Miért lett a férfiaknál nagyobb hatalom?

A patriarchátus, azaz férfiuralom egyetemes mivoltának legkézenfekvőbb magyarázata az, hogy a nők hozzák világra és szoptatják a gyermekeket. Márpedig az újszülöttek védtelenségükből és viszonylag lassú fejlődésükből következően hosszú és intenzív utódgondozást igényelnek. A szülés és szoptatás kezdeti fizikai szükségszerűsége elvezet a gyermeknevelés szerepének felvállalásához, amelyet a nők töltenek be minden ismert kultúrában. Tehát az anyaságnak központi szerep jut a nők többségének élettapasztalatában.

A férfiak nők feletti dominanciáját nem nagyobb fizikai erejük vagy (nem létező) magasabb intelligenciájuk magyarázza, hanem az a tény, hogy a születésszabályozó módszerek elterjedése előtt a nők nagymértékben ki voltak szolgáltatva biológiai adottságaiknak, mivel a gyakori terhesség és csecsemőgondozás miatt anyagi értelemben erősen függtek a férfiaktól.

Család a középkorban

Korán kirepültek a gyermekek

A család a középkorban a vagyon és a név átadására szolgáló magánjogi intézmény volt, ami alig érintette az érzelmek világát. A gyermekek, amint elboldogultak az anyák vagy dajkák segítsége nélkül, a kései elválasztás után nem sokkal, kb. hétéves korukban a felnőttek közé vegyültek. Többnyire más házakhoz mentek inasnak, szolgálónak, s ez gyengítette a szülő-gyermek közti érzelmi kapcsot.

Az újkor kialakulásának kezdetén ismét (az ókorhoz hasonlóan) megjelenik a nevelés igénye. Ezen eszmény humanista képviselői elszántan harcoltak a középkori társadalom anarchiája ellen. A XVII. századtól fokozatosan a hagyományos inaskodás (mint a szocializáció, a társadalmi lénnyé válás legfőbb színtere) helyébe az iskola lép, amely jellemzően bentlakásos.

Középkorban nincs külön magán- és közélet

A középkori család átalakulása modern családdá hosszú ideig a nemesek, polgárok, gazdag kézművesek, gazdag parasztok körére korlátozódott. A lakosság jelentős része, a legszegényebb és a legnépesebb, még a XIX. század elején is úgy élt, mint a középkori családok, vagyis a gyermekek nem maradtak a szülőknél.

Család létrejötte után az anya az elsődleges kultúraátadó

A XVIII. századtól a család kezd távolságot tartani a társadalomtól, s visszaszorítja azt a magánélet egyre kiterjedtebb határain túlra. A modern, polgári házban a szobák már egymástól függetlenül, egy folyosóról közelíthetők meg, ez komfortot és intimitást szolgál. A modern család tehát zárt közösséggé vált, amely kifejezi az intimitás és egyben az identitás igényét, és a biológiai utódgondozáson messze túlmutató, jelentős kultúraátadó funkciót ruház az anyára.

Nők az ipari forradalom előtt: nagyon számított az erejük

Az ipari forradalom előtti társadalmak többségében a termelés otthon vagy az otthon közelében folyt, a kétféle tevékenység nem vált el élesen, így a nőknek jelentős szerepük volt a gazdasági tevékenységekben, de a politikai és a hadi ügyek a férfiak privilégiumát jelentették.

Modern ipar: nők munkaerőpiacon

Miután fokozatosan kialakult a modern ipar, a munkahelyek és lakóhelyek szétváltak. A folyamatnak voltak olyan közbülső állomásai, mikor a munkáltatók egész családokat foglalkoztattak, de egyre inkább az egyének alkalmazása jött gyakorlatba, s így otthon és munkahely élesen elvált egymástól. Kialakult a kétkeresős családmodell csírája. A nők egyre nagyobb számban áramlottak be a társadalmilag szervezett munka világába.

