Párnák minden mennyiségben!

Ezen a héten éreztem először, hogy kezd egyre kényelmetlenebbé válni a fekvés. Ráadásul, mivel nemcsak éjjel pihenek és alszom, hanem napközben is sokat ejtőzök vagy a nappaliban lévő kanapén, vagy a hálószobában az ágyon, ezért kénytelen voltam megoldást találni a problémámra.

Nappali pihenéseimkor legtöbbször olvasok vagy tévét illetve filmeket nézek. Egy darabig képes voltam a hátamon fekve ejtőzni, most viszont már nem megy, sőt nem is szabad.  A háton fekvést azért nem javasolják, mert ekkor a méh közvetlenül ránehezedik a hasfal hátsó részén futó visszerekre és azokat összenyomva az alsó végtagokat, későbbi terhességben a lepény felőli keringést is rontani tudja. Az oldalfekvésben általában minden kismamának van egy preferált helyzete, amelyet kényelmesnek érez. A baba mozgásainak intenzívebbé válása pedig jelzi, hogy ezalatt az ő ellátottsága is megfelelő.

Ahhoz, hogy a tökéletes pihenést tudjam biztosítani magunknak, úgy döntöttem veszek egy szoptatós párnát, hátha az majd segít. De mielőtt ezt beszerzem, vettem néhány közepes méretű párnát a svéd bútornagyáruházban, hogy ezekkel támasszam ki magam minden irányból. Így tettem egyet a lábaim közé, egyet a növekvő hasam alá, kettőt a fejem alá és egyet a hátamhoz. Így érzem magam a legjobban, a legkényelmesebben.

Amúgy párnák iránti vágyam abban is megnyilvánul, hogy ha huzamosabb ideig egy széken kell ülnöm, elhelyezek a hátam mögé és a popsim alá is egy-egy párnát, hogy fokozzam a kényelmet. De ha tehetem, nem ülök túl sokat egy helyben és főleg nem egy kényelmetlen széken.

Már megint vércsepp…

Ezen a héten kicsit talán többet idegeskedtem a kelleténél, nagy volt nálunk az átjárás, sokan jöttek-mentek a házban, így valószínűleg ennek köszönhetem az újabb vérzést. Úgy látszik ez már egy visszatérő motívum lesz egész várandósságom idején. Most is, mint legutóbb, 1-2 csepp vérrel találkoztam a mellékhelységben. Ami persze nem változtat a dolgon, hogy most is megrémültem, de nem tehettem mást, mint, hogy 1 hét folyamatos fekvésre kényszerítettem magam.

Biztonság kedvéért felhívtam az orvosomat, aki azonnal behívott egy vizsgálatra. Alapos ellenőrzés után megállapította, hogy a méhszájam zárva van, a magzatvíz tökéletes, nincs benne vér, de ettől függetlenül 1 hétig feküdnüm kell. „A vérzés olyan könnyű testi sértés, ami 8 napig gyógyul, ezért annyit minimum fekve, ágyban kell tölteni”- mondta. Meg szokott kérni arra is, hogy ha lehet, laptopot se vigyek be az ágyba magammal, csak könyveket és távkapcsolót. De ezt nem ígérhetem meg neki, hiszen a laptopom nélkül  - mint újságíró - félkarú óriásnak érzem magam.

És lőn, a lila színű stria megjelent!

Bár a kezdetektől folyamatosan kenem mind a pocimat, mind a melleimet és a combom oldalát is kétféle masszírozó és kakaóvajas hidratáló krémmel, úgy látszik egy három csíkból álló striát én sem úszok meg az oldalamon. Mindenesetre azt, hogy a  többi testrészemen nem jelent meg egyetlen csík sem, azt a szuper kakaóvajas készítménynek tudom be. Javaslom minden kismamának egy bivalyerős hidratáló krém használatát. nemcsak a szöveteknek áldás, de állítólag a baba is élvezi az enyhe masszázst. A három csíkból álló, lila színű stria pedig szülés után elméletileg halványulni fog és kap egy fehér, gyöngyházszínt.

Hú, de gáz, horkolok!

Még soha életemben nem horkoltam, vagy legalábbis nem úgy, hogy azt bárki észrevegye. Inkább csak kedves kis szuszogásnak hívnám azt, ami eddig jellemezte az éjszakai alvásomat. Emellett nincs sem orrsövényferdülésem, sem orrpolipom, vagy bármi olyan bajom, ami azt eredményezné, hogy rendszeresen horkoljak. Persze amikor korábban náthás voltam, vagy meg voltam fázva, akkor biztosan előfordult velem is, hogy a teli orrom miatt nehezebben, vagy éppen hangosabban vettem a levegőt. De ilyenre – főleg mivel az ember nem ébred fel saját magára – sem emlkészem. Én kicsit rosszabb alvó vagyok a páromnál, és amikor ő horkol, akkor sokszor felébredek rá, és addig piszkálom szegényt, míg abba nem hagyja.

Hát most furcsa dolog történt. Egyik reggel a szerelmem viccesen újságolta, hogy éjjel bizony horkoltam. Ezt alig hittem el, sőt azt hittem, hogy csak poénnak szánta. De utánaolvastam, és bizony a várandós kismamák a második trimesztertől kezdve folyamatosan horkolhatnak éjszakánként. Így most legálisan, de éjjel én is horkolok kicsit, ami remélhetőleg a szülés után magától elmúlik.

Hogyan kezeli párunk a terhességet?

A gyermekvárás kényes kérdés férfikörökben. Egyrészt a többséget hidegzuhanyként éri, és nem tud mit kezdeni a témával, másrészt az a típus, amelyik állítása szerint fel van készülve a gyerekre, a hirtelen jött öröm után ő sincs még a helyzet magaslatán.

A párom az utóbbi körbe tartozik. Szerelmünk hat éve alatt szinte az első perctől együtt élünk, így elég jól kiismetük egymást. Tisztában vagyunk a rigolyáinkkal, pontosan tudjuk mivel okozhatunk örömet a másiknak, szóval tudunk mindent, ami a közös, harmónikus életünkhöz szükséges. Azzal is tisztában voltunk, hogyha szerelmünk gyümölcse jönni akar, akkor bátran állunk a feladat elé, és szeretettel várjuk őt. Amikor bejelentettem a páromnak a nagy hírt, akkor boldogan fogadta, de az azt követő hetekben, hónapkban látszott, hogy annyira még sincs felkészülve a kis jövevény fogadására. Kíváncsian, érdeklődve, de még nem igazán beleélve készítette fel magát a gyermekvárásra.

A nagy változás akkor következett be, amikor a pocim elkezdett folyamatosan nőni, a baba pedig elkezdett finom mozgásokat tenni. Tulajdonképpen elkezdett kézzelfoghatóvá válni a baba, és éreztem, hogy kezd kifejlődni mellettem egy apuka is. Amikor meg már elkezdtünk közösen vásárolgatni, még jobban nyilvánvalóvá vált számára, hogy nemsokára hárman leszünk. Szinte napról-napra kialakult a vőlegényből, a társból, a partnerből, a szerelmemből,  az apuka.
A terhességet a párom elég jól viseli, sokkal toleránsabb és segítőkészebb velem és mindemellett – nagy örömömre – még szerelmesebb is.

Folytatás következik…
Bedő Zsuzsanna