2 hónapos oltás
Minden kisbaba az első oltását még a kórházban megkapja. Az anyuka ilyenkor nincs mellette. Nálunk is úgy volt, hogy amikor először megkaptam Barnit, ő már túl volt az első oltáson. A védőnő csak annyit említett ezzel kapcsolatban, hogy ha gennyes lesz és piros, akkor jó. Ha véletlenül szépen elmúlik, akkor feltétlenül jelezzem az orvosnak, mert akkor valami nem stimmel.
Most viszont megkapta a második oltását a jobb combjába, illetve mivel kértük a pneumococcus elleni oltást is, így azt a másik lábacskájába kapta. A kisbabám nagyon ügyesen, jól viselte az oltásokat. Amikor beadták neki, hirtelen felsírt, de aztán pár percig a karomban pihent és megnyugodott. Az orvos felhívta a figyelmemet, hogy előfordulhat, hogy belázasodik, vagy nyűgös lesz, akkor adjak be neki egy fél lázcsillapító kúpot. Attól hamar megnyugszik és elalszik.
Amikor hazamentünk, beborogattam a lábait hűvös vizes zsebkendővel. Szerencsére semmi baja nem lett, nem duzzadt meg a lába és még be sem lázasodott. Az éjszakát gyönyörűen végigaludta.
Kötelező oltásokról bővebben: Védőoltások: kötelezők és választhatók
Recepteket is kértünk
Őrületesen drága minden! De hogy még a popsikenőcs és a fürdetőkrém is? Ezért mindenről inkább receptet kérek, majd ezután bevásárolok egy időre. Most vettem hat tubus popsikenőcsöt és ugyanennyi fürdetőkrémet. Azt mondták a patikában, hogy a legjobb, ha ezeket használjuk. Nincs bennük semmi irritáló anyag, parfüm vagy szappan, viszont kellőképpen tisztítják a baba finom bőrét. Így, amíg el nem fogynak, ezeket fogjuk használni. A tápszer árán mindig kiakadok. Borzasztóan drága és nálunk most már gyorsan fogy. Ha nem recepttel vásárolnám, még drágábban tudnám megvenni.
Barni követ minket a szemével
Kisfiam egyre ügyesebb. Most már felfigyeltünk arra, hogyha elmegyünk mellette, már követ minket a szemével, sőt elég messzire ellát. Ha pedig az édesapja jön haza este, a hangos köszönésre, már odafordítja a fejét. A legjobban azt várjuk, amikor a nyakunkba ugrik majd örömében.
Kis segítséggel, de megfordul
Barninak és minden kisbabának mindennap kötelező, hogy egy picit a hasukon feküdjenek. A fiam eleinte ezt nem szerette, de most már halkan tűri. Egyre súlyosabb buksiját nehezen tartja, ezért ha sokáig hason fekszik, elfárad és sírni kezd. Legutóbb megfigyeltük, hogyha nem támasztja ki magát a karjaival és közben oldalra behajlítjuk a karjait a teste mellé, akkor képes egyedül megfordulni. Nem mindig szeret forogni, és általában az ilyen nagy mutatványok után „bukik” is egy kicsit, muszáj néha tornáztatnunk.
A cica, az oroszlán és az elefánt
Mint egy mese címe, de nálunk ők lógnak be Barni ágya fölé. Az oroszlán már jó pajtása, hiszen ha beszélgetnek egymással, már meg is érinti őt a kisfiam. Olyan is volt, hogy a kezével játszadozott a figurával és hangosan gügyögött neki. Van egy nagy Micimackója is, aki szintén belóg az ágyba, de ő már régóta kedves beszélgetőpartnere a kisbabámnak.
Altató, de milyen zenéből jó?
Igaz Barni képes úgy is elaludni az autóban, hogy disco zene megy mellette – persze nem hangosan – mégis úgy döntöttem, itt az ideje beszerezni valamilyen altató muzsikát. A barátnőmtől kaptunk karácsonyra egy CD-t, melyen komoly zenék vannak Vivalditól Mozartig, és a babám tényleg képes jót aludni a zenék hallgatása közben. Amúgy már sokszor hallgattunk más stílusú zenéket is, és mivel ő is csak hangulatember, van olyan, hogy nem zavarja a zene, de van olyan is, hogy azonnal rázendít a sírásra, ha elindítom a kedvenc számomat.
Barni egyre többet van fent napközben
A kisfiam ezekben a napokban, hetekben már egyre többet van fent akítvan napközben. Általában két étkezés között az idő felét még végigalussza, a másik felében pedig fent van. Persze vannak kivételek, hiszen volt már olyan napja, hogy egész nap fent volt, de olyan is, hogy szinte végig szunyókált. Általánosságban ha fent van, akkor aktívan „tanul”. Figyel, játszik, beszél, megérint tárgyakat és elvárja a figyelmet, törődést. Egyre többször nézegetünk mesekönyvet, ahol a színes képek még nagyon lekötik. Akár fél óráig is képes egy képet nézni, de ha megunja, csak félreköki a kezével. Ha napközben fent van és egyedül sirdogál, tudom, hogy azt szeretné, hogy foglalkozzak vele. Ezt nem könnyű megvalósítani, ugyanis dolgozom is néha, de takarítok, főzök, mosok, teregetek és olyankor is le kell kötnöm a figyelmét. A legjobb, amit kitaláltam ezekre az esetekre, ha odaviszem magam köré. Ha például a konyhában sürgök-forgok, ő végig figyelemmel követi, hogy mit csinálok. És közben mindent elmesélek neki, mint egy főzőműsorban. Még meg is szagoltatom vele az ételeket, hogy ismerje az illatokat. De olyan is van, hogy csak beszélek neki mindenféléről, a nagyszüleiről, a munkahelyemről, a férjemről vagy éppen a jövőről, hogy milyen lesz majd óvodásnak és iskolásnak lenni. Úgy tűnik élvezi ezt, mert mindig nagyon figyel közben. Ha eszünk az apukájával és közben halljuk, hogy egyedül sirdogál, akkor is odaviszem magunk mellé. Kicsit nehezebben tudjuk folytatni az evést és a beszélgetést, de már tudatosodik bennünk, hogy egyre nagyobb lesz a gyermekünk, aki igényli a folyamatos impulzusokat.
Folytatás következik…
Bedő Zsuzsanna
(ni)
2011-05-03 08:00:00