

Vészhelyzetben riadókészültségbe áll a szervezet

Példaképpen idézzük emlékezetünkbe, mi történik, amikor békésen sétálunk az utcán, és a kerítésnek ront egy vérszomjasan ugató, vicsorgó kutya. Szívünk hevesen ver, szinte a torkunkban dobog, gyorsabban kapkodjuk a levegőt, gyomrunk összeszorul, s még a hátunkon is feláll a szőr.

Nézzük meg pontosabban, mi játszódik le szervezetünkben. Belső szerveink működését vegetatív idegrendszerünk irányítja. A vegetatív idegrendszer szimpatikus és paraszimpatikus oldalból tevődik össze. A szimpatikus idegrendszer „szakosodott” a vészhelyzetek elhárítására, míg a paraszimpatikus elsősorban a táplálkozás, a regenerálódás szolgálatában áll.

Hormonok szabályozta folyamat

A „vészhelyzet” hatására (pontosabban annak hatására, amit vészhelyzetnek tartunk) a szimpatikus oldal aktiválódik. Felgyorsul a légzés, a szívműködés, emelkedik a vérnyomás, fokozódik az izomfeszülés. A szimpatikus idegrendszer „kihelyezett tagozata”, a mellékvesevelő nagy mennyiségű stresszhormont, adrenalint termel, amely fokozza az izmok vérellátását, és biztosítja a megfelelő „üzemanyag-ellátásukat” is: a májban található raktárakból cukrot szabadít fel, növelve ezzel a vércukorszintet. Mindehhez a mellékvesekéreg megfelelő hátteret biztosít. Az agyalapi mirigy közbenjárására a mellékvesekéreg kortizolt termel, amely segíti és stabilizálja a szimpatikus hatásokat.

Küzdelem vagy menekülés: mai stresszre nem megoldás

Mindezen hatások összességeként szervezetünk készen áll a veszély elhárítására. Érzékszerveink kiélesednek, gondolkodásunk tisztul, reakcióink gyorsulnak, izmaink erőtől duzzadnak, s elegendő cukor és oxigén áll rendelkezésükre a hatékony, gyors, erőteljes működéshez. Minden az izomműködés – a menekülés vagy küzdelem – szolgálatában áll.

A történelem kezdetén az ősembernek, nem volt más választása, ha mamuttal találkozott, mint elfutni, vagy harcba szállni vele. A mai stressz természete azonban nagymértékben változott. Ritkán kerülünk szembe olyan szituációval, ahol a fizikai harc vagy menekülés megoldást jelentene. Bár stresszhelyzetekben sokakban ágaskodnak agresszív ösztönök, a társadalmi játékszabályok rákényszerítenek arra, hogy uralkodjunk magunkon, miközben elfutni sem tudunk a nyomás elől.

Krónikus és szervezetet károsító stressz a distressz

Ha a stresszhelyzetet testi reakció, küzdés vagy menekülés követi, akkor a szervezet egyáltalán nem, vagy alig károsodik. Akkor sincs veszély, ha a harag, a bosszúság, az indulat csak átmenet, és könnyen lereagáljuk, vagy gyorsan túltesszük magunkat rajta. Ha azonban az élettani válasznak – a társadalmi következmények miatt – nincs szabad tere, tartós, vagy túl gyakran ismétlődik, akkor a testet halmozódó negatív hatás éri. Ezt nevezik krónikus stressznek (Selye János distressznek nevezi), mely felborítja a hormonális egyensúlyt, s végül egy egész sor betegség kialakulását segíti elő.

Magas vérnyomás, szív-, fekély-, és mozgásszervi betegség, rák

Felborul a vegetatív idegrendszer egyensúlya is, és fejfájás, magas vérnyomás, szívbetegség, fekélybetegség alakulhat ki, illetve a tartós izomfeszülés mozgásszervi betegségekhez vezethet. A hosszú ideig, túlzottan nagy mennyiségben kiválasztott mellékvesekéreghormonok hatására gyengül az immunrendszer védekezőképessége, s az ember esendőbbé válik, könnyebben kap fertőző betegséget, s még a rák kialakulásának valószínűsége is nő.   

Dr. Valló Ágnes 
Belgyógyász szakorvos