A távol-keleti gyógymódok időről időre folyamatosan alakultak és fejlődtek. A hagyományos kínai orvoslás – Traditional Chinese Medicine, röviden TCM – a legrégebbi gyógymódok közé tartozik, azonban a mai napig megőrizte ősi jegyeit. Ezek az európai emberek számára sokáig teljesen ismeretlenek voltak, egyrészt a nagy távolság miatt, másrészt ezeket a módszereket titokban tartották.  

Sokáig szinte apáról fiúra szállt a gyógyítás tudománya, az alkalmazott megoldások hiteles beszámolók híján nem jutottak el Európába. Marco Polo korát megelőzően kevesen ismerték Kínát, pedig sok tekintetben előbbre járt, mint kontinensünk. Miután 1842- ben az ópiumháborút követően Kínának ki kellett nyitnia kikötőit és egyes területei brit fennhatóság alá kerültek, fokozatosan terjedtek – egyebek mellett – a kínai orvoslási módszerek is. Mára a modern nyugati orvostudomány kihívásai ellenére az egész világon is széles körben elterjedt a TCM.
Tajvanon például a lakosság 60%-a alkalmazta ezt a gyógymódot az 1996-os és 2001-es felmérések alapján. 2007-ben mintegy 1,5 milliárd ember bízott a TCM hatásosságában világszerte. 1977-ben a Harmincadik Világ Egészségügyi Találkozó résztvevőiben megfogalmazódott az a törekvés, hogy a kínai tradicionális gyógyászatot széles körben elfogadottan beépítsék saját nemzeti egészségbiztosítási rendszerükbe.

Ugyanakkor Kínában is egyre inkább törekszenek arra, hogy a legmodernebb nyugati orvosi módszereket is bevezessék (pl. a diagnosztizálásban az MRI-t). Az utóbbi időben a TCM egyetemen labordiagnosztikát is oktatnak már a hallgatóknak a kínai gyógyászatban alkalmazott négy alapvető diagnosztikai eljárás mellett.

Érdekesség   Kínában minden tartományban egy kínai és nyugati orvoslást folytató egyetem működik, ahol az ember maga dönt, milyen terápiát szeretne igénybe venni.

A kínai gyógyászat diagnosztikája

A vang-diagnosztika, vagyis a megtekintés alatt azt értik, hogy az orvos a beteg szellemi és tudati működésében, testének szín- és alakváltozásaiban, testnedveiben és anyagcsere-termékeiben beálló változások szemrevételezésével diagnosztizálja a betegséget.

• A ven (hallgatózás és szaglászás) a beteg hangjának és légzésének meghallgatását, valamint teste illatának megszagolását jelenti.

• A másik ven, a kikérdezés lényege az, hogy az orvos a betegnek, illetve hozzátartozóinak kikérdezésével megismerheti a beteg érzéseit, életviteli szokásait és kórelőzményét, a betegség keletkezési és kifejlődési folyamatát, valamint jelenlegi tüneteit.

• A csi (tapintás és pulzustapintás), mint diagnosztikai eljárás, magában foglalja a pulzusvizsgálatot, az akupresszúrát, valamint a test részeinek masszírozását és tapintását. Az orvosok a fent említett négyféle diagnosztikai vizsgálat eredményeként megismert tünetek és fizikális jelek elemzésével próbálják megállapítani a betegség okát, jellegét és előfordulási helyeit, gócait.

Gyógyítási elvek

A hagyományos kínai orvoslás gyógyítási elvei közé tartozik a jin-jang elmélet, az öt elem, avagy az átalakulás öt fázisa, a hét érzelem tana, a szubsztanciák alapvető egyensúlya, valamint a csi, azaz az energia helyes áramlásának elmélete. A TCM a jin-jangot a diszharmónia módjának leírására is használja. A jin-jang energiák a testet behálózó energiavezetékeken futnak, az energia helytelen áramlása pedig betegséghez vezet.

A jin gyengeséggel jár, jegyei: lassan alakul ki, hosszadalmas lefolyás, cselekvésszegénység.

A jang túlműködéssel jár, gyorsan alakul ki, gyors lefolyás, túlzott aktivitás jellemzi. Akár a természetben, az emberi szervezetben is az egyik hirtelen átcsaphat a másikba, azaz a krónikus betegség fellángolhat, vagy az akut átalakulhat krónikussá. A gyógyításnál ugyanezen elveket használják. A jin a janggal kompenzálható és fordítva, a dolgok természetes tendenciáját – Taóját – kell segíteni, s akkor minden normális irányba alakul a kínai orvosok szerint.

A hét érzelem tana szerint az emberben a félelem, ijedtség, öröm, bánat, aggodalom, harag és utálat érzelmekhez egy-egy szervet kapcsol a TCM. Az érzelmek hatással vannak a különböző szervekre, például a félelem a vesét gyengíti le, a harag, a düh a májat.

Horváth Lívia Ildikó
gyógyszerész
(A hagyományos kínai orvoslás című cikkének részlete)

(BSD)