A régi szóhasználat terhességről beszél, hiszen valóban, vannak ezzel járó nehézségek, terhek, de összességében mégis több örömöt és sikerérzést adhat a várandósság élménye. A kismama a társadalom szemében tiszteletre méltó szerepbe kerül.

Nézzük, mi történik akkor, amikor egy magzat megfogan. Egy szerelmespárnak vagy házaspárnak a szerelmi együttlétéből bukkan elő, amikor a kapcsolat már stabil, és vállalni tudnak egy olyan feladatot, amihez jó alap az együttélés. Amikor kiderül, hogy a nő várandós, megbeszélik a folytatást. Nagyon fontos, hogy mindketten igent mondjanak rá, mert a továbbiakban még inkább szükségük lesz az együttműködésre.

A gyermek felnevelése nem egyszemélyes feladat, ehhez a nőnek szüksége van segítségre, amit a párja vagy a tágabb családja adhat meg.

Lemondás a "lányságról"

A kismamák közül néhányan, akik jó kapcsolatban vannak a saját belső lelki megérzéseikkel, korán felismerhetik a fogamzás megtörténtét. De ez nem szükséges feltétlenül, hiszen a terhességi teszt is hamar megmutatja. A fogamzással a nőben egy pszichológiai változás kezdődik el. Olyan jelentős esemény ez a számára – és közvetve a párjának is, hiszen a férfi az, aki a folyamatot elindította – hogy az első reakciójaként a meglepett öröm mellett egy kis riadalom is megjelenhet. Életének egy szakasza lezárul, végleg le kell mondania „lányságáról”. Be fog majd állni családja nemzedéki sorába, követni fogja anyját és nagyanyját. A perinatális pszichológia ismeretei szerint a várandósság alatt felelevenednek emlékei saját gyermeksége idejéről – és ezek az emlékek hatni fognak rá, és hatni fognak a magzatára is. Ezek elsősorban olyan emlékek, amiket a teste őriz.

A várandósság időszakban a nő lelkileg egy igen érzékeny szakaszba kerül.

A nő a várandóssága alatt együtt változik a magzattal – és ez a növekedés látható lesz az alakján, a mellén, a hasán. Megváltozik a testképe – és ezzel kapcsolatban is lehetnek kellemes, valamint kellemetlen érzései. Szerencsére fokozatosan történik ez, így van ideje hozzászokni, ahogyan nőies alakja anyai formát vesz fel. A legtöbb kismama azonban boldogan meghozza ezt az áldozatot, és kíváncsian várja, hogy végül megpillanthassa ennek a kilenchavi „munkának” a gyümölcsét.

A várandósság alatt a kismama egyre inkább a növekvő magzata felé fordul, egyre jobban figyel rá, egyre többet fantáziál róla, és ha jó párkapcsolatban él, akkor ebben a párja is részt vesz.

Az érintés művészete

Tulajdonképpen csak azt tudjuk tanácsolni a kismamának ilyenkor, hogy tegye azt, amit a természetes érdeklődése diktál. Tegye a hasára a kezét, mert ezzel is építi a kapcsolatot a magzatával. A magzat már nagyon korán elkezd mozogni a méhben és a félidőtől kifejezetten reagál a szülők érintésére. Ezzel ma már egy külön tudományterület foglalkozik a haptonómia, az érintés művészete. A hasfalon keresztüli érintés mellett a másik kapocs a hangok érzékelése. 

Azoknak a várandósoknak, akik még jobban el szeretnék mélyíteni kapcsolatukat a magzattal, a Hidas-Raffai által kidolgozott speciális „baba-mama kapcsolatanalízist” ajánljuk, amit szakemberek végeznek. Ez segítséget nyújthat a magzat egészséges lelki fejlődéséhez, és a tapasztalatok szerint a későbbi szülő-gyermek kapcsolatnak is jó alapozása.

Tornyossy Mária
Tel.: 06-70/263-8413
www.eszterlánc-pszi.hu