1. tipp

„Csinálj rendet a szobádban!” - Felesleges állandóan ismételni ezt a mondatot
A folytonos figyelmeztetés túl általános ahhoz, hogy a gyerek megértse a rendrakás hasznosságát és megszokásának jelentőségét. Hiszen ha szüntelenül ismételjük neki, végül az elveszti értelmét, és ellenkező hatást vált ki: a rendcsinálás teljesíthetetlennek tűnhet a gyermek számára. És mivel túlértékeli a feladat nagyságát, könnyen elkedvetlenedik. Fogalmazzunk meg inkább világos és konkrét kéréseket: „Szedd össze a földön lévő tárgyakat, és amit nem használsz, tedd a polcra. A kabátodnak a fogason, a többi ruhádnak pedig a szekrényben a helye.…”

2. tipp

Indokoljuk meg a rend szükségességét!
Magyarázzuk meg a gyermeknek a rend előnyeit, hiszen ha csak utasítás következményeként hall róla, soha nem lesz kedve hozzá… Fordulhatunk hozzá ilyen indoklással: „ha összerakod a holmidat, több helyed lesz játszani, és a pajtásodat is könnyebben fogadhatod – így nincs helyetek semmire…” vagy „ha nem rakod össze a holmidat, nem fogod megtalálni, amit keresel”.

3. tipp

Rendezzük be a szobáját praktikus tároló helyekkel!
Fiókos szekrény, rekeszes állvány, színes pakoló doboz, láda… Minden ilyen kellék megkönnyíti a gyermek számára a rendrakási feladat végrehajtását abban az esetben, ha a hozzáférés minden nehézség nélkül történik a számára, azaz a „pakoló hely” korának, magasságának teljes egészében megfelel. Emellett a tárgyak szétválogatása egy idő után gyorsan menjen: tanulja meg a gyerek, hogy szétdobált tárgyait mindig fajták szerint rendszerezze, és aszerint tegye ugyanabba a fiókba, azonos polcra. És az is vésődjön az emlékezetébe, hogy a ritkábban használatos tárgyait ne a keze ügyébe helyezze el, az igénybe vétel gyakorisága döntsön.

4. tipp

Rendrakás esténként ugyanabban az időpontban
Még célszerű, ha a legkisebbeket csak az esti rendrakáshoz szoktatjuk, játékos formában: „Menj, és fektesd le a mackóidat, babáidat!”,  vagy: „A kisautóidra is ráfér a pihenés….itt az ideje, hogy a helyükre kerüljenek.”

A nagyobbak esetében ne keverjük bele a rendrakást a játékba, hanem szabjuk meg a gyermeknek, mennyi időt adunk neki annak elvégzésére. Ne engedjük az örökös halasztgatást, állapodjunk meg vele egy reális időpontban a nap folyamán, amikorra rendet akarunk látni a szobájában. És azt lehetőleg tartassuk is be vele…

5. tipp
Nyújtsunk segítséget, és 15-20 percenként ellenőrzés kell
Kezdetben feltétlenül mutassuk meg a gyermeknek, hogyan fogjon hozzá a rendrakáshoz – hogy megnyugodjon –, aztán pedig hagyjuk, hadd boldoguljon egyedül. Miközben azzal is nyújtsunk biztonságot neki, hogy „hátrahagyjuk”: „Hívjál, ha segítségre van szükséged, itt vagyok a szomszéd szobában, segítek”.  De 15-20 percnél tovább ne bízzunk benne, hogy folytatja a rendrakást, ellenőrzés nélkül. Hiszen ezen az időn túl a gyermek általában hajlamos megfeledkezni arról, amire megkértük, és amit ígért…  Menjünk vissza tehát a szobájába, és ha nincs kész a rendrakással, segítsünk neki,  fejezzük be vele közösen.

6. tipp
Ne feledkezzünk meg a dicséretről!
Ne habozzunk, köszönjük meg neki a rendrakást, sőt, mutassuk ki, mennyire büszkék vagyunk rá, hogy rendszeresen sikerrel jár. A gyermek számára általában nem érzékelhető, mennyit jelent a rend, milyen fontos feladatot hajtott végre, ha soha nem dicsérjük meg érte – és egy idő után kedve sem lesz hozzá. Hiszen a sikerélmény csírái már ebben is gyökereznek…

7. tipp

Kompromisszumkészség
Ha szükséges, kissé engedjünk elvárásainkból – ne próbáljunk „katonás” rendet parancsolni, erőteljesen fellépni gyermekünknél, ha eleve nem olyan alkat. Elfogadhatunk egy kevés „rendetlenséget” is, ha az nem zavaró és nem dominál a mindennapokban: egy elől hagyott játék, mely legközelebb is használatban lesz, vagy egy papucs a szoba közepén még nem tragédia... Hiszen a gyerekszoba nem kerül semmilyen kirakatba – csak hozzá kell szokatni a gyermeket, mint fentebb említettük, a rend előnyeihez minden körülmények között.

Milyen életkorban, hogyan célszerű hozzákezdeni?
3 éves korig:
Ebben a kezdeti életszakaszban a rendrakás még játék: a  kisgyermek ugyanazzal a hévvel összerakhatja vagy széttúrhatja a holmiját. A lényeg az, hogy szoktassuk az örömhöz, mely végül azzal jár, hogy rendben „aludni látja” a játékait, képeskönyveit ….

4-5 éves kortól:
Komolyodik, vagyis bonyolódik a helyzet! A gyermek rendszerint már nem akarja abbahagyni a játékot azért, hogy rendet tegyen. Bátorítsuk azzal, hogy legyen önálló: „Nagy vagy már, rendet tudsz csinálni egyedül is.” Vagy: „Látod, nélkülem is boldogulsz!”. A kicsi meg fogja érteni, hogy már nem függ mindenben másoktól, azaz kezdeményezhet.

6 év körül:
Bízzunk rá néhány egyéni feladatot, hogy motiváljuk a rendre: este készítse ki a ruháját másnapra, mert reggel egyedül kell felöltöznie; a használt ruhát tegye a szennyesládába; pakolja be az iskolatáskáját stb. Mindezekhez a feladatokhoz először persze adjunk útmutatást.

8-9 éves kortól:
A gyermek abba a korba lép, amikor már nemcsak a saját szobájában tehet rendet, hanem részt vehet a családi életben. Megoszthatja pld. a házimunka egy részét a többiekkel:  ágyazzon be maga után, ne keverje össze a tankönyveit a szórakoztató olvasmányaival, illetve néha már porszívózhat is a szobájában…

Galenus