Ha korábban érkezik a serdülő viselkedés, mint a serdülés

Általában 10-11 éves korban mutatkoznak a serdülés első jelei a kislányoknál, azaz kezdődik a pubertás náluk, és 14 éves kor körül bontakozik ki. Növekszik a mell, kerekedik a csípő, emelkedik a testsúly… A hormonok egyszerre nagy fizikai és pszichés átalakulást eredményeznek ebben az életszakaszban. Pedig a szülők még mindig azt gondolják leánykáról: hiszen még gyerek…  Ha a csemete már a serdülőkor küszöbén „kis nőként” akar viselkedni, ideje szülői taktikát váltani.

Utánzó magatartás: épp, hogy felsős, de már sminkel?

Ha a kislány a serdülővel azonos magatartást vesz fel, inkább utánzásról, a „nagylányokkal” való egyezési vágyról van szó, mint koraérettségről. A fizikai-pszichés fejlődése szerinti tempót kellene felvennie viselkedésében, öltözködésében, szórakozásában stb. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor nagy szüksége van a megfelelő szülői irányításra.

A serdülőkor közeledtével a fiatal a felnőttektől való elhatárolódási, eltávolodási vágyát a szülőknek el kell fogadniuk. Fokozottan kell figyelni kell, hogy nyomós ok nélkül ne sérüljön a gyermek önállósági törekvése. Miért ne járhatna egyedül haza az iskolából? Persze, ha nincs különösebb közlekedési vagy földrajzi ok. Egyébként pedig, sokkal inkább játssza a fiatal lány a csábító Lolita szerepét, ha nem bíznak benne, mintha tudja, hogy a szülei támogatják őt, és védelmezve segítik a felnövésben. Ha nincs mögötte támogatás, a nagylányok lesznek a minta, és úgy fog viselkedni, ahogyan az tőlük látja.
Természetes dolog, ha 10 éves kor körül még egyértelmű a nem, ha egyedül szeretne délután lógni vagy shoppingolni a barátnőivel, esetleg buliba menni. Ám 12-14 éves korban már más a helyzet: meg kell beszélni vele a dolgot, és „alkut kötni” is tanácsos. Ilyenkor érdemes a helyzethez és a gyermekhez mérten dönteni.

Kik azok a Loliták? A 8-12 év közötti lányok, akik szexi ruhában, feltűnő Barbie-rózsaszínbe öltözve mutatkoznak, így különböztetve meg magukat hasonló korú társaiktól. A lehető leggyorsabban akarnak a „tekintélyesebbnek” látszó serdülőkorba lépni és azzal együtt a nőiességet megtestesíteni.   Ugyanakkor rendszerint szemben állnak a férfias, macsó viselkedést követő, harcias kamasz fiúkkal, akik domináns típusok, és játsszák „a nagyot”, felnőttesen beszélnek. De napjaink „lolitájának” az a legnagyobb nehézsége, hogy megtalálja helyét a környezetében, melyben balanszírozni igyekszik.   Egyébként Vladimir Nabukov Lolita című, botrányos regényéből kapta ez a jelenség a nevét.

Ha kacérkodik, pedig még gyerek…

Számos oka lehet annak, ha egy kislány kacérnak, provokatívnak, „nagylányosan” csábítónak kíván mutatkozni. Sokszor vezérli a félelem, hogy nem tud elszakadni a gyermekkortól. Ezért „rájátszik”, hogy bizonyítsa, nem kisbaba már – aminek még a kacérkodó magatartás is lehet az eredménye. Vagy a serdülőkori változásoktól való aggodalmában ahelyett, hogy elszenvedné azokat fokozatosan, megpróbálja gyorsítani a fejlődést. Olykor ellenállhatatlan vágy él benne, hogy mindenkinek tetsszen, és azt hiszi, hogy nagylányosan könnyebben eléri a célját. De azt is lehet, hogy csak a nőiség szerepét próbálgatja, ám erősen eltúlozva a jegyeket. A tévéből, a reklámokból, és az egész külvilágból áradó információtömeg is a nőiesség eltúlzását táplálja.

