Gyermek: mindenkihez hű akar maradni

A gyermek, aki egyébként mindenkihez szeretne hű maradni, bonyolult érzelmi csapdába került. Megszokta eddigi életét az egyik szülővel, amibe az új pótszülő riválisként jelenik meg. A gyerek vágyott ugyan a kiegyensúlyozott családra, a másik felnőtt jelenlétére, mégis idegen számára, aki elveheti tőle a szülőjét. Attól is fél, hogy az új szülőkapcsolat is kudarcba fullad. Provokatív magatartásával újra és újra ellenőrzi a kapcsolat tartósságát.

Hagyomány nélkül a családban: sokat kell tanulnia

A hagyományos családban a vér szerinti szülők alakítják a család életét. Az újonnan létrejött családokban a gyermekek, akik akaratlanul kerülnek egy közös múlt és hagyomány nélküli közösségbe: új szülőt, testvér, nagyszülőt kell elfogadniuk.

A mostohaszülő igen nehéz helyzetben van. Részt kell vennie a család mindennapi életében, a döntésekben, a fegyelmezésben, de úgy, hogy közben – szimbolikusan – meghagyjuk a külön élő vér szerinti szülő első helyét.

Az első hétvége az új családban: 5 napló

Bea – Zoltán új élettársa

„Úgy érzem magam, mint aki vizsgázott… Lehet, hogy megbuktam?”

Azt hittem, Zoltán már soha nem fogja megmondani a gyermekeinek, hogy együtt élünk. Hónapok óta könyörgök neki ezért a találkozásért, most meg szorongok. Mi lesz, ha két kis szörnyeteggel kerülök össze?

Megvárom őket a kocsiban, nem akarok Évával találkozni… most nem. Itt vannak… Tomi 7 és fél éves aranyos kisfiú. Hogy hasonlít a papájára! Kedvesen rám mosolyog. És a 12 éves Kata… ő nehezebb eset. Mereven a cipőjére bámul. „Jó reggelt kívánok” – dünnyögi a fogai között.

Zoltán boldogan beszélget velük a kocsiban, én nem szólok semmit, hallgatom őket. Néha alig értem, miről van szó… lesz mit tanulnom. Még szerencse, hogy a kedvenc ételeikről már én is tudok. Megérkezünk: Tomi boldogan veszi birtokba a játékautókat, Katát viszonyt minden meglepetés – még a műhelyem is – hidegen hagyja. Csalódott vagyok.

Ebéd közben Kata csak csipeget. „Anyu jobban főz … anyu nem szem szereti, ha… anyu szerint… „ – mondogatja folyamatosan. Igyekszem megőrizni a hidegvéremet, nem erőltetek semmit. Tudtam (elolvastam néhány szakkönyvet), hogy a kis tini nem fog mindjárt megszeretni.

Egész délután alig szól hozzám. Nem merek Zoltán mellé ülni, mert, ha csak hozzáérek, Kata szinte keresztüldöf a pillantásával. Tessék, máris a papa ölébe ül! Vetélytárs a javából! A válás előtti családi fotóalbumot is magával hozta. Bánt ez a kényszerű emlékezés.

A reggelinél rosszabbra fordul a helyzet. Kata csak müzlit eszik, de mivel erről nem tudtam, nem vettem. Éhségsztrájk. Hirtelen felpattan és „felhívom a mamát” kiáltással kirohan. Világos, hogy percenként próbára teszi a türelmemet, de nem szabad kihoznia a sodromból. Zoltán – fényévnyire az egésztől – tegnap este megvédte, mikor panaszkodtam. Hogy levezessem az idegességemet, Tomival focizok, aki csodál. A mamája nem szeret futkosni.

Mindjárt vége a napnak, és olyan kimerült vagyok, mint államvizsga után. A sufniból lett festőműhelyembe menekülök. Kata furcsa mód utánam jön. Szemügyre veszi a képeimet. Tetszenek neki. Csoda. Egyszeriben beszédes lesz, ő is jár egy kézműves stúdióba. A következő hétvégén menjünk el egy kiállításra. – javaslom. Benne van, szinte örül neki. Csak nem szereztem egy jó pontot?”

Zoltán – az édesapa

„Még nem nyertünk, de megtettük a kezdő lépést, és az a legnehezebb.”

