Nyam-nyam

Édes kisfiam eddig nem volt oda és vissza a hozzátáplálásért. Kicsit meg is ijedtem, hogy mi lesz így velünk. Már-már vizionáltam egy olyan képet, ahol ül az asztalnál a 18 éves fiam és követeli a tápszert magának, miszerint ennél jobb kaja nincsen. De visszatértem gyorsan a földre és elhatároztam, hogy nem adom fel. Ha kell, hónapokig, sőt évekig próbálkozni fogok, és igenis elérem, hogy idén decemberben a gyerekünk velünk egy asztalnál, egyedül ülve majszolja a virslit mustárral. De addig még sok víz lefolyik a Dunán.

Egyik nap, ahogy nézelődtem az egyik kedvenc illatszerboltom polcain, felfedeztem egy vaníliás tejpépre hallgató dobozt. Örömömben majdnem felsikítottam, hiszen rá volt írva a kulcs betű és szám kombináció, a +4, azaz a négy hónapos kortól adható embléma. Azonnal vettem is egyet és úgy döntöttem, mihamarabb kipróbáljuk. Magamból indultam ki, én nagyon édesszájú vagyok – sajnos – a férjem is eléggé, így az lenne a logikus, ha a gyermekünk is szeretné az édes ízeket. Számításaim nem hagytak cserben, drága Barnikám úgy nyelte az első 3-4 falat után a vaníliás tejpépet, mint kacsa a nokedlit. Másnap újra kapott, amit gyakorlatilag teljes extázisban fogyasztott el. Nagyon vicces volt a szitu, ugyanis a kisfiam az evés közben megtanult beszélni. Persze, még csak számomra érthetően. Folyamatosan, minden falat után konstatálta, hogy ez milyen finom és mennyire ízlik neki. Azt is tudtomra adta, hogy ilyet máskor is szívesen falatozik és ennél jobbat tulajdonképpen még soha nem evett. Most először az is elhagyta a száját, hogy „nyam-nyam”. Valószínűleg csak véletlenül. Mindenesetre boldog voltam, hogy vásárlásom telitalálat volt. Barni ezt a tejpépet a karácsonyra kapott műanyag tányérból és a hozzá tartozó kanálból kapta. Azóta bármikor meglátja a kanalat, boldogságában sikongatni kezd és fülig ér a szája. Ez nekem azért is nagy öröm, mert eddig is kanállal kapta a napi egy csepp D-vitamint, de mindig nagyon csúnya fejeket vágott, amikor nagy nehezen lenyalta. Viszont most már ezt is örömmel fogyasztja, gondolom abban a hitben, hogy ebbe a kanálba már más finom ízek is landoltak korábban.

Ortopédia és nagyüzem

Láttam már nagyüzemi rendelést sok helyen, de ilyet még sosem tapasztaltam. A napokban jutottunk el először az ortopédiára, ahol a vizsgálat így történt. Behívtak körülbelül 7 anyukát kisgyerekkel, sőt inkább csecsemőkkel együtt. Mindenki kapott – szigorúan egymás mellett – egy fél méter széles asztal darabot, ahova elhelyezhette a gyermekét. Ott gyorsan le kellett vetkőztetni és várni. Az orvos elég gyorsan végigrohant a babák között,  mindenhol elsütött 5-6 latin szót, majd mindenkit továbbküldött az ultrahangra vagy röntgenre vagy ki tudja hova. Én, mint okoskodó vagy inkább kíváncsi anyuka már kérdeztem is.
- Doktor úr! Legyen szíves elmondani, hogy ez egészen pontosan mit jelent.
- Ez annyit jelent, hogy nem tudom megmondani, hogy van –e probléma, ezért menjenek át az ultrahangra és kérjék ki a korábban készített ultrahangos felvételt a gyermek csípőjéről.
Barni és Zsuzsi átslattyogtak az ultrahangra, ahol egy kis várakozás után megkapták a kívánt felvételeket, amivel visszamentek a doktor bácsihoz. Doki megnézte a képeket, nem látott semmit, nem érti miért nem, ezért visszaküldött minket a röntgenre. Visszamentünk a röntgenre, kivártuk a sorunkat, majd vetkőztetés újra, öltöztetés vissza, felvételt megvár, dokihoz vissza. Ismét latin szavak, anyuka kérdez, mit jelent ez, doki válasza, minden rajta lesz a papíron. Anyuka kérdez, doki válasza, hogy kisfiának a bal csípője enyhén, de csak enyhén – hangsúlyozta – lapos. Emiatt mostantól 6 héten keresztül éjjel-nappal hordania kell egy úgynevezett betétes ruginadrágot, majd újabb 6 hétig csak éjszaka. Majd vissza kell jönni kontrollra. Szóval betétes ruginadrágot visel azóta a kisfiam. Nagyon kíváncsi leszek az eredményre.

Anyuéknál 3 napig

Amúgy a hét maga volt a totális káosz. Nem volt áramunk három napig, illetve többször elment és visszajött még utána is, nem volt fűtésünk egy hétig – pont erre a hétre esett egy nagy lehűlés – és mivel ezek egy helyről jönnek, így meleg vizünk sem volt. Ez annyit jelentett, hogy a hét legtöbb napján otthon vártam napközben a szerelőket, esténként anyuéknál aludtunk, illetve egyszer még a szomszédokhoz is bekéredzkedtünk egy-egy tusolásra.

Bababörze már gyerekesen

Most voltam először úgy Bababörzén, hogy már volt gyerekem. Sajnos egyedül voltam kénytelen menni, mert egyik barátnőm sem, illetve kedves szomszédasszonyom sem tudott eljönni velem, mindenki betegségre hivatkozva. Barnira az édesapja vigyázott addig. Körülbelül 3-4 óra alatt végigjártam és ismét sok sikeres üzletet kötöttem. Megfigyeltem, hogy az első vásárlásaim még nem túl biztatóak, ugyanis akkor még be lehet húzni a csőbe. Vettem pár dolgot, ami még drágának minősült – főleg a további vásárlások függvényében. De a negyedik, ötödik vásárlásomtól kezdve nagyon belejöttem. Alig győztem cipelni a nehéz szatyrokat. Vettem ismét vagy 50-60 különböző felsőt, nadrágot, takarót, párnát, sapkát, zoknit és még sok mindent. Az egyik vásárlásomra nagyon büszke vagyok, ott 7 darab nadrágot, főleg farmert vettem 1500 Ft-ért!

Bedő Zsuzsanna

(ni)