A  mami előad

Én is, mint oly sok ember a generációmból, de még az előttem, és sokan az utánam következőkből is, Halász Judit imádnivaló számain nőttünk fel. Sosem felejtem el Micimackót, a Boldog születésnapot vagy a Sehallselát Dömötört. A napokban úgy döntöttem itt az idő elkezdeni gyermekem zenei ízlésének fejlesztését. A technikának köszönhetően néhány perc alatt letöltöttem egy Halász Judit összest, amiből mazsolázni kezdtem. Ahogy belehallgattam, megjött a kedvem és énekelni kezdtem a kisbabámnak, aki mellettem ült a pihenőszékében. Eleinte nagyon élvezte, de főleg azokat a számokat, ahol a kezeimmel is mutogattam és kicsit még táncoltam is. Kacarászott közben és boldogan figyelte igazi művész édesanyját. Körülbelül 1 óra múlva veszített lelkesedéséből, és szemmel láthatóan megunta a parádét. Nem baj – gondoltam – egy másik napon majd folytatom.

Jön a foga?

Véleményem szerint ilyen pici korban még elképzelhetetlen, hogy jönne a foga a gyermekemnek. Ennek ellenére mégis néhány napja rosszul alszik, napközben picit folyik a nyála – persze nem úgy, mint egy csaholó kutyának – illetve a kezeit egész nap csak rágcsálja. Megvizsgálgattam az ínyét, de nem vettem észre fogképződményt, mindössze annyit, hogy egyre keményebb az íve. Fogtechnikus anyósom is vizsgálat alá vetette Barni szájpadlását, de nem vett észre ő sem kibújó fogacskákat.

A gyerekorvos azt mondta, hogy ez teljesen normális, nemsokára elindul a foga, aminek következtében az ínye egyre többször fog keményedni, emiatt pedig nagyon jól esik neki rágcsálni valamit, jobbhíján a kezét. Ennek örömére édesanyám már vett is neki rágókákat, amiket egyelőre még nem tud rendeltetésszerűen használni: nem rágja, csak eldobja őket magától.

Irány a medence!

Persze ez még távol áll tőlünk, mindenesetre itthon már hatalmas fürdéseket csapunk. Barni amíg picike volt – pár hetes – rendszerint végigsírta a fürdetést, néhány héttel később már csendben tűrte, mostanra viszont hangosan gagyog és nevetgél a habok között. Gyakorlatilag be kell öltöznünk, vagy vetkőznünk a fürdetésre, ugyanis Barni mostanra elkezdte élvezni a pancsolást, erős lábacskáival pedig hatalmas rúgdos a vízben. A fürdőszoba rendszerint úszik utána, amire a férjem csak annyit szokott mondani: „a fürdőszoba arra való, hogy vizes legyen”. Édesapja amúgy már nagyon várja, hogy Barni képes legyen egyedül üldögélni, mert akkor aztán beköltöznek együtt a kádba és nekiállnak közösen pancsolni. Akkor aztán lesz hangzavar!

Ultrahang kontroll

Ultrahang kontrollra kellett mennünk, ugyanis Barninak van egy kis vesemedence tágulata. Ezt már a terhességem alatt megállapította a nőgyógyász és ajánlotta, hogy vizsgáltassuk majd ki. Most voltunk a második ultrahangon, ahol kiderült, hogy az egyik veséről már eltűnt a tágulat, a másikon viszont még változatlan. Legközelebb 2 hónap múlva kell mennünk, illetve a gyerekorvos elküldött minket gyereknefrológiára, ahova április végére kaptunk csak időpontot.

Utálom a macskákat, és főleg a szőrüket!

Nagyon szeretek a férjem édesanyjánál tartózkodni Orosházán, mégis van egy olyan problémám, ami mióta gyermekem van még jobban zavar. Neki ugyanis van két macskája. Nem tudom miért – talán egyik előző életelmben kutya voltam – de utálom a macskákat, a szőrüktől meg egyenesen undorodok. Így kicsit problémás az ottlétünk, mivel folyton kérem, hogy csukjunk minden ajtót, nehogy rátámadjanak a macskák a pici babámra. Tudom, hogy ez faxni, de sajnálom ez van, nem lehet mit tenni. Félek attól, hogy elkap tőlük bármit, attól függetlenül, hogy ők mindketten szobacicák. Lehet, hogy túlzásba viszem, hisz nagyon sok gyermek felnőtt már állatok mellett, mégis anyukám mondásával élnék: „az állatok az állatkertbe és a természetbe valók és nem a lakásba”.

Folytatás következik…
Bedő Zsuzsanna