Gyerekorvos, védőnő

A gyerekorvoshoz most kellett először nekünk menni, azaz nem ő jött ki hozzánk házhoz. Izgalmas volt az útunk, hiszen a pici babát a 4 kilós hordozóban -  miután leparkoltam a kocsit - megpróbáltam a jeges úton ellavírozni az orvosi rendelőhöz. A doktornéni megnézte Barni lábait, fütyijét, heréit, hasát, torkát, nyakát. És megállapította, hogy minden rendben van, mindössze híznia kell még egy kicsit.
A védőnő pár nap múlva kijött hozzánk látogatóba, és ő is megvizsgálta, hogy szépen fejlődik-e a kisfiam. Mivel éppen akkor kakilt be, ezért még a kakiját is megnézte, megszagolta, és konstatálta, hogy minden a legnagyobb rendben működik.

Játékok és kezek

A kisfiam ágyát körberaktuk mindenféle kedves játékkal, amik egyelőre ekkor még nem kötötték le a figyelmét. Tettünk az ágy szélére egy kb. 20 centis Micimackó figurát, egy zsiráffejes kendőt és egy ágy fölötti belógót is – amiről cica, oroszlán és elefánt figurák lógnak - amit néhány nap múlva le is vettem, mivel nem foglalkozott velük. Ekkor még inkább a kezeink, a hangunk és a mimikáink foglalkoztatták. Ezért sokat beszéltünk hozzá.

Azok a bizonyos éjszakák…

A mi kisbabánk, a kezdeti problémák ellenére egyre jobb alvó lett. 5 hetesen már egyre nyugodtabban és többet aludt. Hiába mondták nekünk, hogy ébresszük fel éjjel etetni, úgy döntöttem, nem fogom a gyermekemet éjszakánként zaklatni, még ennivalóval sem. Majd szépen napközben felhizlalom, és nem zavarom meg az éjszakai nyugalmát. Ezen a héten már egyre jobban aludt, éjjel csak néha kellett felébredni hozzá, de akkor is csak megsimogattam és cumit adtam neki, ő pedig aludt tovább. Néha ébredt fel egy kis nyüszögéssel, sirdogálással, de rendszerint hamar megnyugtattam. Már a kezdetektől azt a módszert valljuk a párommal, hogy a gyereknek a saját ágyában a helye.

Természetesen, ha etetem, vagy ha este beszélgetünk vele, akkor nyugodtan feküdhet mellettünk. Néha az is elfordult, hogy olyan nyűgös volt, hogy a férjem mellkasán aludt el, de aztán visszakerült az ágyikójába. Egyrészt féltem, nehogy összenyomjuk éjszaka, másrészt, ha 4 hónapos korában szeretnénk a saját szobájában altatni őt, akkor jobb, ha minél előbb megtanul egyedül lenni az ágyikójában. Szerencsére úgy tűnik, jól veszi az akadályokat és jól érzi magát a saját ágyában.

Látogató, aki nem rokon…

Bár azt mondta a védőnőnk, hogy amíg Barni 3 hónapos nem lesz, ne vigyük idegenek közé, és ne találkozzon idegenekkel, csak rokonokkal, most mégis kivételt tettem és elhívtam a legjobb barátnőmet látogatóba. Ő 2009-ben szülte meg első gyermekét, akivel sokszor látogattak meg minket a nyáron. Most megkértem, hogy ha nem gond, jöjjön inkább egyedül, mert kisgyerekkel még ne találkozzon Barnabás. Azt olvastam több helyen is, hogy azért sem szerencsés, ha kisgyerekkel találkozik az újszülött csecsemő, mert a gyerekek még nem tudják koordinálni magukat, nem figyelnek oda, hogy hova tüsszentenek vagy köhögnek, illetve többször még a szájukba veszik a kezüket és nem mosnak rendszeresen kezet.

Műszempillát akarok!

Ez is az enyhe depresszióm eredménye, hogy elkezdtem vágyni a felnőttes dolgokra, mint péládul elmenni egy kozmetikushoz tartós műszempillát feltetetni. A héten bejelentkeztem az egyik gödöllői kozmetikushoz, aki szeretettel várt. Jó érzés volt ott feküdni a székében 1 órát és fesztelenül beszélgetni. A műszempilla felrakása nem igazán érte meg, ugyanis nagyon hamar leestek a pillák, holott nagyon vigyáztam rájuk. De jó volt kicsit kimozdulni és kikapcsolódni.

Irány Orosháza!

A férjem édesanyja – továbbiakban anyós, ami szerintem túl pejoratív megjegyzés őrá, akit amúgy nagyon kedvelek – elérkezett a két hetes itt tartózkodásának utolsó napjához. Szombaton reggel úgy döntöttünk, hogy hazavisszük mi őt Orosházára, hogy ne kelljen vonattal mennie. Ott gyorsan megmutatjuk a dédszülőknek a kisfiúnkat és még délután haza is jövünk. Na most Orosháza 200 km-re van tőlünk, ami kb. 2-3 órás autóutat jelent.

Barni az utat végigaludta, ott szinte végig félálomban volt – még a dédszülőknél is – és a hazaúton is csendben alukált. Mikor hazaértünk kivettük a hordozóból és utána is aludt, egészen éjfélig. Pontban 0 órakor – amikor az anyukája, azaz én aludni készültem volna – kinyitotta a szemét és rázendített a sírásra.

Reggel 8-ig fent volt, amikor váratlanul elaludt. Én, aki vele együtt virrasztottam reggelig úgy néztem ki, mint egy ázott veréb, akinek még a szemei is karikásak. Akkor elhatároztam, hogy többet ilyet nem csinálunk, legközelebb ott alszunk egy éjszakát Orosházán, hogy ne aludja át többé az egész napot.

Folytatás következik…
Bedő Zsuzsanna