Dinoszaurusz költözött hozzánk

Barni már próbálgatja a hangja adta lehetőségeket. Eddig megismertük a keserves sírást, amikor éhes – ilyenkor szerintem még a szomszéd városban is megremegnek a falak. Hallhattuk az unatkozó hisztit, ami, ha ránézünk mosolyogva és beszélni kezdünk hozzá, azonnal elhalkul és megszűnik. Létezik a fürdés utáni „fázós sírás”. Ilyenkor mindig azon gondolkodom, hogy vajon a mi gyerekünk mit tenne akkor, ha Szibériában élne, hiszen a 24 fokos szobában remegő szájjal üvölt minden törülközéskor. És most megismerhettük a „dinó torokhangú” nevetést, üvöltést, dumálást vagy ki, hogy nevezi ezt a hangocskát. Rájöttem ilyenkor teszteli, hogy meddig tart a szoprán és meddig az alt, de közben meg beszélget, gügyög és néha felnevet, vagy felsír. Mindenesetre mi imádjuk hallgatni.

Hangos nevetés, gőgicsélés

Elkezdődtek a nagy beszélgetéseink. Most már megbeszéljük, hogy mi történt tegnap, mi lesz holnap és mit álmodtunk éjjel pontosan. Ezt olykor hangos nevetgélés követ, de van, hogy csak folyamatos párbeszéd. Egy új nevetésforma is megjelent nálunk, az úgynevezett „csikizős kuncogás”. Amikor Barni pociját puszilom, a hajam mindig megcsikizi a szemét vagy az arcát, ő pedig hangosan és jóízűen kuncog ezen. Ezt a gyereket meg lehet zabálni…

Sétálunk és nézelődünk

Kisfiam már egy jó ideje nemcsak alszik, amikor sétálunk, hanem igenis nézelődik. Még túl sokat nem lát, hiszen bebugyolálom, mégis az égboltot, a napot, a fényeket esetleg a fákat már láthatja. Sétáink elején legalább 15 percig még fent van, és szemléli a környezetét, és csak utána alszik el édesen. A hepehupás utak és a monoton sebesség még elég hamar elaltatja. Az autóban is hasonló a helyzet, az út első pár percében még nézelődik, aztán szépen csendben elalszik.

Faljuk a könyveket

Ez a gyerek tiszta anyja. Már most imádja a könyveket. Persze tőlem mindig azt látja, hogy hol olvasok, hol pedig írok. Ha van időm én is sokat olvasok, de ő aztán még többet. Esténként, amikor az apukájával tévézünk, ő közöttünk fekszik és szép színes könyveket nézeget, amiket persze én lapozgatok neki. Falja a színes képeket, sőt sokszor ő maga olvassa fel a szöveget. Ha olvasok neki, maximum 1 óráig képes figyelni rám és a könyvben található képekre, ezért inkább sokszor csak pár szóban mesélem el neki, hogy mit láthatunk a képeken, hogy aztán hamar tudjunk lapozni a mesekönyvben. Minél több színes kép van egy könyvben, Barni annál jobban élvezi a nézegetést.

Igazi pasi: imádja a laptopot, a telefont, a tévét

Eleinte nem értettük, hogy mit néz a tévében, hiszen nem érti még, hogy miről beszélnek, mit mondanak a hírekben, vagy mi történik az emberekkel. Mégis, áhítattal nézi. Amikor telefonálok a közelében, gyakorlatilag megáll benne az ütő és figyeli a készüléket a kezemben. Ha a füléhez teszem, halkan figyel, hogy mit hall, és ha a vonal túlsó felén meghallja a nagymamája hangját, elkezd mosolyogni és még válaszol is egy-két gügyögéssel. Barni édesapja egy átlagos napon sok-sok órát tölt a laptopja előtt. Ha ilyenkor pár percre megkapja a fiát, ugyanúgy folytatja a tevékenységét a számítógép előtt. Barni pedig képtelen levenni a szemét a laptopról, csak nézi, figyeli és szerintem napok-hetek kérdése és nyomogatni is fogja. A fiam minden képernyőt imád, igazi kis modern pasi már most.

Nagyi jött, a dédit mi látogattuk meg

Amikor kedves anyósom jön hozzánk pár napra, rendszerint akkor intézünk el minden ügyes-bajos dolgot a férjemmel. Ilyenkor biztonságban tudjuk a babát, aki boldogan tölt el órákat a nagymamájával. A héten még a nagyszüleimnél is voltunk, azaz Barni dédszüleinél, akik mindig nagy örömmel várják a család első dédunokáját.

Folytatás következik…

Bedő Zsuzsanna

(ni)