Ennek hátterében a vásárlói magatartás megváltozása áll: egészségesnek tartjuk az ásványvízfogyasztást. 2010-ben 1087 millió liter ásványvizet palackoztak hazánkban.

Szódavízkultusz miatt népszerűbb a szénsavas ásványvíz

Mára a legkedveltebb szomjoltó itallá nőtte ki magát az ásványvíz, szén-dioxiddal dúsított, szénsavmentes vagy ízesített változataiból a kilencvenes évek első felében csupán 3–4 liter volt az egy főre eső éves fogyasztás, 2003-ban már 50 liter, tavaly pedig 110 liter.

A hazai fogyasztók – vélhetően a szódavíz kultikus hatása miatt – jobban preferálják a szén-dioxiddal dúsított fajtákat, ez a tendencia azonban változóban van, folyamatosan növekszik a szénsavmentes ásványvizek fogyasztási aránya. A legnagyobb arányban (93%) a természetes ásványvíz, 6%-ban a forrásvíz fogyott, a gyógyvizek aránya valamivel több mint 0,1%, az ízesített vizek aránya 0,9% volt.

Mi nevezhető ásványvíznek?

Mint minden élelmiszer, az ásványvizek minőségi követelményeit is rendelet szabályozza.

Csak az a víz lehet természetes ásványvíz, amely

• védett felszín alatti rétegből származik,
• kinyert állapotában tiszta és mikroorganizmusoktól mentes,
• a határértéknél kisebb mennyiségű egyéb összetevőket tartalmaz (pl. nehézfémek),
• megfelel minden közegészségügyi rendeletnek, • néhány ellenőrzött fizikai eljáráson kívül másképp nem lett kezelve,
• szén-dioxid kivételével más hozzáadott anyagot nem tartalmaz,
• ismert és állandó az összetétele.

Az ásványvizeket a márkanéven kívül a táblázatban látható kategóriákba kell besorolni, mely pontosítja az ásványvíz típusát, segíti a fogyasztói tájékoztatást. Betartására a hatóságok nagy hangsúlyt fektetnek, számos gyártót marasztaltak el a nem megfelelő kategorizálás, vagy a rendeletben nem meghatározott önkényes állítás használata miatt. A hatályos rendelet értelmében a hazai forgalomban kapható ásványvizek elnevezésénél – gyártótól és forgalmazótól függetlenül – az egy kútról származó vizeket azonos névvel kell elnevezni.

A természetes ásványvízre vonatkozó állítások és feltételeik

Állítás	Feltétel
Nagyon csekély ásványianyag-tartalmú	Ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva, kevesebb mint 50 mg/l
Csekély ásványianyag-tartalmú	Ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva, kevesebb mint 500 mg/l
Ásványi anyagban gazdag	Ásványianyag-tartalom, szárazanyag-tartalom alapján számítva, több mint 1500 mg/l
Hidrogén-karbonát-tartalmú	Hidrogén-karbonát-tartalma több mint 600 mg/l
Szulfáttartalmú	Szulfáttartalma több mint 200 mg/l
Kloridtartalmú	Kloridtartalma több mint 200 mg/l
Kalciumtartalmú	Kalciumtartalma több mint 150 mg/l
Magnéziumtartalmú	Magnéziumtartalma több mint 50 mg/l
Fluoridtartalmú	Fluoridtartalma több mint 1 mg/l
Vastartalmú	Kétértékű vastartalma több mint 1 mg/l
Savas	Szabad szén-dioxid-tartalma több mint 250 mg/l
Nátriumtartalmú	Nátriumtartalma több mint 200 mg/l
Alkalmas nátriumszegény diétához	Nátriumtartalma kevesebb mint 20 mg/l

Ásványvíz és forrásvíz

A boltok polcain egyre gyakrabban lehet találkozni a forrásvíz megnevezéssel is, mely árában akár több lehet, mint egy minőségi ásványvízé, azonban nem ásványvíz. A forrásvíz törvényi szabályozásában csupán a szennyeződésmentes eredetnek kell megfelelnie, nem feltétel az sem, hogy a vízadó réteg védett legyen, csupán az, hogy felszín alatti. Ásványianyag-összetétele elviekben állandó, viszont ez törvényileg nem megkövetelt.

Általában a csekély ásványianyag- tartalmú kategóriába esik, mely a minőségi ásványvizek ásványianyag-tartalmától jelentősen eltér. A szakértők véleménye alapján élvezeti értékben és biológiai hatásban is a min. 1000 mg/liter oldott ásványi anyagot tartalmazó ásványvíz fogyasztása ajánlott.

A csapvizet tisztítják, a forrásvizet tisztán kell kinyerni

A forrásvíz csupán annyiban tér el a csapvíztől, hogy nem vetik alá semmilyen fizikai vagy kémiai tisztító folyamatnak, ezért semennyi visszamaradt fertőtlenítőszert nem tartalmazhat, míg a csapvíznél meg van határozva, hogy literenként mennyi klór illetve egyéb fertőtlenítő anyag lehet oldva benne. Nagyon fontos tény, hogy Magyarország kiváló környezeti adottságai miatt az ivóvízkészletben nincs hiány, néhány kis régiót leszámítva kiváló minőségű (megjegyzendő, hogy általában ott is az utólagos szennyeződés és a vízvezeték-hálózat elavultsága jelent problémát) vezetékes víz nyerhető, átlagos oldott ásványianyag-tartalma 300–500 mg/liter között van, mely megfelelne a csekély ásványianyag-tartalmú ásványvíz szabályozási kritériumainak, az összetételt tekintve.

A magyar ivóvíz-szabályozás sokkal szigorúbb az uniósnál

A hazai ivóvízkészlet csupán 6%-a származik felszíni vizekből, a többi mélyfúrású partmenti kutakból, rétegvízből és karsztvízből származik, tehát víznyerőhely tekintetében is a legtöbb település ivóvize megfelelne a forrásvíz kritériumainak, ha nem lenne fertőtlenítve. A fertőtlenítési eljárás során visszamaradt klór a csapvíz kiengedésekor néhány perc alatt eltávozik, az esetleges szerves klórvegyületek szintje (pl. trihalometán) jóval az EU-s átlag alatt van, ugyanis a hazai szabályozások szigorúak e tekintetben, a közösségi határértékek csupán felét engedélyezik.

A víz keménysége csak a háztartási eszközökön jelent problémát, ugyanis minél keményebb a csapvíz, annál több oldott kalciumot és magnéziumot tartalmaz. Fentiekből jól látszik az, hogy a leggyakrabban vásárolt ásványvizek néhány kritériumtól eltekintve összetételben nem kedvezőbbek, mint az ivóvíz. Az ásványianyag-pótlás és a nagy élvezeti érték csak a jelentős ásványianyag-tartalmú, minőségi természetes ásványvizek fogyasztásával érhető el.  

Vági Zsolt
dietetikus
dr. Lelovics Zsuzsanna
táplálkozáskutató