Újsághír: „Életveszélyesen megsérült egy hétéves kislány, akit az anyja vert meg Sz.-ben. A kislányt még pénteken verte meg az anyja, szombaton vitték kórházba. A 28 éves anya eleinte azt állította, hogy a gyermek elesett. Mivel a sérülések egyértelműen bántalmazásra utaltak, a nyomozás során kiderült, hogy gyermekét ő verte meg egy akáckaróval. A nyomozás azt is megállapította, hogy másik, négyéves gyermekét is rendszeresen verte.”

Rettenetes arról hallani, olvasni, hogy a szülők, nem ritkán az anya rendszeresen veri a gyermekét súlyos, gyakran életveszélyes sérüléseket, tragédiákat okozva. A védtelen gyermekek bántalmazása sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.

Nagy gyakoriság

Bármennyire nehezen képzeljük is el, hogy valaki szándékosan fájdalmat vagy lelki szenvedés okoz egy gyereknek, világszerte évente több millió bántalmazott gyermekről szereznek tudomást a hatóságok, és ezek csak a feltárt, nyilvánosságra került esetek. Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban 2002-ben a gyermekek 12 ezrelékét bántalmazták. Egyes felmérések szerint minden nyolcadik fiút, és minden negyedik kislányt molesztálnak szexuálisan 18 éves kora előtt. Még megdöbbentőbb tény, hogy ezen esetek 90%-a a gyermek otthonában történik. A félelem és a szégyen miatt soha ki nem derülő ügyek számát felbecsülni is nehéz. Nagyrészüket többféleképpen: fizikailag, lelkileg, gyakran szexuálisan is zaklatják. Hazánkban sem jobb a helyzet.

A bántalmazást kiváltó tényezők

A gyermekek bántalmazása minden társadalmi rétegben előfordul, mégis gyakoribb a többgyerekes, rossz körülmények között élő, alkoholizáló családokban, ahol egyébként is gyakoriak a családi viszályok. A bántalmazás közvetlen kiváltó oka lehet a sírás, a szobatisztasággal kapcsolatos problémák, szülő-gyermek közötti konfliktus, kedélyállapot, de sok minden más is kiválthat a szülőből megmagyarázhatatlan agresszivitást a gyermekével szemben. Egy alkalommal egy kilencéves kisfiút vizsgáltam, akinek a hátán, a karjain és az arcán (!) súlyos véraláfutások, sérülések voltak. Mint később kiderült, azért verte össze őt az anyja, mert lement utána a kocsmába, és nem hagyta nyugodtan inni…

Gyermekek csapdahelyzetben

Ha a gyerek ismeri a bántalmazó felnőttet, esetleg rokoni, baráti viszonyban vannak, hiába érzi, hogy olyasmi történt vele, ami káros és helytelen, mégsem mer szólni róla. A felnőtt iránt érzett szeretete vagy a megtorlástól való félelem érzelmi csapdahelyzetbe sodorja. De bármilyenek legyenek is a statisztikai adatok, egy biztos: a gyermekek bántalmazása túl gyakori és túl sokszor marad titokban.

A következmények egy életre szólhatnak és nemcsak a gyermek önbecsülését, érzelmi egyensúlyát veszélyeztetik, de a későbbi felnőtt párkapcsolatait, gyermekéhez fűződő viszonyát, az életben való boldogulását is.

Teendők

Gyermekbántalmazás gyanúja esetén mindenképp cselekednünk kell! A gyermekekkel szembeni erőszak nem maradhat egy család magánügye, akkor sem, ha leggyakrabban családtag követi el, és mindent meg is tesz azért, hogy tette titokban maradjon. Ha gyanakszunk, tennünk kell valamit annak érdekében, hogy a gyermeket a további bántalmazásoktól megvédjük. Lehet, hogy nincs igazunk, de inkább tévedjünk, minthogy bizonytalanságunkat később kelljen megbánnunk. A mi felelősségünk is, hogy egy gyanús, nyugtalanító helyzet mihamarabb tisztázódjon.

Veszély esetén értesíteni kell a gyermekvédelmi szolgálatot, a rendőrséget, a gyermek háziorvosát, egy családsegítő intézményt, esetleg egy civil segélyszolgálatot.

Ha a gyermeket testileg vagy szexuálisan bántalmazták, orvosi segítségre van szüksége, még ha a sérülések nem is mindig nyilvánvalóak. A gyerekek szerencsére fizikailag gyorsan regenerálódnak, a történtekről pedig keveset beszélnek, ezért nagyon hamar az a benyomásunk alakulhat ki, hogy teljesen meggyógyultak. A bántalmazás következtében azonban olyan érzelmi és lelki sérülések is keletkezhetnek, melyek a szülő számára nem nyilvánvalóak, mégis a gyermek egész későbbi életét kedvezőtlenül befolyásolják. Ha a legkisebb kétely vagy aggodalom felmerül bennünk, feltétlenül forduljunk pszichológushoz!

További gyermekekkel kapcsolatos cikkeinket keresse a  www.bebikkicsikesnagyok.hu oldalon.

Dr. Boross Gábor
csecsemő- és gyermekgyógyász
(BSD)