Mintha csak munkába mennék…

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy egy anyuka, amikor otthon van a kisbabájával, akkor se hanyagolja el magát egy pillanatra sem. Teljesen rendben van, hogy nem veszünk magas sarkút, harisnyát és miniszoknyát otthonra, de nem feltétlenül kell kinyúlt, sportpólóban és szakadt szabadidő gatyóban pompázni. Igenis előfordulhat, hogy a férjünk előbb hazaér, jön a postás, vagy benéz az egyik szomszédasszony, és bizony nem kell, hogy egy lelakott anyukával találják szemben magukat. Persze, itt most főleg a férjre gondolok, aki annak idején – a mi esetünkben tavaly – elvett egy csinos, számára talán a legszebb nőt a Földön, aki mióta megszülte első közös gyermeküket nem kéne, hogy elveszítse korábbi, nőies báját. Hiszen az a férfi egy nőt vett feleségül, nem egy kinyúlt pólós, magát elhanyagoló anyukát.

Nos, a kinyúlt póló ellen könnyen tehetünk is. Méghozzá úgy, hogy nemcsak a kiruccanós ruháink garmadát növeljük, hanem igenis vásárolunk otthonra is kényelmes, de mégis csinos szereléseket. Hiszen ha úgy vesszük, napjaink többségét itthon töltjük, ez olyan, mintha a munkahelyünkön lennénk, csak nem megyünk emberek közé. Szóval én beújítottam egy-két rendkívül kényelmes, de „trendi” térdid érő, buggyos szabadidő gatyát, ami még akár csininek is mondható. Vettem néhány trikót, melyek egy szép melltartóval állati vonzóak. És nem költöttem sokat, sőt akciós termékek közül választottam ki őket. De a lényeg, hogy otthon is nézzünk ki jól.

Nekem fontos a smink is

Ez pedig már lehet, hogy az én heppem, de minden reggel kisminkelem magam továbbra is. Ha nem is vad, éjszakai sminket dobok fel, de egy finom, kulturált sminknek mindenképpen szükségét érzem. Így a reggelt egy könnyű reggeli, majd fogmosás után a fürdőszobában folytatom, ahol feldobok rendszerint egy gyors sminket az arcomra. Persze olyan is előfordul, hogy Barnival a reggeli után összebújunk, ilyenkor mindez csúszik egy kicsit. De nagyon fontosnak tartom, hogy a férjek ilyenkor is – szülés után pár hónappal – is lássák, hogy egy anyuka nem hanyagolja el magát, hanem ad magára és fontos számára, hogy a nőiessége ne szenvedjen csorbát.

Hason van, de csak egy darabig…

Barni most már picike segítséggel, illetve oldalról, már egyedül is képes megfordulni a hasára. Mivel a feje egyik fele egy kicsit laposabb a másiknál, azaz „el van feküdve”, ezért többet kell őt a hasára fordítanunk, mint eddig tettük. Sajnos ebben a pózban viszont nem tűr többet 10-15 percnél, és gyakorlatilag szenvedni kezd utána. Úgy tűnik, nehezen bírja el a buksiját, de letenni oldalra még nem tudja profin, így ha segítünk is neki, képes pirosra sírni magát az idegességtől. Egyik nap megpróbáltam 15 percnél tovább is a hasán tartani, de miután „bukott” egyet, folyt az orra és ordított az idegességtől, visszafordítottam a hátára. Amúgy napról napra emeljük a hason töltött dózist, amit egyre jobban és hosszabb ideig bír. Igaz még csak 1-1 perccel sikerült növelni, de ez már mindenképpen pozitív haladásnak minősül.

A járóka adta kellemetlenségek

A héten először bedobtam a mélyvízbe a járókát. Nemrégiben vettem az egyik online babaoldalon egy járókát, természetesen használtan, kisebb szépséghibákkal, de szerintem használatra készen. Egyik délelőtt a szokásos játszó órákban, belehelyeztem a játszószőnyegünket, majd rá a fiamat, aki ezután hangos ricsajozásba kezdett. Nem sírt, nem hisztizett, pusztán férfias hangon kiabált ki a járókából nagyjából 3 órán keresztül. Mivel ennyi idő kellett az anyukájának, azaz nekem, hogy észrevegyem, valami nem stimmel. Barni tulajdonképpen nem érezte jól magát benne, gondolom mivel Nyilas, Nyilas aszcendenssel, nem bírta a bezártságot, így kitettem őt a nagy kiabálások közepette a pihenőszékébe, ahol mintegy gombnyomásra álomba szenderült. A járóka újabb bevetéséig még várok pár napot.

A földi élet és ami utána jön

Na jó, ennyire nem misztikus a kérdés. Kipróbáltam valami mást is a héten. Letettem a nagyitól kapott vastag, puzzle padlót a földre a nappaliban, ráhelyeztem két vastag plédet, azokra pedig a játszószőnyeget és erre tettem a nagyfiamat. Aki eleinte azt sem tudta hol van, körülnézett, felmérte a terepet, látta, hogy anya körülötte forog, jön-megy, pakol és ő is elkezdett kicsit játszani. Túl sokáig nem bírta, de én másnap is kitartó voltam és újra próbálkoztam. Főleg mivel hallottam, hogy ez jobb, mint a járóka, mivel egy kisbabának nem felfele kell még törekednie a közlekedésben, hanem oldalra, azaz mászni, így ez lesz a legjobb megoldás. Barni mindennap próbálkozott a földön fekvéssel, ami egyik nap jobban, másik nap kevésbé jól sikerült. Igazi sikernek könyvelem el, hogy pár nappal később csodával határos módon elaludt a földön, ami tüneményesen nézett ki, főleg ha elképzeljük, hogy a kb. 40 nm-es nappaliban alszik a földön egy 68 cm-es angyalka.

Fürdés meztelenül, de nekem is?

Ami Barnabás fürdetését illeti, nagyon megszoktuk, hogy együtt fürdetjük már a kezdetektől az apukájával, aki rendszerint fogja/tartja ilyenkor a kisembert, én pedig közben mosdatom minden porcikáját. Egy darabig könnyen ment a dolog, de néhány hete Barni elkezdte élvezni a pancsolást, aminek úgy adott hangot, hogy rugdosta és csapkodta a vizet. Mostanra ezt tökélyre fejlesztette és gyakorlatilag nekem is be kell öltöznöm, azaz vetkőznöm minden fürdetésre, ha nem akarom, hogy minden ruhadarab, ami rajtam van, csurogjon a víztől. Így egy szál melltartóban és bugyiban megyek be a fürdetésre, ahol még ezek a ruhadarabjaim is totál vizesek lesznek, hiszen a nagyfiú egyre jobban élvezi a pancsikolást.

Folytatás következik…
Bedő Zsuzsanna

(ni)