Az eladó de kedves ember, az orvos de közönyös, minden könyvelő ennyire szőrszálhasogató? Folyamatosan értelmezzzük, hogy mi történik velünk, és gyakran vonunk le mások jellemére vonatkozó következtetéseket. Van, amikor kényelemből nyúlunk ehhez a stratégiához, ám sokszor a szükségszerűség miatt használjuk.

Szükségszerű előítéletek

Előítélet, hogy egy irodai munkahelyen az igazgató az nem az a overálos fickó, aki szerszámosládával a kezében jön ki a konyhából, vagy nem az a hölgy, aki egy nagy kocsit tól maga előtt tisztítószerekkel megpakolva. De előítélet az is, hogy hiszünk, abban, hogy a emberek segítséget nyújtanak, ha baj van, vagy hogy, ha valaki egy nyüzsgő városban ránk köszön, az ismerős. Az előítéletek révén hatékonyabban tudunk kapcsolatokat kialakítani, hatékonyabban érzékeljük a világot, és emiatt jobban tudunk reagálni rá. Nem kell minden nap, minden szabályt újra és újra kitapasztalni, hanem bátran lehet használni előfeltevéseket. Ha eddig ez így alakult, akkor nagy valószínűséggel, most is ugyanaz fog történni.

Másokról alkotott vélemények bizonytalansága

A legtöbb embernek nagyon pontos elképzelései vannak arról, hogy ő maga és ismerősei milyen jellemvonásokkal bírnak, hol helyezkednek el a barátságos-barátságtalan, óvatos-bátor és ehhez hasonló tulajdonságok tengelyén.
Ám az ehhez hasonló ítéletalkotások közben hajlamosak vagyunk hibázni. Miközben feltételezzük, hogy milyen karaktervonásokkal rendelkeznek az emberek, sokszor elfelejtjük számításba venni az adott szituációt, amiben megmutatkoznak az emberek. A különböző helyzetekben ugyanaz a személy sokszor egyészen másképp is reagálhat.

Helyzetfüggő értelmezés kontra jellemfüggő értelmezés

Miközben másokról ítéleteket alkotunk, megpróbáljuk elmondani, hogy milyenek, hogyan néznek ki, miként viselkednek, és miért viselkednek úgy. Ezek az ítéletek azon is alapulhatnak, hogy milyen tulajdonságokat gondolunk a cselekedetek, vagy megjelenés mögé. Például azért bukott meg a diák a vizsgán, mert buta, ráadásul lusta is, nem készült fel rá rendesen.

Ehelyett azonban arra is lehet gondolni, hogy a megjelenés, és a cselekedet is csak a szituációtól függ. Például, azért bukott meg a diák, mert egész éjjel dolgoznia kellett, és másnapra olyan fáradt volt, hogy képtelen volt koncentrálni.

Ha azt mondjuk, hogy mindez csak a szituációtól függ, akkor az ítélet a helyzethez köthető. Vagyis, azért alakult így, mert azok az emberek abban a helyzetben voltak. Ha azt mondjuk, hogy ez azért van, mert ilyen a személy, akkor az ítélet a jellemhez köthető, vagyis azt mondjuk, hogy azért cselekednek így, mert ők ilyenek, vagy olyanok.

Megbocsátóbb az ítéletalkotás, ha közeli ismerősről van szó

Általában az emberek hajlamosabbak a szituációval indokolni a cselekedeteket akkor, ha jól ismerik az a személyt, akiről ítéletet alkotnak. Ha valaki, csak ismerős, nem pedig közeli barát, akkor az ő ítéletekor sokkal inkább mondják azt, hogy a viselkedésének eredője a jellemében található. Más szavakkal, minél jobban ismerünk valakit, annál rugalmasabbak és megbocsátóbbak vagyunk, miközben értékeljük a viselkedését.

A túl sok általánosítás nemcsak másoknak árt

Vannak, akik sokkal inkább hajlamosak arra, hogy adott személy cselekedeteit a személynek tulajdonított személyiségjegyekkel magyarázzák, míg mások kevésbé használják ezt a stratégiát.

A legérdekesebb és legfrissebb eredmény az, hogy akik kevésbé rugalmasak másokról alkotott ítéleteikben, kevésbé kiegyensúlyozottak, és több pszichológiai problémával küszködnek. Azok az emberek, akik mások megítélésekor mások cselekedeteit mindig az adott személy jellemvonásaival okolják, kevésbé képesek alkalmazkodni másokhoz. Azok, akik szigorú és merev ítéleteket alkotnak másokról, kevésbé vonzóak, rosszabb a humorérzékük, kevésbé tapintatosak és együttérzők másokkal, érzékenyebben reagálnak a kritikákra, aggodalmaskodók, és kevésbé melegszívűek, vidámak és érdekesek mások számára, mint személy.

Akik jellemvonásokkal okolják mások viselekedését hajlamosak az idegeskedésre, kevesebb az önbzalmuk, és kevésbé képesek feldolgozni a stresszt.

Az előítélet fontos, vagy inkább veszélyes?

Az életben fontos, hogy képesek legyünk ítéleteket alkotni mások jelleméről. Néha ez segít megérteni az embereket és a szituációkat. De, gyakran sokkal fontosabb azt megérteni, hogy mindenki egyéniség, és hogy különböző helyzetekben nagyon sokféleképp reagálhat.

Érdemes figyelembe venni, hogy szigorúbban ítélkezünk ismeretlen emberekről. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy amikor azt mondjuk, hogy mások ilyenek, meg olyanok, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy hibásan ítélkezünk.

Galenus

(ni)