Rossz alvás?

Szokatlan, hogy a kisfiam mostanában rosszabbul alszik, ugyanis eddig „mintaalvó” volt. Általában késő este tíz után megetettem és ő szó nélkül húzta a lóbőrt reggel fél 7-7-ig. Ezen a héten viszont valami megváltozott, persze nem drasztikusan és nem is úgy, hogy minket ez különösebben zavarna, de mégis.
Barni ettől a héttől kezdve minden éjjel egyszer vagy kétszer – előfordult, hogy háromszor vagy négyszer is akár – felsírt. Én persze nem pánikoltam, hanem – tulajdonképpen félálomban – odatipegtem halkan a kisfiam ágyához és egy óvatlan pillanatban cumit dugtak a szájába. Ettől szinte azonnal megnyugodott, én pedig visszasomfordáltam az ágyba. Majd körülbelül 20 perc múlva újra jött egy felsírás, amit szintén cumi, majd visszafekvés követett. Ez általában hajnali 2-3 között történt. Őszintén szólva alig éreztem meg a dolgot, mivel szerencsére az én alvókám is jó, és általában ahogy visszahelyeztem a párnára a fejem, rendszerint már aludtam is.
Amikor ugyanez a kettős felsírás hajnali 4 és 5 óra között ismétlődött, nos, akkor már nehezebben aludtam vissza, de többnyire mindig sikerült. Reggel 7-kor pedig úgy ébredtünk mindketten, sőt mindhárman, mintha semmi sem történt volna. Én ugyanúgy kipihent vagyok – már amennyire kipihent lehetek, hiszen sosincs alkalmam reggel 8-9-ig aludni – a baba nyugodtan és vidáman ébred, a férjem pedig általában az egészből semmit sem vesz észre. De, hogy ez a rendszeres felsírás vajon mitől van, azt ezidáig nem sikerült megfejtenem. Az okosok azt mondják, hogy „biztos jön már a foga” vagy „biztos rosszat álmodik” vagy „biztosan pukiznia, büfiznie kell” stb. Én nem tudom, de úgy tűnik, ehhez egy darabig legalábbis hozzá kell szoknunk.

Az imádott anyatej vége

Amikor vártam a gyermekemet és még a hasamban mocorgott, elhatároztam, hogy igazi szuper anyuka leszek, aki a gyermekét egy éves koráig fogja szoptatni. Igen ám, mindez szép terv volt, de a természet közbeszólt és nem hagyta, hogy az elképzelt ideig szoptassak. Ugyanis nagyon hamar elkezdett apadni a tejem. Tény, hogy a szoptatás maga nem működött, komoly segítséget pedig nem kaptam, így nagyon hamar a fejés bizonyult a legjobb megoldásnak. Egészen eddig a hétig, amikor már csak 2-3 naponta tudtam 5-10 ml tejet fejni.

Anya, én ülni akarok!

„Utálom, hogy anya folyton csak fektet. Fekszem az ágyban a hátamon, fekszem a pihenőszékemben, és néha enged picit ülni, amikor etet, vagy ha az ölében pihenek. De ez már tűrhetetlen, miért nem érti meg, hogy többször akarok ülni. Engem abszolút nem zavar, hogy néha eldőlök, amikor egyedül próbálkozom. Na és? Legfeljebb majd visszaültet anya. De akkor is, amikor ülök, olyan, mintha egy másik világ nyílna meg előttem. Sokkal többet látok és még nagyfiúsabb is vagyok ülő helyzetben. Arról már nem is beszélve, hogy sokkal többen figyelnek rám. Igenis rendszeresen próbálkozni fogok, amikor egyedül hagynak, hátha egyszer sikerül és meglephetem anyát azzal, hogy egyedül felültem. Addig kihasználom, hogy felém nyújtja a kezét és azonnal próbálkozom.”

Nos, lehet, hogy így gondolkodik a fiam erről a mozgásról, de sajnos még nem tehetem meg, hogy ültessem. Ő még picike és erősödnie kell a gerincének. De persze ő nem adja fel és rendületlenül fel akar ülni, én meg kénytelen vagyok visszanyomni őt a pihenőszékébe vagy az ágyába.

Most már marad a kék szem?

Nehéz kérdés. A fiamnak ugyanis gyönyörű, tiszta, kék szemei vannak. Nem olyanok, mint az újszülöttnek, akinek még látszik, hogy változni fog a színe. Hanem kék, mint a tenger. Namost a furcsa az egészben, hogy nekem „gyönyörű” barna szemeim vannak, az apukájának pedig szép zöldek. Ebből ugye, ha az ember következtetne, hogy milyen szemű gyermekük lesz, nagyjából a barnára tippelne mindenki, hiszen a barna szem dominál minden szín felett. De ha jobban megvizsgálom a genetikai hátterünket, mindkét családban van kék szemű rokon. Nekem az édesanyámnak van gyönyörű kék szeme – világ életemben irigykedtem rá – a férjemnek pedig a nagymamájának van kék szeme. Mivel én, mint barna szemű rendelkezem kék génnel is, a férjem pedig mint zöld szemű rendelkezik szintén kékkel – barnával valószínűleg nem, ezért az első gyermekünk „egyelőre” kék szemű. Sokak szerint ez az ő esetében már nem fog változni. Mindig is arról álmodoztam, hogy legyen egy szép szőke, kék szemű kisfiam….

Folytatás következik…

Bedő Zsuzsanna