Dinnye a legédesebb tökféle

A görögdinnye az igen fajgazdag tökfélék családjába tartozó Citrullus nemzetség kiemelkedõen fontos tagja. Ôshazájának Indiát tekintik, innen terjedt el használata és vált ismertté termesztése Ázsiában, Afrikában és Európában. Termesztésével több mint 3500 éve foglalkoznak. Európába a 16. században juttatták el, Magyarországon a 17–18. században vették kultúrába. Diószegi Sámuel az 1813-ban kiadatott Orvosi Füvészkönyvében ,,kedves hívesítõ nyári gyümölcs’’-ként mutatja be a ,,Görögdinnye Tök’’-öt, melynek magvaiból – leírása szerint – olyan magtej (olaj) készíthetõ, ami vetekszik a mondola (mandula) magtejével.

Vitamin- és ásványianyag-forrás

A görögdinnye táplálkozási jelentõségét elsõsorban magas (10% körüli) cukortartalma adja, és miután rendszerint nagy mennyiségben fogyasztunk belõle, fontos vitamin- (B1, B2, C, folsav) és ásványi anyag (jelentõsebbek a foszfor-, kálium- és vassók) forrásként is figyelmet érdemel. Magvai zsíros olajokban (40-50%) és fehérjékben (30% körül) gazdagok.

Vesetiszító, vizelethajtó

Népi gyógyászatunkban a görögdinnye termésének belét, magját és héját egyaránt használják, részben a humángyógyászatban, részben pedig állatbetegségek kezelésére. Gyümölcsének fogyasztása ismerten vizelethajtó, vesetisztító hatású és e célból használják magvait is. A megszárított magvakat emberek vagy állatok ,,vizelési nehézségénél’’ önmagában vagy cseresznyeszárral és petrezselyemmaggal együtt gyógyteának elkészítve adják. Termésének szárított héjából egyes vidékeken lázcsillapító hatásúnak vélt teát készítenek.

Dr. Babulka Péter