Három fő szakaszra osztható, melyek: a vészreakció, az ellenállás és a kimerülés.  Nem árt ezek megismerése, és az sem, ha többet tudunk a pozitív és a negatív stressz-hatásokról, ill. a tartós, szervezetünkre káros feszültség-állapotok elkerüléséről.

A vészreakció szakasza

Először a vészreakció sokk-fázisa következik be, amikor stresszt okozó ingerek érkeznek hozzánk. Ilyenkor gyorsul a szívritmus, feszültté válik az izomtónus, emelkedik a vércukorszint és a vérnyomás, összeszorul a gyomor, izzadás kezdődik.  Szervezetünk mindent megtesz annak érdekében, hogy alkalmazkodjék az agresszív, külső hatásokhoz. A stressz ennélfogva a túlélésünkhöz szükséges, alapvető fontosságú jelenség. A szervezet felkészül, hogy szembe tudjon nézni vele. E cél érdekében idegrendszerünk üzenetet küld a hipotalamuszba (a köztiagynak a látótelep alatti részébe), mely hat a mellékvese velőállományára, ahol megindul az adrenalin termelődése. Ez energiát biztosít a szervezet számára, melyre a szívritmus gyorsulása közben nagy szüksége van, hogy jobban ellássa oxigénnel az izmokat és a szöveteket, és megkönnyítse a máj cukor- és zsírfelszabadító funkciójának ellátását.
Ez tehát az első stádium, amikor élénkül a memória és gyorsul a gondolkodás, kitágul a pupilla, a látás javul. Bármilyen jellegű is legyen az inger, szervezetünk biológiai válasza nem marad el.

A rezisztencia fázisa

Ha az inger kitartóan fennáll, a szervezet az ellenállás szakaszába jut. Szervezetünk „mozgósítja erőit”, hogy további forrásokat halmozzon fel megbillent egyensúlyának helyreállítása érdekében. Más hormonok kiválasztásába kezd: endorfinokat (agyi hormonokat) termel a közérzet javítására, kortikoszteoridokat, dopamint, szerotonint, nemi hormont választ ki a feszültség enyhítésére. Ebben a szakaszban a stresszt biológiai szempontból úgy tartjuk számon, mint serkentő tényezőt, mely jótékonyan hat szervezetünkre, és lehetővé teszi, hogy az túléljen olyan helyzeteket, melyek veszélybe sodornák.

A kimerülés szakasza

Figyelnünk kell azonban arra, hogy szervezetünk ne lépjen túl egy kritikus pontot. Ha ugyanis a stressz-hatás túl sokáig tart, és szervezetünk már képtelen szembenézni vele (mert pld. rendkívül nagy mennyiségű energiát fogyaszt), a kimerülés, elfáradás szakaszába jut. Ekkor immunrendszerünk védelmi képessége gyengül, ami rendkívül érzékennyé teszi szervezetünket a külső agresszióra. Szélsőségesen feszült állapot lép fel – mintha „a biztonsági szelep” ereszteni kezdene… Fáradtság, düh, depresszió lesz úrrá rajtunk.

A stressz jellegének felismerése

A modern világunk okozta, egyre gyorsuló életritmus következtében szervezetünk mind nehezebben tud megfelelően reagálni a ránk nehezedő, különféle testi-lelki nyomásra, feszültségre. Márpedig a túl sok érzelmi, szellemi vagy fizikai inger mindenképp bizonyos reflexeket, reakciókat, stressz-hatást vált ki. Kellemes vagy nehezen elviselhető, a stressz képes tehát választ adni váratlan ingerekre, mialatt szabályozó szerepet tölt be. Pozitív a hatása, amikor például futásra késztet minket valamilyen, ránk leselkedő veszély elkerülése érdekében, megindultságot vált ki egy örömteli, de váratlan esemény nyomán, vagy ösztönöz a nagyobb teljesítményre.

Ha nő a stressz

Külső ingerek hatására kezdetben normális jelenség a stressz fokozódása. A probléma a stressz negatív észlelésében rejlik – de ez csak akkor következik be, ha a szervezet nem tud alkalmazkodni hozzá. Ilyen növekvő, negatív stressz-hatások érhetnek minket például életünk egyik meghatározó színterén, a munkakörnyezetünkben – hiszen nem mindegy, hogy az milyen nyomást gyakorol ránk. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal felmérése szerint a XXI. század elejére a munkája miatt stresszes életet élő emberek száma – a fejlett ipari országokban – tíz év alatt megkétszereződött. Azt is kimutatták, hogy a stressz a nőket jobban érinti, mint a férfiakat, és a munkából való hiányzások egyik gyakori oka is lehet. Ami természetesen nagymértékben kihat a produktivitásra, így a stresszel teli munkahelyi környezet közvetetten óriási gazdasági károkat okozhat.