Az első világháború idején a frontra vonuló férfiak munkaerejének pótlására pedig tömeges méretekben lett szükség a női munkára. A legújabb kori társadalmi változások a szerepek aszimmetrikus átrendeződését hozták, a nők munkahelyi foglalkoztatottsága általánossá vált, ugyanakkor a férfiak háztartási szférában való szerepvállalása ennél jóval szerényebb mértékű.

Szereptenger: erős munkaerő, gondoskodó anya, okos feleség... Mehet egyszerre?

Szerepkonfliktusok: anyaság és munka

Ez a helyzet a szerepkonfliktusok egész sorát hozta mindkét nem, de különösen a nők számára. Leggyakrabban a családi szerepek (anya, feleség) ütköznek a munkahelyi, hivatásbeli szereppel, jelentősen rontva mindkét szerepteljesítés minőségét. Nem csak ilyen jellegű, szerepek közötti konfliktusok jellemzőek a mai nők életében, gyakran szerepen belüli konfliktusokat is kénytelenek átélni. Eltérő értékrendjük és nézőpontjuk miatt ütközhetnek az “anyával” szembeni elvárások a gyermek, a férj, a nagyszülők részéről. Ezt olykor nem könnyű, vagy egyenesen megvalósíthatatlan, összehangolni egymással, nem utolsósorban a nő saját anyai feladatairól alkotott elképzeléseivel.

Összetett követelményredszer

A meglehetősen összetett és tisztázatlan követelményrendszernek való megfelelés majdhogynem lehetetlen, a nők életének szinte minden szféráját veszélyezteti. A munkahelyen romlanak előmeneteli esélyeik, szabadidejük megrövidül vagy eltűnik, a túlhajszoltság miatt veszélybe kerülhet párkapcsolatuk minősége és végső soron - az extrém kifáradás és pszichoszomatikus betegségek összetett mechanizmusai révén - egészségük is károsodhat.

Hogyan lehet nőként és teljes emberként élni?

Mit tehet ebben az ellentmondásos és kialakulatlan helyzetben a nő, mint egyén? Hogyan készülhet fel a boldog, személyiségének kiteljesedését szolgáló családi életre kamaszként vagy fiatal felnőttként? Hogyan küzdhet meg a problémahalmazzal, ha már abban az életkorban és élethelyzetben van, mikor mindez a mindennapok kézzelfogható valóságát alkotja?

• Először is érdemes tudatosan átgondolni, hogy saját értékrendünkben a család vagy a karrier élvez-e elsőbbséget - jóllehet ez az elsőbbség többnyire csupán időrendi, hiszen az anyaság iránti vágyat minden nő magában hordozza. Ugyanakkor a hölgyek többsége ma már szerencsére nem csak az álmok, hanem az ambíciók, lehetőségek és tettek szintjén is megvalósíthatja magát a munka világában.

• A párválasztásnál döntő - a kapcsolat hosszú távú sikerét is nagyban befolyásoló - tényező a két ember minél hasonlóbb felfogása a családi munkamegosztásról, a hagyományos nemi szerepekről. Ezért érdemes ezekről a témákról többször, elmélyülten beszélgetni a leendő társsal.

• Nagyon fontos a másik ember családjának alapos megismerése is, hiszen az értékek, minták gyakran olyan mélyen ivódnak belénk, hogy adott élethelyzetben meghatározzák cselekedeteket. Nyitott szemmel járva a világban rá lehet bukkani a szerepek összeegyeztetésének alternatív lehetőségeire. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezek közül melyik az, amely közel áll és meg is valósítható.

• Személyiségfejlődés kiteljesedése szempontjából nagyon lényeges, hogy mikor (milyen életkorban és élethelyzetben) kezdődik a saját család kialakítása. Fontos, hogy mennyire érett egyének alapítanak családot, mennyire érzik magukat felkészültnek, adottak-e az anyagi feltételek.

