Ha semleges a viszony, akkor is sok a tennivaló

Az ünnep célja, hogy összekovácsolódjanak azok a kisközösségek, melyeknek tagjai ugyan egymás közelében, de – főként a városokban – mégis elszigetelten élnek. Mit lehet tenni „jószomszédi” viszony kialakítása érdekében?

Néhány jó tanácsot sem árt megfogadniuk mindazoknak, akik eddig semmit nem tettek a cél érdekében, és azoknak sem, akiknek nem nevezhető harmonikusnak a kapcsolatuk szomszédaikkal.

Köszöntés, néhány kedves szó

Olykor még csak nem is köszönnek egymásnak az egy házban lakók, ez a társadalmi kapcsolatok hiányára, elsekélyesedésére utal. A köszöntés, ismerkedés elmaradása magányérzést szül még egy nagyobb társasház közösségében is – állítják a pszichológusok. Ez amellett, hogy nem teszi kellemessé a hazaérkezést a lakáson kívüli térben, a kirekesztettség érzését is eredményezheti.

Viszont üdvözölni a másikat azt jelenti, hogy elismerjük kedves lakótársunkként, és figyelmet szentelünk neki. Mi sem egyszerűbb, mint egy mosolyt elengedni, néhány barátságos szót váltani a lakókkal, hogy megtörjön a jég, és a kirekesztettség negatív érzését felváltsa az ismerősség.


A beszélgetés kezdeményezése

Közérdekű dolgokkal és általánossággal kezdeményezni a társalgást bevált és hatékony módszer – nem kell rögtön indiszkrétnek lenni, magánügyek felől érdeklődni. A közös képviselet, a ház ügyei például megannyi témát kínálnak, melyet könnyedén meg lehet beszélni bárkivel. És ha élénkül az eszmecsere ebben a tárgykörben, a többi, a barátkozás, jön később, magától is.

Egy fontos jó tanács: érdemes mindig a beszélgetőpartner szemébe nézni, bármilyen helyzetben jött létre a baráti csevej. Ez közvetlenné teszi a társalgást, jobb lehetőséget ad annak megvizsgálására, hogy mennyire nyitott a szomszéd az új kapcsolatra, és milyen szívesen áll rendelkezésre egy kis beszélgetés erejéig, vagy „folyton siet”, azaz egyáltalán nem hiányzik az életéből egy plusz ismerős.

Kisebb-nagyobb szolgálatok a szomszédoknak

Sokszor nem érdemes bátortalannak lenni, hiszen a szomszédok nagyon sok jót adhatnak a mindennapokhoz. Csipp-csupp szívességet, esetleg kisebb segítséget kérni igazán nem szégyen, s talán egy új barátság kezdete is lehet.

Meg lehet kérni egy-egy szomszédot arra, hogy figyeljen a lakásunkra, amíg mi távol vagyunk, és ajánljuk fel, hogy mi is hasonlóképpen fogunk tenni, ha ő megy szabadságra. Így is szorosabb kapcsolatot tarthatunk fenn vele. Ha szorosabb a kapcsolat akár még azt is felvethetjük, hogy locsolja meg a virágainkat, és vegye ki a leveleinket, újságjainkat a postaládából. Ez bizalmat fejez ki a másik iránt. Emellett akkor is, ha nincs szüksége belátható időn belül arra, hogy mi is viszonozzuk a segítségét, valószínűleg készséggel fog rendelkezésünkre állni – ha már egyszer áthívtuk vacsorázni, vagy esetleg átadtuk neki a lakáskulcsunkat.  Hiszen hiába szereltetjük fel a legkorszerűbb riasztó-berendezéseket, hiába irányíttatjuk át újságjainkat a nyaralóhelyünkre, a jó emberi kapcsolatokat e tekintetben sem pótolja semmi…

Jó modor, illem és egy kis előzékenység!

Ahhoz, hogy ne szerezzünk magunknak ellenségeket lakótársaink, szomszédaink körében, mindig célszerű elkerülni mindazt, ami megbonthatja a jó viszonyt. Vendégeket fogadunk és aztán bekapcsoljuk a CD-lejátszót egy kis tánchoz? Ügyeljünk rá, hogy este 10 után ne vegyük hangosra a zenét, ne csapjunk zajt, mely zavarhatná mások pihenését. Tataroztatjuk a lakásunkat? Az bizony piszokkal, zajjal jár a folyosón, a lépcsőházban is.
Tegyünk ki egy kis cédulát a kapualjban, mely tájékoztatja az eseményről, annak várható időtartamáról a közösségkben élőket, és kérjünk elnézést tőlük az esetleges problémákért. Egyébként nem biztos, hogy minden lakótársunk, szomszédunk elnéző lesz ilyen esetekben – sok helyütt vannak összeférhetetlen emberek. A lényeg az, hogy mi minden körülmények között legyünk udvariasak. Tegyük meg a tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy az év többi napja is „szomszédünnep” legyen!


Galenus

(ni)