Egyes betegségek és az azzal járó tünetek okozta kellemetlenségek, problémák indokolttá tehetik bizonyos gyógyszerek alkalmankénti vagy rendszeres szedését. Várandós nőknél kiemelten fontos, hogy bármilyen gyógyszer szedése előtt a szedéssel kapcsolatos tudnivalókat beszéljék meg kezelőorvosukkal és gyógyszerészükkel. A kismamák által leggyakrabban szedett gyógyszerek a láz- és fájdalomcsillapító kategóriába tartoznak.

Milyen fájdalomcsillapítót szedhetnek a kismamák, és milyet nem?

A terhesség alatt gyakoribbá váló fejfájás vagy egy náthaszerű megbetegedés okozta láz kezelésére recept nélkül kapható szerek is alkalmazhatók. A választék rendkívül széles, több hatóanyag számos gyógyszerformában (pl. tabletta, kapszula, forróital por, pezsgőtabletta) és a legkülönfélébb neveken érhető el. A megfelelő készítmény kiválasztása – az életkor, alapbetegségek megléte stb. ismeretében - mindenkinél alapos megfontolást igényel, és ez többszörösen igaz a kismamáknak való patikaszerek megtalálására. Terhesség alatti gyógyszerelésnél figyelni kell arra is, hogy a hatóanyag ne fejtsen ki semmilyen káros hatást a fejlődő embrióra, magzatra, azaz a hatóanyag ne legyen teratogén.

• Elsőként választandó szerként – kismamáknak - a paracetamol javasolt. Leszögezendő azonban, hogy a paracetamolt is csak megalapozott, gyógyszeres fájdalom- és lázcsillapítást ténylegesen igénylő esetekben szabad alkalmazni. A paracetamol fájdalomcsillapító- és lázcsillapító hatással rendelkezik, ugyanakkor gyulladáscsökkentő hatása nincs. Előnye, hogy kifejezett gyomorirritáló mellékhatással nem rendelkezik, ami a terhesség során fokozott gyomorsav-termeléssel küzdő kismamáknál kiemelten fontos. A paracetamol szedése a véralvadást nem befolyásolja, a vérzési idő szedése alatt nem nyúlik meg. Mivel 500 mg paracetamol fájdalomcsillapító hatása nem minden esetben elegendő, ahelyett, hogy egyéb típusú fájdalomcsillapító szereket is bevonnának a terápiába a paracetamol mellett, inkább a paracetamol dózisának a növelését javasolják a várandósoknak. Egyszeri dózisként maximum 1 g (= 1000 mg) paracetamol bevétele kismamák esetén is biztonságosnak tekinthető. A napi maximum 3 g (= 3000 mg) paracetamol dózist azonban komolyan kell venni, azt nem szabad túllépni. A 3 g túllépése esetén kismamáknál éppúgy, mint a nem várandós pácienseknél, májkárosító hatása lehet a paracetamolnak.

• A több mint 110 éves múltra visszatekintő acetil-szalicilsav fájdalom- és lázcsillapító, gyulladáscsökkentő és vérlemezke aggregáció gátló hatással is rendelkezik. Fájdalom- és lázcsillapításra, gyulladáscsökkentésre egyszeri 500 mg-os adagjai szolgálnak. Vérlemezke aggregációt gátló hatását azonban alacsony dózisban fejti ki a hatóanyag (50-300 mg/dózis). A hatóanyag alkalmazása a harmadik trimeszterben kifejezetten ellenjavallt, és a terhesség többi szakaszában is csak orvosi javaslatra adható a kismamáknak. Az óvatosság oka az, hogy az acetil-szalicilsav a terhes anyáknál, a magzatoknál és az újszülötteknél is vérzéseket válthat ki. A fokozott vérzéshajlam egyetlen acetil-szalicilsav tartalmú tabletta bevételét követően is 4-5 napig fennmarad. Emellett az anya által a harmadik trimeszterben alkalmazott hatóanyag a magzatokban meglévő Ductus arteriosus botalli nevű ér-összeköttetés idő előtti záródását okozhatja. A túl korai záródás következménye a magzati tüdő károsodása, illetve az újszülött légzésproblémája lehet.Továbbá, az acetil-szalicilsav jellemző mellékhatásaként a gyomor savelválasztását fokozza – kismamáknál és nem kismamáknál egyaránt -, így a várandósok egyébként is kellemetlen terhességi tünetét, a gyomorégést és refluxot jelentősen súlyosbíthatja. A fentiek értelmében terhes nőknek acetil-szalicilsav adása nem javasolt, különösen nem a harmadik trimeszterben. Vannak azonban esetek, amikor az alacsony dózisú acetil-szalicilsav adása orvosilag indokolt, és ennek a jótékony hatását klinikai vizsgálatok támasztják alá. Ez utóbbiról való döntés szigorúan a kezelőorvos feladata.

• Ibuprofen és diklofenák hatóanyagtartalmú szerek is elérhetők recept nélkül. Bár direkt magzatkárosító hatást csak ritkán írtak le esetükben, elsődleges szerként mégsem javasolt az alkalmazásuk terhességben. Az acetil-szalicilsavnál említett fokozott gyomorsav-szekréciót fokozó mellékhatás és a magzati ér-összeköttetésre kifejtett hatás ibuprofén és diklofenák esetén is fennáll. Orvosi javaslatra is általában csak akkor szedhető ibuprofén vagy diklofenák, ha a kevesebb magzati kockázattal járó fájdalom- és lázcsillapító, illetve gyulladáscsökkentő szerek hatása nem kielégítő.

• Megfázással, meghűléssel együtt járó fejfájás és láz kezelésére kombinációs, azaz több hatóanyagot tartalmazó készítmények is kaphatók recept nélkül (tabletták, forróital porok, pezsgőtabletták stb.). Mivel ezekben a gyógyszerekben tipikusan vérnyomásemelő hatású érösszehúzó hatóanyag (pl. fenilefrin), illetve koffein is előfordul, alkalmazásuk kismamáknak nem javasolt. (Megjegyzendő, hogy a kávék egy adagja kb. 100 mg koffeint tartalmaz; a koffeint is tartalmazó fájdalomcsillapító tabletták pedig tablettánként mintegy 40-70 mg-ot). A koffein magasabb dózisokban (naponta több mint 200 mg) negatívan hat a megszületendő gyermekek születési súlyára. Általában mintegy 90 g-mal kisebb súlyúak az újszülöttek a „koffeinező” anyáknál, a koffeint nem fogyasztó anyák gyermekeinek a súlyával összevetve. Emellett, a nagyobb mennyiségben szervezetbe jutó koffein fejfájást válthat ki. Ez a fejfájást okozó hatás akár már kb. 3-4 tabletta bevétele után megjelenhet. A koffein a placentán átjutva bekerül a magzatba is, és heves szívverést válthat ki nála. A felgyorsított magzati szívverés problémássá teheti a terhesség utolsó hónapjában viszonylag gyakran regisztrált CTG-görbék értékelését.

Dr. Budai Marianna
szakgyógyszerész
(BSD.)