Anyaság: miként lehet kiteljesedésként átélni

Ha gyermekáldás után az anya kiegyensúlyozottságától nagymértékben függ a pici egészsége, fejlődése már a magzati kortól kezdve. A jó anya-gyermek kapcsolattal egész életére megalapozható az apróság egészséges lelki (és ezen keresztül részben testi) működése, miközben fantasztikus csúcsélménnyel, a boldogság igazi ízével lehet gazdagodni.

Ahhoz tehát, hogy jó irányba dőljenek az élet egymást meghatározó tényezői, akárcak a dominó, a családi életre is - hasonlóan egy szakmai pályát megelőző szisztematikus tanuláshoz - alaposan fel kell készülni.

A családi és munkahelyi feladatok ütközéséből eredő szerepkonfliktusokról kell szót ejteni, értékrend újragondolásával, tisztázó beszélgetések alkalmával lehet feloldani a konfliktust pl. lehet-e átmenetileg csökkenteni a család anyagi igényeit, s ezen keresztül a férj vagy a feleség munkahelyi terhelését, a férj nem tudna-e kicsit nagyobb részt vállalni a háztartásban. Szükség esetén pedig tanácsadó szakember bevonása segíthet. Rossz megoldás a feszültségek lenyelése, saját magunk tartós túlterhelése, az értelmetlen “mártírkodás”, hiszen mindez idővel visszaüt és csak tovább mélyíti a konfliktusokat.

Hogyan tudja segíteni a társadalom a családokat, a nőket?

Nem csak a családi munkamegosztás, de a társadalom egyéb területei sem alkalmazkodtak megfelelő mértékben a megnövekedett női munkavállalás tényéhez. Gondoljunk csak az üzletek, hivatalok nyitva tartására, a szolgáltatások elérhetőségére vagy a gyermekintézmények relatív hiányára.

Részmunkaidő

Az átalakulóban lévő társadalomra sok teendő hárul a nők - és rajtuk keresztül a családok, tehát mindannyiunk - túlterhelésének megakadályozásában. A munkahelyek biztosíthatnák a gyermekfelügyeletet vagy az apasági szabadságot - mindez a skandináv országokban már megvalósult. Hazánkban nagyon kevés a részmunkaidős állás. Számuk nem növekedett a munkanélküliség megjelenésének dacára, pedig ezzel - illetve a rugalmas munkaidővel - biztosíthatnák a nők gyermekvállalás utáni fokozatos visszatérését a munka világába.

Távmunka: internet révén megoldható

A számítógépek és az Internet rohamos terjedése nagyobb teret enged a (részben vagy egészben) otthon végezhető távmunkának, amely szintén hasznos alternatíva. Feltétlenül pozitív fejleményként értékelhetjük a hivatásos anyaság bevezetését. A családbarát munkahelyek térhódítása magával hozhatná a szemléletváltást, a karrier újradefiniálását is, miszerint karriert azok is építhetnek, akiknek családi, gyermeknevelési elkötelezettségeik is vannak, és az ezen a területen elért - kevésbé mérhető - sikerek is részét képezzék a karriernek.

1994-ben végzett kutatások határozott elmozdulásról számolnak be a női munka megítélésében 1988-hoz képest, mind a férfiak, mind a nők esetében. A nyolcórás teljes foglalkoztatás elfogadottsága általában csökkent. A megkérdezettek egyedül a házasság gyermektelen szakaszában tartották magas arányban elfogadhatónak a teljes munkaidőben (ami gyakran lényegesen több, mint nyolc óra) végzett munkát. A hazai foglalkozáspolitika európai normákhoz való közelítésében fontos szerepet kapnak az egyenlő esélyek. A gyermeknevelés, különösen a több gyermek vállalása, rontja a nők munkavállalási esélyeit. Az EU alapelvek értelmében olyan családbarát politika kívánatos, amely a gyermeknevelés és a foglalkoztatottság összehangolását segíti.

Kiss Ákos
pszichológus