Az epilepszia gyermekkorban gyakoribb, mint a felnőttek között. Az összes epilepsziás megbetegedések kétharmada a gyerekkorban kezdődik, ám ezek többsége szerencsére a kamaszkorig meggyógyul. A kórkép kialakulásában két tényező szerepelhet: az egyik az öröklött hajlam, a másik az agyat károsító hatás – baleset, betegség, születés előtti és alatti károsító hatások stb. Ezer gyermekből 10 szenved ebben a betegségben.

Grand mal, petit mal

Az eszméletvesztéssel és az egész testre kiterjedő rángógörccsel járó nagyroham (grand mal) mellett az epilepsziának több formája is van. Különösen gyermekkorban gyakori a csak néhány másodpercig tartó eszméletkieséssel járó kisroham (petit mal), amely alatt a beteg csak a fejét billenti előre, vagy csak pislog néhányat, elréved, esetleg váratlanul elesik. A szülő legtöbbször csak ezt veszi észre, és azzal viszi orvoshoz a gyermeket, hogy gyakran elveszíti az egyensúlyát vagy csak –ügyetlen–. Epilepsziás megnyilvánulás lehet egy-egy izomcsoport, végtag ritmikus rángása vagy éppen megmerevedése, eszméletvesztés nélkül is. Ezeken kívül az epilepsziás rohamnak még sok formáját tartják számon az orvosok, ráadásul egy betegnél különböző típusú epilepsziás rohamok is jelentkezhetnek. Az epilepsziának is van jóindulatú formája, mely jól kezelhető és gyógyítható, míg máskor a betegség nagyon nehezen gyógyítható, és a beteg nem egykönnyen tehető rohammentessé.

Sokarcú epilepszia

Az epilepszia diagnózisa sokszor nehéz, hiszen sokféle formában jelentkezhet. Előfordulhatnak csak egyszeri görcsrohammal járó betegségek (pl. a kisdedek lázgörcse) vagy más idegrendszeri kórok következtében kialakuló, eszméletvesztéssel járó görcsök. A diagnózis felállításában nélkülözhetetlenek az olyan korszerű orvosi berendezések, mint az EEG, amellyel az agy elektromos tevékenységét vizsgálják (ennek már van hordozható, egész napos görbét rögzítő típusa is), vagy az MRI, mely pontos képet ad az agy szerkezetéről és anatómiai viszonyairól. Ugyanakkor nagyon sokat segít, ha pontosan megfigyelik a roham lezajlását.

Jó, ha a szülő el tudja mondani az orvosnak, hogy mikor kezdődött a roham (pl. ébredéskor), hogyan indult (pl. féloldali rángással, eszméletvesztéssel vagy valamilyen bevezető tünettel); hogy az egész testre kiterjedt-e a görcs vagy csak valamelyik végtagra, hogy meddig tartott a roham, és mi történt a roham elmúltával (elaludt-e a beteg, bepisilt-e, esetleg szokatlanul viselkedett stb.).

A pontos diagnózis felállítása után a szakember megkezdheti a beteg legtöbbször gyógyszeres kezelését, de műtéti beavatkozás is szükségessé válhat. Nagyon fontos a beteg együttműködése, hiszen évekig, esetleg egész életén át kell valamilyen gyógyszert szednie.

dr. Boross Gábor
gyermekgyógyász

Kapcsolódó anyagok:

Szellemi visszamaradottság és epilepszia
Epilepszia
Az epilepszia kezelése
A szegénynek inkább epilepsziások?
Öngyilkos idegsejtek