Sokszor nem vagyunk tisztában azzal, hogy mik a legfontosabb teendőink vészhelyzet, baleset, bármilyen sürgős ellátást igénylő esetben. Különösen hajlamosak vagyunk bepánikolni, amikor a gyerekről van szó, miközben nem teszünk meg mindent, hogy megelőzzük a gyermekbaleseteket.

Magyarországon sokan nem is tudják, hogy nálunk mennyivel gyakrabban megy ki orvos a lakásra, mint külföldön. Ott némi túlzással – szinte soha. A balesetet, életmentést leszámítva, amikor persze mindenhol azonnal mentőt hívnak, a „házhoz jövő” doktor csak kevesek luxusa. Tudom, nem a kényelem, hanem a szükség késztet sokunkat arra, hogy házhoz hívjuk az orvost. Ez különösen idős, magatehetetlen betegeknél indokolt, de a kisgyermekeseknél is érthető, ha megijed a szülő. Főleg, ha ijesztő a tünet. Bonyolítja a helyzetet, hogy a szimptóma súlyossága nem mindig párhuzamos a baj nagyságával. Egy kamasz lány látványosan el tud ájulni, holott nincs nagy baja, csak hirtelen leesett a vérnyomása. Ugyanakkor a kissé zavartan viselkedő, elkent beszédű, de nem rossz általános állapotban lévő embernek komoly agyi vérkeringési zavara, akár stroke-ja (agyvérzése) is lehet, mely azonnali beavatkozást igényel.


Mikor hívjunk orvost, mentőt?

Az első orvosi ellátás helyszínének eldöntéséhez azt is fontos figyelembe venni, hogy a doktor akkor tud optimálisan gyógyítani, ha ehhez megvannak a feltételek, asszisztencia, műszerek, megfelelő vizsgálóasztal stb. Könnyen belátható, hogy ez elsősorban a munkahelyén, azaz a rendelőben, a kórházban biztosított. Sokszor a beteg(ebb) gyerek is jobban jár, és a szülő időt takarít meg, ha kézbe kapja a kicsit, és szalad vele a rendelőbe, kórházba. Természetesen csak akkor, ha (már) nincs életveszély, ha „uralni” tudja a helyzetet, és persze az elsősegélyt, a lázcsillapítást követően indul csak el. Fontos szempont az is, hogy a lakóhelyünkhöz közel van-e a rendelő, és hogy könnyen megközelíthető-e járművel, busszal, autóval, taxival. Más megközelítésben: mindig meg kell fontolnunk, hogy mi a gyerek aktuális érdeke, illetve milyenek a lehetőségeink. Amelyek bizony sokszor elég behatároltak. Azzal is számolni kell, hogy az orvosnak is lehet kötött a munkaideje, a beosztása, az éjszakai, hétvégi ügyelet időszaka. Ha mondjuk éppen rendel, és tele a váró, biztos nem hagyhatja ott a zsúfolt rendelőt.

A döntéseket elősegítendő, az alábbiakban adunk néhány praktikus tanácsot:

• Telefonon jobb a reggeli órákban leadni a normális hívást, mert később nem biztos, hogy sikerül elérni, értesíteni vagy értesíttetni az orvost. Ám hogy végül is találkozzon a beteg gyerek az orvossal – a mi felelősségünk.

• Minél kisebb a gyerek, annál inkább vigyük be. A nagyobb, elesettebb, lázas, nehezen mozdítható gyerekeknél inkább szóba jön az orvos házhoz hívása.

• Mint említettük, Magyarországon szokás úgymond megállapodást kötni az orvossal arról, hogy otthon látogassa a gyereket. Ám a tévhittel ellentétben, az orvos kihívása nem a szülő megdönthetetlen privilégiuma – nem munkaköri kölesessége a gyermek háziorvosának sem. Mérlegelnie, döntenie természetesen kell – de csupán a szülők vagy akár a gyerek kényelmi szempontja miatt helytelen és felesleges is kiráncigálni az orvost. Ám annak azért legyünk tudatában, hogy a házhoz hívás fő mozgatórugója nem szakmai, hanem – beismerik vagy sem – anyagi eredetű. Sajnos, hisz nyilvánvalóan a szakmai érveknek kellene e fontos kérdésben dominálniuk.

Orvos vagy mentő hívásakor senki sem ússza meg az egyedi elbírálást. Minden beteg és a betegsége is más és más. Sok múlik a felnőttek józanságán, döntésképességén, nem kis mértékben a másik iránti figyelmességén is.

Általánosságban elmondható, hogy akkor kell házhoz hívni orvost – elsősorban mentőt! –, amikor nagy a baj, netán életveszély van. Például: eszméletvesztéskor, ismeretlen eredetű rángógörcsnél, légzéskimaradáskor, fulladáskor (félrenyelés, krupp, súlyos asztma, idegentest aspirációja, azaz légutakba kerülése), mérgezéskor, bőrvérzéskor, mely súlyos fertőzés, gyorsan romló állapot első jele lehet, minden súlyos, azonnali beavatkozást igénylő állapotnál.

Néhány technikai kérdés

Telefonáláskor az orvost, a mentőt mindig próbáljuk meg rendesen tájékoztatni, hogy mire számítson, amikor kiér. Tehát amikor telefonon jelentkezik a mentőközpont, ne azt hajtogassuk nekik, hogy jöjjenek – hanem mondjuk be a címet, telefont, a nevet. És lehetőleg nagyon röviden ismertessük a tényeket. Ne csak a tüneteket, hanem azt is, hogy mit és mennyit kapott a beteg a gyógyszerekből. Ha csak belezokogunk a kagylóba, az emberileg érthető – de nem helyettesíti a korrekt, gyors tájékoztatást és tájékozódást. Mint ahogy a mentős kérdése sem okvetlenül akadékoskodás: a központos egyszerűen szeretné mennél tájékozottabban, felkészültebben kiküldeni a segítő személyzetet (akit mellesleg a beszélgetés kezdetekor, amennyiben fontos, már régen riasztott!).

Amikor tudjuk, hogy úton a mentő, és több felnőtt tartózkodik a helyszínen, az egyik menjen le az utcára. Segítsen a mentősöknek megtalálni a lakást, nyitni az ajtókat, hívni a liftet stb.

Ha megjött, hagyjuk dolgozni, ne árasszuk el „magunkkal”, de kerítsünk alkalmat arra is, hogy ismertessük vele a legfontosabb egészségügyi tudnivalóit: a gyerek alapbetegségét, gyógyszerallergiáját stb.

dr. Jánoska János

(BSD)