Az ilyen és ehhez hasonló stressz-helyzetekre ki-ki a maga módján, eltérően reagál. Egyesek például kevésbé érzékenyek, fogékonyak arra, ha egyre nagyobbak az elvárások velük szemben: mindig jól teljesítenek, mondhatni, csúcsformában vannak – stimulálja őket a stressz. Vannak, viszont, akiknél a teljesítmény-kényszer negatív stressz-hatást vált ki. Az ilyen fajta feszültséghez természetesen még magánéleti és olyan környezeti tényezők is hozzájárulhatnak, mint a zajártalom vagy a légszennyezettség.  Megannyi összetevője mindennapi életünknek, mely a „negatív stressz” és kellemetlen kísérőinek előidézője lehet. Ilyen tünet az ingerlékenység, a migrén, a gyomorfájás, hátfájás, álmatlanság vagy étvágytalanság. A stresszre sokan visszahúzódással, önmagukba fordulással reagálnak, és karakterük módosulásai figyelhetők meg. Lobbanékonyak, hirtelen haragúak lesznek, emellett fáradtság gyötri őket, gyengül az immunrendszerük. De mindenkinek vigyáznia kell arra, hogy kerülje a hosszan tartó, nem enyhülő stresszt, mert az súlyos kórképeket vonhat maga után, úm. depressziót vagy  a szívinfarktus növekvő kockázatát.

Megoldások

Elgondolkodhatunk tehát azon, hogy nem kis jelentőségű számunkra, mennyire tudunk megbirkózni a stressz okozta negatív hatások kiküszöbölésével. A legjobb lenne, ha bármikor megengedhetnénk magunknak, hogy a feszült állapot által felvetett kérdésekre valamilyen kellemes, nem merőtető fizikai tevékenységgel, testgyakorlással gyaloglással, a szabad levegőn való hosszabb tartózkodással válaszoljunk. Így kerülhetők el ugyanis a legkönnyebben a különböző, említett „stressz-betegségek”… A test és a lélek „összebékítésének” megfelelő módjai közül sorolunk fel még néhányat az alábbiakban:

• A környezetváltozás sokat használ: akár csak néhány napos utazás is üdvözítő hatást válthat ki. Az átmeneti szakítás a szokásos életformával, a nyomasztó kötelezettségek elfeledése egy bizonyos időre kitűnő alkalmat ad a feszültség állandósulásának megelőzésére;
• A relaxálás, izomlazító és légző gyakorlatok végzése, a jógázás nagymértékben lehetővé teszi a „gőz kiengedését”. Megújul testünk-lelkünk, izomtónusunk javul, telve leszünk energiával;
• Az úszás további jó válasz lehet a stresszre. Mondják, hogy a víz felszabadít… A rendszeres tempózás  pedig teljes értékű sporttevékenység, javítja a légzéskapacitást, a vérkeringést, dinamizálja az izmokat, és elősegíti az ízületek lágyságát. Enyhíti a nyakszirt, a hát, a váll körüli izom-összehúzódások okozta fájdalmakat, de a szervezetünkben felgyülemlett feszültséget is. Különösen hasznos, ha nyugodt tempóban, kifejezetten lazítás céljából úszunk;
• A lassú, „finom”, de mélyreható masszázs (enyhe gyúrással együtt) csökkenti, vagy akár meg is szüntetheti a testi-lelki feszültséget. Emellett a korábban merev, feszült izomrészekre irányított meleg zuhany, vagy ha beburkoljuk magunkat egy ideig meleg törülközővel, jó közérzetet, relaxációs élményt biztosít. A masszázs és a meleg nyugtató hatást gyakorol a bőr idegvégződéseire is;
• A szofrológia, mint az egyik alternatív kezelés, nagyfokú ellazulást eredményez. Az álom és az ébrenlét határán lévő állapotban nyugtató képek hatnak ránk pozitívan.  Az agy és a test memorizálja ezt a „jóléti” állapotot, a (sokszor azért vitatott) gyógymód lazító gyakorlatai pedig segítenek megszüntetni a szorongást, aggodalmat, feszültséget.

Galenus