Zumba torna

Ezen a héten úgy éreztem itt az idő, hogy feldobjam a tornáim hangulatát és letöltettem a párommal egy zumba nevű mozgásformát a netről. Nem is hittem volna, hogy szimpla salsa tánclépések, aerobik tempóra ilyen hamar kifárasztanak. Pedig ömlött rólam a víz. A legédesebb, hogy ilyenkor mindig magam köré teszem a gyermekemet is, aki érdeklődve figyeli az édesanyját, hogy mitől izzad ennyire szegény. Amúgy ajánlom mindenkinek, aki otthon tornázik és nem jár edzőterembe csoportos órákra, hogy olykor dobja fel új mozgásformákkal a megszokott tornákat, mert egy idő után nagyon meg lehet unni és bizony az ember ekkor elveszti az érdeklődését és abbahagyja a tornát is.
A torna után pedig, – mivel ilyenkor még egyedül vagyunk a házban – a gyermekem általában még fent van és igényli az impulzusokat. Rendszerint beviszem magam mellé a fürdőszobába és előtte fürdök és mosok hajat. Ilyenkor általában beszélgetünk egymással, bár én nem teljesen értem, hogy mit mond nekem.

Anyu jött, férjem ment

Most volt először, hogy a férjem nélkül töltöttünk el két éjszakát a kisfiammal. De hogy semmiképpen se legyünk egyedül, az édesanyám átjött hozzánk és nálunk aludt ebben a két napban. Barni nagyon szereti a nagyszüleit is, így ő teljesen jól érezte magát, hogy egyszerre ketten is lesték minden kívánságát. A párom ezidő alatt Prágában volt egy tréningen.

Barni figyeli a kezünket…

Kisfaim, Barnabás elkezdte követni és hosszasan figyelni a kezünket. Ahogy mozgatjuk, vagy játszunk előtte a kezeinkkel, szinte csodálkozva nézi őket. Imádja ha bábozunk neki és még nem is kell feltétlenül rendes bábfigurákkal. Az is megfelelő, ha a nyuszit vagy a kígyót a kezeinkkel helyettesítjük.

Barni imádja a tévét

Egyik nap a fiam szokásos étkezése után egyedül hagytam őt a nagy ágyunkon pár percre. Tudtam, hogy még biztosan nem fog legurulni, de még helyváltoztatásba sem kezd, ezért nyugodt voltam. Ellenben a tévét nem kapcsoltam ki, ugyanis miközben etetem – de csakis napközben – szoktam néha tévézni. Sokáig abban a hitben voltam, hogy a gyermekem rá se hederít a tévére, sokkal jobban foglalkoztatja a szoba fala vagy éppen a függöny. Hát most megdőlt az elméletem. Miközben kint tüsténkedtem a konyhában, felfigyeltem arra, hogy teljes csend van a szobában. Márpedig a kisfiam csak nagyon ritkán van csendben, ezért gyorsan odafutottam megnézni, hogy mi történik. Hát alig hittem a szememnek, a fiam árgus szemekkel nézte a tévét. Ráadásul egy focista életéről szóló filmet nézett és éppen a meccs közben kaptam el Barni mozdulatait, aki vadul kalimpált a kezeivel és a lábaival is. Gyakorlatilag beleélte magát és ő is szurkolt. Ettől a naptól kezdve, Barnit sosem hagyjuk egyedül a tévé előtt. Ha a pihenőszékében üldögél, akkor eléteszünk egy pelenkát vagy elfordítjuk a tévé felől. Az ő szemének még nagyon rosszat tenne a tévézés.

Kis mosolygós…

Rá kellett jönnöm, hogy a gyermekem igazi társas lény. Nemcsak azt szereti, ha nyüzsögnek körülötte, de még kedveli is az embereket. Eddig el voltam kényeztetve, a fiam állandóan vigyorgott és vidáman hahotázott ha egymásra néztünk. Most viszont észrevettem, hogy előszeretettel dobálja a mosolyokat másokra is. Ha például meglátja a nagypapáját azonnal kalimpál a karjaival és a lábaival és csak mosolyog és mosolyog…De ugyanezt teszi a nagymamáival is, akik ettől persze teljesen elolvadnak. Amúgy Barni tényleg szereti az embereket és a nyüzsgést maga körül. Előfordul, hogy kicsit nyügösebb napja van, de ha beszélgetünk az ágya körül, akkor szépen álomba szenderül.

Ez már gagyogás…

A valódi gagyogásra egy reggel figyeltünk fel a férjemmel. Barni megkapta a jól megérdemelt reggelijét, de mi úgy döntöttünk, hogy még 1 órácskára visszaalszunk. Kisfiúnk viszont úgy döntött, hogy neki beszélnivalója van Mici Mackóval, a belógó állatokkal és rendületlenül gagyorászott nekik legalább egy óráig. Ezért azóta, reggel az a megszokott tendencia, hogy ha mi még visszaaludnánk egy kicsit, Barninak felhúzom picit a redőnyt, hogy lássa az állatokat és tudjon velük beszélgetni, amíg mi pihenünk.

Ekkora szerencsét!

Igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis a gyermekünk minden éjjel szigorúan végigalussza a a jól megérdemelt 8 órát. Mostanra átállt arra, hogy este fél 11 után elalszik és reggel 7, illetve fél 7-ig húzza a lóbőrt. Kivételt képeznek olyan napok, amikor kicsit sírósabb, nyűgösebb vagy hullik a hó, illetve esik az eső. Sajnos, ilyenkor hajlamos korábban ébredni, esetleg sírdogálni. De a legtöbb nap gyönyörűen alszik reggel 7-ig.

Én általában kihasználom ezt és vele együtt megyek aludni. Korábban, amikor még pici volt, a párom mondta, hogy aludjak a babával napközben. De erre képtelen voltam, nem tudok napközben aludni. Ezért maradt az, hogy este amikor megeszi a baba az utolsó falatot – lehet az éppen egy film kellős közepén – én megyek vele együtt aludni. Így van meg a napi 7-8 óra alvásom, ami nekem már teljesen elég. Az első hetekben még nem aludtam éjjel sem, hiszen őt etetni kellett 2-3 óránként. De most igazán örülök, hogy végre kipihent anyukája lehetek a gyermekemnek.

Folytatás következik…

Bedő Zsuzsanna

(ni)