Úgy néztem ki, mint aki lenyelt egy lufit!

Vicces, de elégedett voltam a pocimmal. Mindenki szépeket mondott, amikor rápillantott. A környezetem szívesen simogatta, tapogatta és dicsérgette. Persze, nem mindig szerettem, ha fogdosták, de csak pozitív jelzőkkel illették. Nem volt túl nagy, nem volt túl kicsi, sem nem hájas, csíkos, vagy foltos, hanem szép, feszes. Leszámítva, persze azt a 3 csík striát az oldalamon, de erről már beszámoltam.

Éhes voltam, mint egy farkas…

Ebben a hétben kezdtem egyre éhesebb lenni, és ilyenkor bizony képes voltam nekiesni néhány finom falatnak. Külön szerencsém, hogy számomra a legfinomabb fogásokat a gyümölcsök jelentik. Ősz elején még sok helyen kaptam dinnyét, sárgát és görögöt is. Amíg sikerült beszereznünk, addig folyamatosan ezt ettem, s amikor már nem lehetett kapni, áttértem más gyümölcsökre. Szerencsére továbbra is nagyon szerettem a salátákat, zöldségeket, főzelékeket és most különösen a húst is. Érdekesség számomra, hogy bár már évek óta a szárnyas húsokat részesítettem előnyben, ebben az időszakban nagyon vonzó tudott lenni egy szelet mustáros sertés flekken is. Biztos, volt benne valami olyan anyag, ami akkor különösen jól esett a szervezetemnek. Szerencsére a gyorséttermek kínálata ebben az időszakban sem hozott lázba. Ellenben az édességek, sütemények egyre jobban tetszettek. Ettől függetlenül próbáltam azért mértéket tartani.

A torta kiválasztása…

Mivel közeledett az esküvőnk napja, már muszáj volt kiválasztanunk az esküvői tortánkat. Mivel összesen kilenc vendéget vártunk a nagy napra, ezért úgy döntöttünk a vőlegényemmel, hogy egy kisméretű torta bőven elegendő lesz. Így egy 20 szeletes, hófehér, marcipános, aszaltszilvás ízű, marcipán liliomokkal díszített szépség győzött. Ahhoz, hogy kiválasszuk a tökéletes, mindenki számára finom ízű tortát, bizony elég sokat „meg kellett” kóstolnunk. És sajnos, ez okozta a heti bajomat is.

Botrányos székrekedés, rémes szenvedéssel

Egyrészt a sok édesség- és tortakóstolgatásnak, másrészt a napi háromszori vastabletta szedésének köszönhetően pokoli székrekedésben volt részem. Nem is hittem volna, hogy ilyesmi előfordulhat velem. Korábban sosem küzdöttem hasonló problémával. Most viszont úgy látszik besokallt a szervezetem és a sok vastabletta és az édességek kikezdték a beleimet. Fájdalmaim lettek és nemhogy nem sikerült székletet produkálnom, de még vizeletet sem. Annyira belémszorult az a „valami”, hogy kénytelen voltam sajátos módszerekhez fordulni, hogy megszabaduljak a kínoktól.

A következő tanácsokat kaptam a székrekedés megelőzésére:

• Sok folyadékot kell fogyasztani, főleg vizet (cukros üdítőket tilos!)
• Rengeteg rostban gazdag ételt kell enni (zöldségek, nem túlságosan cukros gyümölcsök, műzlik stb.)

Ha már kialakult a székrekedés:

• Minél több  tejtemék és joghurt fogyasztása
• Kamillateát kell inni naponta egyszer-kétszer
• Saját műzlit kell készíteni, melyben helyet kell kapnia étkezési búzakorpának, magoknak, mazsolának, gyümölcsnek
• Csokoládék, cukrok, cukros ételek, fehérlisztes pékáruk teljes kiiktatása az étrendből (helyette teljes kiőrlésű pékáru fogyasztása javasolt)
• Terhesen tilos a beöntés!

Fűtésszerelés, pedig már hideg van!

Ez volt első olyan hét, amikor már elég hűvős volt kint. Mivel a fűtés még nem volt a házban, így bent is fagyoskodtunk. Sajnálatosan a nagy pocimmal kénytelen voltam bevackolni magam a ház egyik meleg szegletébe, ahol takarókkal és hordozható fűtőtesttel próbáltam átvészelni ezt a néhány napot. A fűtés teljes felújítás után viszont már a fantasztikusan meleg szobában tudtam pihenni, hasamban a kisfiammal.

Ráhangolódás, szülésvárás

”A „kivirult” kismama már a múlté. A terhesség e szakaszában már tényleg terhet hord a várandós, s a növekvő méh nyomni kezdi a gyomrát is, ami kellemetlen közérzetet okoz. A hasüregben lévő más szerveket is arrébb nyomja a magzat, és a kismama gyorsan kifogy a szuszból, ha mozognia kell.
Milyen érzés?
Ezekben a napokban, hetekben vegyes érzelmek uralkodnak el a kismamán, hiszen közeledik a szülés ideje. Egyik pillanatban boldog várakozás tölti el, hogy hamarosan meglátja gyermekét, máskor félelmek gyötrik a közelgő vajúdás és az anyaság gondolatától. Korábban talán úgy terveztük, hogy az utolsó időkig dolgozni fogunk, de az előrehaladott terhesség miatt most már gyakrabban fáradunk el és fulladunk ki.
Ezekben az időkben áthelyeződik a test súlypontja, és kialakulhat a jellegzetes döcögő kismamajárás. Nagyon ügyeljünk a testtartásunkra, hiszen alakunk változása miatt hajlamosak lehetünk elengedni magunkat, amitől hátfájás alakulhat ki. Ilyenkor jellemző a vízvisszatartás miatt az ödémák kialakulása, ujjaink és lábfejünk bedagad, különösen estére.” (Babát várunk – Gabo Kiadó 2009)

Folytatás következik…
Bedő Zsuzsanna

(NI)