Íme néhány jó tanács a helyesebb útirány követéséhez, kissé filozofikusabb alapokra helyezve az ünneplés tényét.

Kötelező „lassítás”

Tagadhatatlan, hogy olyan korban élünk, melyet a sietség jellemez. És ez az amúgy sem lassú ritmus még felgyorsulni látszik az ünnepek alkalmával. Év közben egyik nap követi a másikat anélkül, hogy különösebb nyomot hagyna az emberben, olyan gyorsan zajlik minden.  Ezért fontos, hogyha jönnek az ünnepnapok, örömteli módon mélyedjen el  bennük lelkileg is, és ne hagyja, hogy a marketing és a fogyasztás ördöge hatalmába kerítse! Ne nézzük tétlenül, hogy a karácsony és az újév-várás igazi varázsa elillanjon – fordítsuk azt a magunk javára, pszichés állapotunk javítására.

Ahhoz, hogy az év végi ünnepeket az azoknak kijáró módon élje meg, tudni kell leállni az évközi rohanás után, szüntetet tartani, hogy legyen idő elgondolkodni az eltelt évről. Arra kell törekedni, hogy az ünnepi időszak inkább inspiráló legyen ne pedig a megfelelési kényszer miatti idegességbe, fáradtságba torkolljon. Ha eddig az utóbbi fordult elő  a legtöbbször, kezdje azzal a változtatást, hogy tegye fel a kérdést magának: mi a fontos önnek az ünnepben? És ha nem úgy zajlott, ahogy szerettevolna, mihez is lett volna kedve? Minden ilyen kérdés a megfelelő válasz keresését foglalja magában – ily módon a karácsony és a belépés az újévbe olyan alkalommá válhat, amely nagyobb önismeretre és az események jobb megértésére is késztetheti.

Családi karácsony és új szemléletmód bevezetése

Az a kísérlet, hogy karácsonykor az ember megpróbálja időszerűvé tenni a családi harmónia mítoszát, nem megy kisebb-nagyobb izgalmak nélkül. Hiszen a család olyan hely, ahol újraéledhetnek a konfliktusok, frusztrációk, csalódások és meg nem oldott problémák – még az ünnepek alkalmával is. Egyik családban jobban, másutt kevésbé. Nem ritka az sem, hogy egyes családtagok kivetítik ránk egész évi problémáikat.

Annak elérésére, hogy „enyhülést”, több nyugalmat hozzon az ünnep, többféle megközelítési mód létezik. Először törekedjen arra, hogy tudatában legyen annak, amit ön „vetít ki” magából.  Talán egy régmúlt esemény miatt önben maradt maradt nehezteléssel fogadegy nagybácsit, vagy egy unokahúg iránt érzez haragot, mert nem tudja elfelejteni egy korábbi megnyilvánulását.

Ilyen esetekben tanácsos azt sulykolni önmagába, hogy a rokonainkról alkotott mindenféle, a múltban eredeztethető elképzelés megakadályozza a reális véleményalkotásban, a jelenben.  Ezután következzék, hogy kihasználja ezt az ünnepi alkalmat egy fontos változtatásra: más szemmel, új távlatot nyitva viszonyuljon ezekhez a hozzátartozóihoz. Persze nem mindig könnyű nyitottságot és kíváncsiságot, új hozzáállást mutatni bizonyos rokonaink iránt. De tanácsos megfigyelni újból, milyenek is ők mostanában, miben változtak meg. Hiszen a pszichológusok szerint ez az egyetlen esély arra, hogy megmerevedett értékítéleteket nyomán játszott szerepből kilépjen, és teret adjon új szemléletmódjának.

Az óév búcsúztatása – az újév ünneplése: szimbolikus átkelés is

A szilveszternek a sajátossága, hogy nem egyszerűen egy ünnepi összejövetel, hanem igazi átkelést kell, hogy jelentsen az újévbe. Akár átvirrasztja ezt az éjszakát, akár nem, valahogyan mindenki megadja a módját, és az ünneplést többé-kevésbé komoly fogadkozások kísérik, melyeket mindenki igyekszik betartani az új év folyamán. Még az sem baj, ha a legtöbbször nem sikerül, mert ezek az új elvárások kinek-kinek lehetővé teszik, hogy újrafogalmazza jövőbeli életének menetét, aminek a kulcsa a változás lehetősége. Itt mutatkozik meg az igazi átkelés jelentősége. Természetesen egy szimbolikus átkelésről van szó, mely  megkülönbözteti ezt az estét az év többi ünnepi eseményétől.

Mindez kivételes alkalmat nyújthat nemcsak az újrakezdésre, hanem arra is, hogy át lépjen az új év filozofikusabb megközelítésének dimenziójába, ami annyira kevéssé van jelen a hétköznapokban.

A lét(ezés) olykor képtelennek, értelmetlennek tűnő jellegével szembenézve ne tagadja meg magától azt a lehetőséget, hogy a pusztán gyakorlati szempontokon túl, emelkedettebb módon is megfogalmazza saját maga számára, amit az elkövetkező évben el szeretne érni. Egyúttal válassza meg,  hogyan szeretné megélni ezt az „átkelést” az új évbe, mit szimbolizál, mit tud felkínálni önnek ez az év végi ünnep. Egyes kultúrákban például ilyenkor édességet fogyasztanak, hogy az új év is „édes”, azaz nyugalmat, kényelmet hozó legyen. Természetesen ez az „átkelés” legyen alkalom az elmélkedésre is arról is, mit akar a „túloldalon” , az óévben hagyni: az előző év haragjait, félelmeit, reménytelenségét… hogy megnyíljon az új felé. Annak érdekében, hogy felszabadultabbnak érezzüe magát mindazzal szemben, ami túl konvencionálisnak vagy kötelezettségnek érez, vegye számba legmélyebb vágyait. Ami azt jelenti, hogy vállalja annak kockázatát, hogy nagyobb közelségbe kerüljgazi énjével.

Galenus