Hogyan lehet szülőként megálljt parancsolni ennek a folyamatnak? Elsőként érdemes megnyugtatni a gyermekét, hogy még nem baj, ha nem hasonlít a „nagyokhoz”. Át kell értékelni nevelési elveket is, és megtalálni azt a biztonságos terepet, ahol a leány elfoglalhatja az őt megillető helyet a családi életben, a tágabb környezetben és segítséget kaphat a személyisége kibontakozásához. Jó hatással lehetnek a hobbik: sport, színjátszás és más elfoglaltságok.


13 és már fiúzik?

Motorozni egy 18 éves fiúval; füllenteni azzal kapcsolatban, hová megy, kivel tölti az idejét; kávéházba járni… 13-14 éves korban ez a magatartás bizonyos koraérettséget mutat. A szülőnek ahhoz, hogy meg tudja védeni a gyermekét, muszáj határokat állítania. A túlzott engedékenység veszélybe sodorhatja a tapasztalatlan fiatalt.

A mérleg egyik serpenyőjében van a függetlenség és az önállósodás vágya, továbbá és a biztonság miatt meghúzott határok, a másikban a szülői bizalom és a biztonságosság igénye. E kettőnek egyensúlyban kell lennie. A fiatalnak joga van a privát és intim szférához, de be kell tartania az életkorára vonatkozó szabályokat. Értse meg például, hogy 12 évesen miért nem élheti egy 16 éves életét, és a különbséget a szülőnek kell elmagyaráznia, ésszerű korlátokat felállítva elé.

A Loliták társadalom „termékei”? Részben azok: e kislányok napjaink modelljeit, reklámjaiban, tv-jében szereplő nőideáljait utánozzák, legszívesebben mindig így öltözködnének, viselkednének. De a család is közrejátszhat, ha nem látja veszélyesnek „Lolita-jelenséget”, sőt, azt pozitívan fogja fel. Van úgy, hogy az anyák büszkék az ugyan kissé korán nőies, de modern, bájos, „vagány” leánykájukra – hiszen az ő idejükben ez még ismeretlen fogalom volt…   A gyerek gyakran túl korán találkoznak olyan eseményekkel, látványokkal, amik elveszik a gyermekkort, a felnőttekben való bizalmat, és sem érzelmileg, sem pedig értelmileg nem tudják feldolgozni azokat.

Hogyan lehet határokat húzni úgy, hogy ne legyen belőle ajtócsapkodás?

Egy látványos magatartás-változással szemben a szülőknek kerülni kell a sértő, netán megalázó megjegyzéseket, erőteljesen negatív értékítéletet. A „Nézd meg, hogy vagy felöltözve… úgy nézel ki, mint egy koravén utcalány!” mondatok csak tovább rontják az önértékelést, és még inkább arra sarkallják a kislányokat, hogy még kihívóbb ruhákat vegyenek fel. Hiszen a női szerep fontos fogódzkodó a változásban.
A kislány a kihívó és felnőttes öltözékkel csak azt szeretné ellenőrizni, tud-e csábítónak mutatkozni. Keresi önazonosságát, új identitása felépítését – ez a serdülőkor küszöbén a szerepe, de persze még a legtöbbször sötétben tapogatózik.
A fenti szidalmazás helyett sokkal többet ér jóindulatúan közbelépni, és megmagyarázni neki az adott helyzetben: „Nem mehetsz ki ebben a ruhában, bár nagyon csinos vagy benne, és jól is áll neked, de túl fiatal vagy hozzá. Nem illik ez a holmi sem iskolába járáshoz, sem pedig egyéb helyekre, ahová készülsz. A fiúk még azt hihetik, hogy fel akarod magadra hívni a figyelmet, provokálod őket.” Egy anyának, és egy védelmező apának meg kell értenie még a kihívóan viselkedő kislányát is, és türelmesen, pozitív hozzáállással kell „helyére tenni” a dolgokat


Galenus

(ni)