Nem lesz ezzel a bemutatkozással semmi gond. Bea csodás, melegszívű nő, a gyerekek is rendesek… Évának megmondtam, hogy ezentúl Beával élet, újrakezdtem. Kata és Tomi szerencsére a nyakamba ugranak, mikor értük megyek, látszólag semmi bajuk a hétvégi programmal. A kocsiban beszámolnak a legfrissebb hírekről, fáj a szívem, hogy nem lehetek minden nap velük. Katán látom, hogy durcás, majd elmúlik. Megértem, nehéz korban van, no meg annak idején én sem örültem volna, ha a mamám bemutat egy pótpapának. Pedig Bea gyönyörűen berendezte nekik az egyik szobát, a saját műhelyét. Katának vett egy halom könyvet, Tominak játékokat…

Túlzás, amit Kata művel: kiszolgáltatja magát, mint egy hercegnő, beszéd helyett csak motyog, szanaszét hagyja a holmiját… majd beszélek vele.

Az első nap mérlege azért pozitív. Bea elbűvölte Tomit (az én fiam!). Kata ugyan kissé féltékeny, de a nőknél végül is ez természetes. Nem nagy baj, ha versenyre kelnek a kegyeimért… Bea viszont este panaszkodott, hogy Kata három órára lefoglalta a fürdőszobát, elhasználta az összes meleg vizet, és – ó szörnyűség – kipróbálta a rúzsait. Emiatt össze is vesztünk. Először, mióta ismerem.

Vasárnap a reggelinél beszélek Katával. Bea nem akar anyja helyett anyja lenni, tehát nem köteles szeretni, csak legyen vele rendes. Lesz még több ilyen hétvége, nem kell mindent elrontani. Kata hangosan rágózik (tudja, hogy utálom), majd a fejére húzza a fülhallgatót és szó nélkül elvonul a sarokba olvasni.

Naivitás lenn azt remélni, hogy Bea és Kata két nap alatt megszeretik egymást. De lesz ez még jobb, biztos vagyok benne.

Kata  - a kislány

„Ha azt hiszi, hogy a kedvenc finomságaimmal megvásárolhat, hát nagyon téved!”

Sokáig azt reméltem, hogy apu és anyu újra összeköltöznek. Egészen addig hittem benne, míg apa meg nem említette egyszer Beát. Azonnal meggyűlöltem. Anyunak nincs senkije, én tudom, hogy boldogtalan. Beával kell töltenem a hétvégét… szörnyű!

Elég szép nő, de azért még nem veheti el tőlünk a papát. Csak azért is elrontom a hétvégét. Ronda a háza, utálom a macskákat. Azt hiszi, hogy a kedvenc finomságaimmal mindjárt megvásárolhat. Fogyókúrázom! Idegesítő, ahogy folyton rám mosolyog. Tomi persze bedőlt neki. Több barátnőm is mesélte, hogy a mostohaanyjuk miatt pokol az életük. Bea nem a mamám, és nem fogok neki engedelmeskedni. . Hogy ne kelljen mosogatni, három órára bevetettem magam a fürdőszobába. Mennyi krém meg parfüm! Mindegyiket kinyitom. Fúj! Anyu utálja az ilyesmit, ő csak a természeteset szereti. Kipróbálom a lila rúzst. Nem rossz.,Bárcsak már vasárnap este lenne.

Vasárnap reggel aputól nagy prédikációt kapok. Bea biztosan panaszkodott

Ebéd után szerencsére felhagy a mézes-mázos mosolygással. Apu valami társasjátékot akar játszani, én inkább kimegyek a kertbe. A fene, Bea is kijött. Mit keres abban a sufniban? Jé, nem is tudtam, hogy fest… Egész jók a képei. Hogy csinálja? Lehet, hogy valamire mégis jó lesz a mostohám?

Éva . az édesanya

„Félek, hogy elveszi tőlem a gyerekeimet”

Ez a nap is eljött: mint a négyen elmennek Bea nyaralójába. Úgy érzem magam, mint akit kifosztottak, elárultak… de nem mutatom. Beszéltem a gyerekekkel, nem akarom, hogy bűntudatot érezzenek, amiért most elmennek.

A hétvégére pedig szabad nő vagyok, egyik program a másik után, minden percem be van osztva. Csak arra nem szabad gondolnom, hogy milyenek ők ott négyen együtt. Zoli azt mondja, én is kezdjem újra az életem, jobb lenne a gyerekeknek is. Szerintem inkább az ő lelkiismeretének lenne jobb.

