Ha egy ember egy másiktól vért kap, akkor a vércsoportoknak egyezniük kell. A vér nemcsak nagyon különleges, hanem minden embernél más és más nedve a szervezetnek. Karl Landsteiner osztrák patológus 1901-ben fedezte fel, hogy a vérnek négy alaptípusa létezik.

A legfontosabb különbséget az „AB0 rendszerben” az antigének adják, amelyek vagy megtalálhatók a vörösvértestek (erythrocyta) felületén, vagy nem. A kutató a két különböző antitestet A-nak és B-nek nevezte el.

Az erythrocytán vagy az antigének egy-egy típusa található (A és B vércsoport), vagy mindkettő (AB

A nagy keresztteszt Minden véradás előtt összekeverik a véradó és a vért kapó vérét egy kémcsőben. Ha ez a nagy keresztpróba a vörös vértestek összeragadásához vezet, akkor a transzfúzió nem jöhet szóba, ezért más vért kell keresni.

vércsoport), vagy nem található meg egyik antigén sem (0-ás vércsoport). Ha az embernek sérülés, baleset vagy operáció miatt súlyos vérvesztesége van és vérre van szüksége, akkor először megállapítják a beteg vércsoportját, majd a keresztpróbával tesztelik a kapott és a beteg vérének
összeférhetőségét. A vértesten található antitestek a felelősek azért, hogy a vércsoportok nem mindegyike összeférhető.

Éppen ezért csak a 0-ás vércsoporttal rendelkező emberek lehetnek univerzális véradók, mert az ő vértestjeik nem tartalmaznak sem A, sem B antigéneket. (Viszont ők csak 0-ásat kaphatnak!) Az AB0 mellett további 28 vércsoportrendszer létezik. A terhességnél és a szülésnél az ún. Rh-faktor játszik fontos szerepet

Galenus

(BSD.)