Vérnyomásnál, noha 120/80 Hgmm a célérték, az attól való eltérés terhességben sem ritka. Sem az túlságosan alacsony, sem az elfogadottnál magasabb vérnyomás nem megfelelő. A magas vérnyomás a terhesség második és harmadik trimeszterében jellemző. Magasnak tekintik a vérnyomást, ha a szisztólés érték meghaladja a 120-140 Hgmm-t, a diasztólés pedig nagyobb, mint 80-90 Hgmm. Kismamáknál a kicsit megemelkedett vérnyomás is fokozott figyelmet igényel. Nem véletlen, hogy szakorvosi, védőnői vizitek alkalmával mindig sor kerül vérnyomásmérésre. A terhesség utolsó hónapjában heti egy-két alkalommal is mérik a vérnyomást.

Miért alakul ki magas vérnyomás a terhesség alatt?

Valószínűleg a szervezet így próbál több vért juttatni a méhbe, ahová egyébként kevés jutna el.
Azoknál a nőknél, akiknek a terhesség előtt is diagnosztizált hipertóniája volt, fokozott figyelmet igényel a vérnyomás várandósság alatti kezelése. Hipertóniás nők esetén a teherbeesés tervezett időpontja előtt mindenképpen javasolt egy szakorvosi konzultáció a hipertónia kezelésére alkalmazott szerek további szedését, az alkalmazás esetleges felfüggesztését vagy a gyógyszer egyéb hatóanyagúra való cseréjét illetően.

A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek szedését és a megfelelő szer kiválasztását illetően szakorvossal való konzultáció szükséges. Nem biztos, hogy a terhesség előtt szedett vérnyomáscsökkentő készítmények a várandósság hónapjai alatt is alkalmazhatók. Gyakran más, a terhesség alatt is biztonsággal alkalmazható, az embriót, magzatot nem károsító gyógyszert ír fel receptre az orvos. A vérnyomáscsökkentő szerek több csoportja nem alkalmazható terhesség alatt. Azok a vérnyomáscsökkentő hatóanyagok, amelyek neve „-pril”-re végződik (pl. kaptopril, foszinopril, lizinopril stb.) súlyos magzati vesekárosodást okozhatnak. Alkalmazásuk terhességben szigorúan kerülendő! A magas vérnyomásos betegeknél viszonylag gyakran alkalmazott propranolol hatóanyag sem szedhető terhesség alatt, mivel idő előtti méhösszehúzódásokat idézhet elő és koraszüléshez vezethet. Általában a többi, nevében „-olol” végű hatóanyag (pl. pindolol, metoprolol, bizoprolol) szedésétől is óva intenek.

Számos esetben a magas vérnyomás vizelethajtó szerek alkalmazásával normalizálható. Egyes esetekben a vizelethajtó szerek alkalmazása önmagában elegendő, máskor kombinációs terápia részeként szerepelnek. A gyógyszeriparban megfigyelhető tendencia, hogy egyre gyakoribb a vérnyomáscsökkentőt és vizelethajtót egyaránt tartalmazó gyógyszerek tervezése, formulálása. Kismamáknál nem javasolt sem a furoszemid, sem a spironolakton vizelethajtó hatóanyagú szerek szedése.

Milyen tablettákat szedhetnek a hipertóniás kismamák?

Viszonylag régóta – nemzetközi viszonylatban is - használt vérnyomáscsökkentő hatóanyag a metildopa, aminek a kismamák általi szedésével kapcsolatban sok tapasztalat áll a szakemberek rendelkezésére; eddig semmilyen jel nem utal arra, hogy magzatkárosító lenne. Orvosi felügyelet mellett a vizelethajtók közül általában a hidroklorotiazidot alkalmazzák terhes nőknél. A gyógyszerek dobozain gyakran „HCT” rövidítéssel szerepel az említett hatóanyag megjelölése.
A vérnyomáscsökkentő, szíverősítő és keringési rendszerre ható gyógynövényeket sem szabad kontroll nélkül fogyasztani! Kismamáknak nem ajánlott fagyöngyből, galagonyából főzött teát vagy ezekből a növényekből készült készítményeket szedni.

Mit lehet tenni a magas vérnyomás megelőzésére/kezelésére?

Elsődleges a sófogyasztás mérséklése, a lehetőleg sómentes étrend kialakítása. A kávé-fogyasztást minimalizálni kell. A rendszeres mozgás, pl. séta napirendbe iktatása is segíthet a vérnyomás normalizálásában. Régebben a folyadékfogyasztás visszaszorítását ajánlották a nőknek, ma már ez a nézet túlhaladott, és általában nem szükséges korlátozni azt.

Amennyiben a magas vérnyomáshoz jelentős mértékű ödéma (vizesedés megjelenése a bokáknál, a lábakban és más helyeken is testszerte) társul, esetleg fejfájás vagy izomgörcs, izomrángás is jelentkezik, feltétlenül orvoshoz kell fordulni.

A tünetek terhességi mérgezésre (más néven terhességi toxémiára) is utalhatnak, ami azonnal orvosi ellátást igénylő állapot. A terhességi mérgezés bizonyítására a vizeletet is megvizsgálják: toxémia esetén abban fehérje mutatható ki. Mind a magzat, mind a kismama számára veszélyt jelent a terhességi toxémia. A magzatnál tartós oxigénhiány alakulhat ami, ami akár koraszülést, retardációt is okozhat. Az anyánál epilepszia-szerű görcsöket, tüdővizenyőt vagy lepényleválást okozhat a betegség. A toxémia kialakulásának nagyobb az esélye azoknál a nőknél, akiknél terhesség előtt is fennállt a hipertónia, vagy vesebetegségben, cukorbetegségben szenvednek. Azoknak a kismamáknak is fokozott rizikóval kell számolni, akiknek a családjában már előfordult terhességi toxémia. A már korábbi terhességeknél toxémiával kezelt nőknél az újabb terhesség(ek) során fokozott figyelmet fordítanak a laborparaméterek rendszeres ellenőrzésére.

Dr. Budai Marianna
szakgyógyszerész

(BSD.)