A szülő aggódik – a szakorvos azonban ritkábban. Ugyanis az esetek többségében a betegségnek még a gyanúja sem merül fel. Tipikusan olyan tünetről van szó, amelynél már a probléma felvetése is rossz, pontosabban – pontatlan.

Konkrétan ugyanis mennyi a sok?

A szülőktől nem várható erre válasz, hisz többségük már csak azért sem tudja, mert meg sem számolja a pulzust, tehát a percenkénti szívverések számát. Ezért az egészségügyi dolgozónak türelmesen el kell magyaráznia, mit kell tenni. Azt, hogy meg kell keresni az ütőeret, és hogy ezt legegyszerűbb a csukló belső, hüvelykujjhoz közeli oldalán kutatni, majd az óra másodpercmutatóján követni, hogy egy perc alatt hányat dobban a szív, hány lökéshullám éri el az ujjunk alatt dobogó eret.

Az újszülött szíve gyorsabban ver

Azt is ismertetni kell velük, hogy a pulzusszám nagyon erősen korfüggő Az újszülöttnél a 120/perc a normális, nyugalomban is. Ha pedig sír, vagy erőteljesen kapálódzik, a pulzus felmehet akár 180–200-ra is, ami élettanilag nélkülözhetetlen kompenzációs mechanizmus, mert a szívnek alkalmazkodnia kell a fokozott terheléshez. A nagyobb, egy– hároméves gyermeknek is 90–100 körül van a pulzusa, ismét csak nyugalomban, amely nyargalászáskor, ugráláskor ennek duplájára, vagy akár még magasabbra ugrik. Sok idő telik el, amíg elérjük a felnőttkori 60–70/perc körüli értéket, ám ezek is csak átlagok. Ugyanúgy normális lehet a percenkénti 50-es, mint a 90-es szívverés.

Magas pulzus: enyhe izgalom is elég hozzá

A valóban magasabb – korral, terheléssel nem indokolható – pulzus sem okvetlenül betegség jele. Már enyhe izgalom, vagy éppen fáradtság, kávé vagy kóla hatására, de pusztán amiatt is, hogy megmérik és a páciens szorong („fehérköpeny hatás”) önmagukban is pulzuskiugráshoz vezetnek. Leszögezhető hát, hogy a pulzus nagyon „megbízhatatlan” jelzőrendszere a szervezetnek, és nagyon kevés következtetés vonható le belőle. Ez akkor is igaz, ha valóban léteznek olyan ritmuszavarok – például a járulékos vezetési nyaláb okozta WPW-szindróma (Wolff– Parkinson–White) –, amikor a szívverések száma kórosan megemelkedik, akár 200/perc fölé is ugrik.

Ez természetesen kezelést igényel. Ám még ilyenkor is ki kell zárni a banálisabb kórokokat: hőemelkedéssel- lázzal járó fertőzéseket, vérszegénységet, pajzsmirigy-túlműködést stb.

Dr. Nemes János
gyermekkardiológus