Haragszom Zolira, de megígértem, hogy nem hergelem Bea ellen a gyermekeket. És magamban megfogadtam, hogy ha megjönnek, nem fogom gyötörni őket, hogy meséljenek: milyen a háza, jól főz-e, kedves volt-e hozzá a papa stb.

Eltelt a szombat, de mikor vasárnap benéztem a szobájukba, rám tört a depresszió. Állítólag van olyan, hogy a gyerekek jobban szeretik a mostohát, mint az édesanyjukat. Lehet, hogy ő megértőbb és kedvesebb? Csúnya vagyok és öreg. Össze kell szednem magam. Sütök egy hatalmas pizzát. Imádják.

Tomi – a ksifiú

„A papa új menyasszonya szuper!”

Bea nagyon szép és kedves. Katának egyáltalán nem tetszik, és az sem, hogy viccelődtünk Beával. Kata szerint én egy nagy nulla vagyok, pedig én is tudom, hogy Bea nem a második anyukám. Beánál van macska, meg tó is, békákkal. Anyu azt mondta, hogy érezzem jól magam, meg legyek kedves… akkor meg?

Hétköznapi tippek kezdő mostoháknak:

Kezdődjék barátságosan a nap!

Reggelente ne noszogassuk új gyermeket, hogy keljen már fel; ezzel tönkretehetjük az egész napot. Nem köszön? Lehet, hogy félénkségből teszi. Kerülni érdemes a „legalább annyit mondhatnál: jó reggelt” epés megjegyzéseket. Ha a pici gyermek reggelinél még kéri a cumisüveget, akkor inkább az édesszülő adja neki.

Iskola: a vér szerinti szülő felségterülete

Ha elkísérjük a gyermeket az iskolába, tapintatosnak kell lenni. Társait üdvözöljük barátságosan, de csak távolról, hogy a jó szándékot éreztessük. Tartsuk tiszteletben az iskolatáskát: ez titkok tára. Csak akkor segítsünk elpakolni, vagy a házi feladatot megcsinálni, ha a gyermek kéri.

Étkezések: legjobb alkalom a beszélgetésre

De ne az illemtan legyen a téma. Viselkedjünk bölcsen. Ne akarjuk megnevelni, ha az asztalnál nem felel meg az etikettnek, ha történetesen csámcsog vagy könyököl. Ne erőltessünk bele olyan ételt, amit nem szeret. Az ellen viszont küzdjünk, hogy egyedül üldögéljen és eszegessen a tévé előtt.

Barátok: ne legyenek állandó vendégek

Ha napról napra, rendszeresen feljárnak és a barátok lekötik az új gyermek minden szabadidejét, megfosztjuk magunkat a lehetőségtől, hogy valóban megismerjük és elmélyítsük vele kapcsolatunkat.

Gyermek és édesszülő kapcsolata: van, ami csak rájuk tartozik

A pótszülő nem tartozik kettejük közös múltjához, nem volt benne része. A gyermek igényli, hogy néha zavartalanul kettesben legyen a vér szerinti szülővel. Tekintsük ezt természetesnek, ellenérzés nélkül hagyjuk őket magukra, ha szükséges. Ha a gyerek fel akarja hívni a külön élő másik szülőt bizonyára szüksége van rá. Mindig engedjük meg neki.

Mostoha és édesszülő testi kapcsolata: tapintat és diszkréció

Hétvégén, ünnepnapokon ha lehetne is tovább aludni, kerüljük az édeskettes reggeli együttléteket, vagy a délutáni forró sziesztákat.

A gyermek magánterülete

A lakást úgy alakítsuk ki, hogy a gyermeknek legyen egy külön helye, kuckója, ami csak az övé: saját szoba, kulcsra zárható fiók, szekrény.

Az elvált vetélytárs

Beszéljünk róla barátságosan, üzenjünk neki valami kedveset, mikor a gyermek hozzá indul. Ez mintegy harmonikussá teheti a két család közötti átmenetet, segít a gyermeknek abban, hogy nyugodt szívvel közlekedjen az egyik otthonból a másikba. A felnőttek közötti ellenségeskedés csak ellenséges reakciót vált ki a gyermekből.

Galenus

(ni)