2010. december 03. péntek délután 17:15 perc

Miközben feküdtünk a párommal az ágyunkban és néztük a Megasztárt, hirtelen pokoli fájdalom tört rám. Belekapaszkodtam Attila karjába és behunytam a szemem. Nagyon fájt amit éreztem, szinte leszakadt a hátam, a derekam, a vesém. De mindez néhány pillanat múlva el is múlt és néztem tovább a tehetségkutatót.

Körülbelül 20 perc múlva újra rámtört a fájdalom, ami pár másodperc múlva el is illant. De ezután már folyamatosan jöttek a fájások körülbelül 15-20 percenként. Este 10 és 11 óra között úgy döntöttem, hogy felhívom és megkérdezem a szülésznőmet, hogy mit tegyek. Ő azt javasolta, hogy menjek be, megnézi mi a helyzet, maximum ha téves riasztás, akkor hazamegyünk. A párommal pánikszerűen elkezdtünk pakolászni, magunkhoz vettük a táskákat, amiket már előre bekészítettem, lefürödtem, tiszta ruhát vettem és elindultunk a kórházba.

Péntek este 23 óra

A Szent István kórház szülészete este 11 óra körül kihalt volt és csendes. A szülésznőm megvizsgált és megállapította, hogy 3 cm-re van nyitva a méhszájam, már ne menjünk innen sehova. Ezután burkot repesztett, ami nagyon kellemetlen volt, sőt fájt is. Közben hallottam, amint több liter folyadék távozik a szervezetemből. A vizsgálószékből ezután el kellett foglalnunk a szülőszobát, ahova becuccoltuk a táskáinkat. Lefeküdtem az ágyra, majd a szülésznő hozott nekem kétféle homeopátis bogyót, amik a tágulást hivatottak segíteni. A fájások közben folyamatosan jöttek, de ekkor már 10 percenként.

2010. decmber 04. szombat, hajnali 1 óra

Miután 1 óra várakozás után sem tágultam tovább mindössze 1 cm-t, úgy döntöttünk, hogy belevágunk az epidurális érzéstelenítésbe. Amikor megjött az aneszteziológus, előkészültek az érzéstelenítés beadásához. Engem felültettek, és a párom hasára hajtottam a fejem. Kaptam egy kis Lidocaint, majd beleszúrtak a gerincembe. Miközben keresték a megfelelő helyet a gerincem körül egy tűvel, hirtelen elájultam. Pár másodpercre minden elsötétült előttem, de éreztem, hogy mindenki szólongat, pofoznak és hideg vízzel törölgetnek.
Miután felébredtem, kértem, hogy inkább fekve adják be nekem az érzéstelenítést, mert nem bírom ülve. Így újra belémdöfték, de már fekve. Azonnal éreztem a zsibbadást és pár perc múlva már nem éreztem a fájásokat sem. Ezután kicsit elaludtam,majd miután felébredtem, beszélgettünk a szülésznővel és a párommal.

Szombat, reggel 6 óra

Nagyjából másfél óra elteltével (másfél óráig hat az epidurális érzéstelenítés) újra megvizsgált a szülésznő és megállapította, hogy már 8 cm-re kitágultam, hamarosan szülünk. Reggel 6 óra körül megérkezett a nőgyógyász-szülészorvosom is, aki szintén megvizsgált.

Ezután felgyorsultak az események, irtózatos fájásaim kezdődtek. Körülbelül 2 majd 1 percesek váltották egymást. Fogtam a párom karját, kezét és szenvedtem. Hol üvöltöttem, hol káromkodtam. Közben infúzión keresztül kaptam az antibiotikumot, amire a streptococcus fertőzés miatt volt szükség.

A fájások ekkor már elviselhetetlenek voltak. Reggel 7 és fél 8 körül az orvosom és a szülésznő is bent maradtak a szobában velünk és kezdetét vette a szülés. Kérték, hogy üljek feljebb, hajlítsam be és húzzam fel a lábaimat, majd kezdjek el nyomni. A tolófájások még jobban fájtak, mint a vajúdó fájások. A pokoli szenvedésem közben, a gyermekem elindult kifelé. Körülbelül a hatodik nyomás után mondták, hogy a gyermekem fél feje már kint van, és ha nem nyomom jobban, beszorul a szülőcsatornába. Nyomtam egy újabbat, de megint nem jött ki, aztán megint és megint. Majd felmászott rám az orvosom és nyomni kezdte a hasamat. Ekkor már ordítottam, hogy az sem érdekel, ha lesz gátmetszés, csinálják nyugodtan, de jöjjön ki a babám. Természetesen ekkor már túl voltak a gátmetszésen, amiből én semit sem éreztem.

Szombat reggel 8:28 perc

Körülbelül a tizedik nyomásnál sikeresen világrajött a fiam, akit azonnal rám tettek. A férjem szeméből potyogtak a könnyek, nagyon meghatódott. Azóta is azt meséli, hogy ez volt élete legizgalmasabb pár órája. A köldökzsínór elvágása után, levették a köldökzsinórvért, majd rámtették a babámat. Annyira fáradt voltam és kimerült, hogy azt sem tudtam, mit kell tennem. Csak annak örültem, hogy egészséges a gyermekem és kint van. A párom rengeteget fotózott, hogy meg legyenek örökítve a kisbabánk első percei.

A szülés után meg kellett szülnöm a méhlepényt is, majd összevarrták a gátsebemet is. Ezután lekerültem a szülészetre, egy háromágyas, szűk és csúnya szobába. De ekkor már mellettem volt a gyermekem, Attila Barnabás….

Bedő Zsuzsanna

(ni)