Napról napra jobban éreztem a várandóssággal együtt járó bajokat, kísérőket. Ha huzamosabb ideig álltam – ez lehet 20 és 30 perc is – vagy ültem egy normális székben, utána bizony elkezdett szúrni, hasogatni a derekam vagy a hátam. A reggeli felkelés az ágyból is ekkor kezdett először egyre nehezebbé válni. Már jól esett, ha nekitámaszkodtam a páromnak, vagy ha szabályosan felhúzott az ágyból. Úgy éreztem, kezd megszűnni a korábban oly gonddal „kisportolt” hasizmom is. A derék- és hátfájás pedig olyannyira kezdte elrontani a mindennapjaimat, hogy 1 óra ülés a laptopom előtt már komoly fájdalmakhoz vezetett.

Így át kellett szerveznem az életemet és ki kellett találnom azt, hogy hogyan tudnám mindezt fekve az ágyban folytatni. Ehhez tudni kell, hogy mindössze két pozíció megengedett az ágyban ekkor, a jobb és a bal oldali fekvés. Kérek mindenkit, hogy otthon próbáljon meg bal oldalára fekve, hasa alatt egy párnával, az ágyon lévő laptopon írni akárcsak egy pár szót. Nem könnyű, nekem elhihetik.

A fájdalmak valószínűleg a folyamatos növekedés, tágulás eredményei, mely ellen csak annyit tehettem, hogy minél többet pihentem és feküdtem.

Segítség, kullancs a lábamon!

Korábban említettem, hogy milyen csodás helyre költöztünk a párommal az év elején, ahol nemcsak a házunk jelenti az örömünket, de a kertünk is, ami egy gyönyörű erdő szomszédságában fekszik. Erdő lévén, nyilván mindenféle állat megfordulhat a kertben. Így van ez, a nyár egyik legkevésbé népszerű szereplőjével, a kullanccsal is. Bár mivel nyugalomra voltam a kezdetektől intve, és csak ritkán sütkérezhettem kint a fűben, néha ha sikerült árnyékot találnom, akkor szívesebben töltöttem fekve az időt inkább a szabad levegőn. Volt olyan is, hogy elszenderedtem a csodás, tiszta égbolt alatt. Hogy ilyenkor kik és milyen módon másztak rám, vagy csak repültek el felettem azt nem tudom. Mindenesetre az esti zuhanyozás alkalmával figyelmes lettem a lábfejemen kiálló pici, fekete valamire. Mivel nem tudtam mi az és a párom sem nagyon jött rá, pánikszerűen nekiindultunk a legközelebbi ügyeletnek. Nagyon megrémültem, hogy vajon terhesen mit tehet velem egy átkozott kullancs! Szerencsémre az ügyeletes doki Gödöllőn – aki nagyon kedves és figyelmes volt – megnyugtatott, hogy ez nem az, aminek látszik. És elmesélte, hogyha mégis véletlenül kullanccsal találkoznánk, ne ijedjünk meg, egy csipesszel, gyors mozdulatokkal csípjük ki, vagy vegyünk erre a célra szolgáló „szerszámot” a patikában, amivel simán és könnyen ki tudjuk szedni a gonosz bogarat.

Ezek már a fájások?

Állítólag az ember lánya ezekben a még kezdeti időkben is érezhet olyan enyhe görcsölést, amilyen majd később megsokszorozódva a fájást jelenti. Én már megtapasztaltam egy-két, valószínűleg ahhoz hasonlót, aminek egyelőre még nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget.

Kocsikázás terhesen

Bár nem autózom rendszeresen várandós állapotomban, mégis havonta el kell mennem a nőgyógyászomhoz, a körzeti orvosomhoz, a védőnőmhöz vagy éppen ennivalót venni egy nagyobb hipermarketbe. Ezek miatt a látogatások, illetve vásárlások miatt bizony néha autóba kell ülnöm kétféle változatban: vagy a párom autójával megyünk – ez lényegesen egyszerűbb nekem, de sokkal vadabb is – vagy a saját kisautómmal megyek, maximum 60-al és általában 10, nagyon ritkán20 km-es távolságra. A párom hatalmas autója számomra vezethetetlen, mivel még a 175 cm-es magasságommal is törpeként, alig érem el a pedálokat. Ellenben az anyósülés kényelme mindennél jobb. Mióta növekszik a hasam, az ülést leghátulra húzom, a háttámlát pedig enyhe fekvésre állítom. Így úgy érzem, mindent megteszek a kényelmes utazásom érdekében. Ha a sajátomat vagyok kénytelen használni, akkor az ülés bár legelőre van tolva, a biztonsági öv két csipesszel teljesen ki van engedve, így meggátolja, hogy a hasamat szorítsa. Vettem egy puha, kipárnázott övtámaszt is, hogy még jobban fokozzam a kényelmet a hasamnál.

Néhány fontos óvintézkedés:

• A biztonsági övet sose vezessük a pocakon keresztül, hanem övterelő segítségével alatta.
• Ha légzsákos az autó, húzzuk tőle az ülést minél messzebbre, és menet közben dőljünk kényelmesen hátra.
• Másfél óránként mindig szakítsuk meg az utazást, járkáljunk egy kicsit. Erre már a mosdó rendszeres látogatása miatt is szükség lesz.
• Ne feledkezzünk el egy palack ásványvízről és némi nem romlandó harapnivalóról. Például keksz, mogyoró, mandula, dió, sós perec, zabpelyhes keksz.
• Kényelmünket szolgálja, ha olyan cipőbe bújunk, amelybe nem dagad bele hosszú utakon sem a lábunk, ha pedig csak utasként ülünk az autóban, nyugodtan vegyük le a cipőt, és húzzunk inkább egy meleg zoknit. (A Kismama terheskönyve – Sanoma 2008)

Mi az a magzatmáz?

Elgondolkodtam azon, hogy vajon mi fedi ilyenkor a baba bőrét, és mi az, amitől könnyedén mozog a vizes környezetben.
Ezt a fehéres színű, sűrű anyagot a magzat bőrében található zsírmirigyek termelik. Ettől marad a baba bőre ruganyos, és ez óvja a kis testet attól, hogy beívódjon a magzatvíz. A vernix – amelyet a magzatpihe tart a helyén – a szemöldök táján különösen vastag. A szülés során is ez védi és teszi sikamlóssá a baba bőrét. A kórházakban a szülést követően általában lemossák a magzatmázat, de ha nem teszik, egy-két nap alatt magától lehámlik. (Babár várunk – Gabo Kiadó 2009)
Folytatás következik…
Bedő Zsuzsanna