A sztóma

A sztóma görög eredetű szó, jelentése nyílás, szájadék, mely a tápcsatorna sebészeti úton történő kiszájaztatását jelenti adott szakaszon. A bőrön egy kis nyílást alakítanak ki, amely a tápcsatorna adott, a külvilággal közvetlen kapcsolatban álló, nyitott szakasza. A gyógyult seb kb. 2–3 cm-es átmérőjű, rendszerint kerek, de ovális alakú is lehet, melyet a vékonybélen (ileostoma), a vastagbélen (colostoma) vagy a vizeletelvezető rendszeren (urostoma) keresztül ürülő tartalom elvezetése érdekében a hasfalon művileg készítenek. Táplálás céljából szintén készítenek ún. tápláló sztómákat (gyomor, jejunum), ha a beteg szájon át nem táplálható hosszabb ideig; nem kezelhető nyelőcső- és bélbetegségek, sérülések valamint a bélfal kilyukadása esetén.

Meghatározó különbség van a vendégnyíláson és a végbélnyíláson keresztül történő székletürítés között. Az élettanilag beidegzett, érzékeny záróizom-funkció szabályozza a székletürítést egészséges tápcsatorna esetén, míg a sztómaviselők a székletüket akaratuktól függetlenül, szabályozatlanul ürítik. Kialakítását legfőképpen az határozza meg, hogy a tápcsatorna kiszájaztatása átmeneti időszakra vagy véglegesen szól.

Daganatos betegségek, továbbá gyulladásos bélbetegségek a leggyakoribb okok

A sztóma kialakításának egyik leggyakoribb oka a bélrendszeri daganatok műtéti eltávolítása. Az elmúlt évtizedekben a fejlett ipari társadalmakban rohamosan nő a colorectalis daganatok előfordulása. Az onkoterápiában részesülő betegek számára a túlélési esély mellett a legfontosabb és legnagyobb félelemmel kezelt téma a sztómanyílás készítése. Legtöbben csak az átmeneti időszakra készített sztómát képesek elfogadni. A sztómakészítés további leggyakoribb okai között szerepelnek a gyulladásos bélbetegségek (pl. morbus Crohn, colitis ulcerosa) és a bél sérülései.

A felnőttkori vendégnyílásokkal ellentétben a csecsemő- és gyermekkorban a sztómák kialakítását elsősorban fejlődési rendellenesség indokolja. A tápcsatorna, a vesék és húgyutak bármely szakaszán kialakulhat olyan fejlődési hiba, amely indokolttá teszi a műtéti beavatkozást.

Diéta a műtét előtt

A beteg kiegészítő tápszeres táplálását hetekkel a műtét előtt, ha tervezett és nem sürgős műtét történik, akkor indokolt esetben hónapokkal korábban el lehet kezdeni. Különösen megfontolandó, ha a beteg az alapbetegsége miatt nincs megfelelő tápláltsági állapotban vagy/és az utóbbi időkben testtömegének több mint 5%-át akaratlanul elveszítette (fogyás). A műtét sikerét és az azt követő lábadozási időszakot nagymértékben befolyásolja a beteg tápláltsági állapota. Egy jól beállított diétával a műtétet követően a kórházban tartózkodás ideje lerövidíthető, és a sebgyógyulás folyamata felgyorsítható, a kialakuló esetleges szövődmények száma csökkenthető.

Diéta közvetlenül a műtét után

A műtét után a sztóma 6–8 hétig duzzadt. Ez idő alatt a sztóma áteresztőképessége és belső átmérője csökkent, így bizonyos ételek elzárhatják a nyílást. A legelső napokban tea, tápszer (melynek kiválasztása az orvos vagy dietetikus feladata), majd pépes salakszegény, kímélő fűszerezésű, nem puffasztó ételek adása javasolt. A fokozott folyadékpótlásra azért van szükség, mert a vastagbélben történik a folyadék visszaszívása a béltartalomból, és a vastagbél hiánya esetén fokozott folyadékvesztéssel kell számolnunk. Később a szervezet alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz, és fokozott szomjúságérzettel szabályozza a folyadékbevitelt.

A diéta jellemzői

• A sztómaduzzanat megszűnése után az étrend bővíthető, de különös gondot kell fordítani az alapos rágásra és a levegőnyelés elkerülésére.
• A székletürítés akaratlagos mechanizmusának hiányában jól összeállított étrenddel és az étkezések rendszerességével befolyásolható a székletürítés szakaszossága.
• Naponta négy-öt alkalommal, lehetőleg ugyanabban az időben történő étkezéssel a székletürítés ritmusa tartósan beállítható.

A colostomákon a normál székletkonzisztenciának megfelelő tartalom ürül naponta egy-két alkalommal. A vékonybélen történő kivezetésen akár 3–6 óránként kell a sztómazsákot üríteni. Ez a só-víz háztartás terhelése szempontjából fokozott figyelmet igényel, megnöveli az ásványianyag- és folyadékszükségletet.

Kellemetlen panaszokat okozó ételek és italok

Bélgázképződés

Minden betegnek önmagán kell az egyes ételek hatását kipróbálnia. A kellemetlen bélgázképződés sokszor elkerülhető már az adott étel mennyiségének csökkentésével, máskor azonban csak teljes elhagyásával. A felfúvódás kellemetlen tüneteit enyhíthetik a savanyú tejtermékek és az áfonyalé.

Bélgázképződést okozó élelmi anyagok:

• kenyér és tésztafélék: friss kenyér, teljes őrlésű rozskenyér, friss, kelt (élesztős) tészta,
• nagy laktóz- (tejcukor) tartalmú ételek: tej, tejszín,
• húsok: a füstölt, pácolt, zsíros húsok, húskészítmények (pl. kolbász, füstölt szalonna és virsli),
• főzelék- és zöldségfélék: brokkoli, karalábé, karfiol, káposzta, kelbimbó, kelkáposzta, paradicsom, retek, savanyúkáposzta, uborka, vöröshagyma, zöldborsó héja, zöldpaprika,
• szárazhüvelyesek: bab, sárgaborsó, lencse, kukorica, csicseriborsó,
• szójatermékek,
• gyümölcsök: a héj, mag és a nem emészthető rostos részek okozhatnak panaszt (cseresznye, körte, mazsola, meggy, narancs, ribizli, szilva, szőlő stb.),
• diófélék, olajos magvak: dió, gesztenye, mandula, mogyoró,
• fűszerek (fokhagyma),
• szénsavas vagy alkoholtartalmú italok (pl. sör),
• továbbá a kávé, az édesítőszerek (pl. szorbit),
• a gyors táplálkozás és ivás (fokozott levegőnyelés);
• a dohányzás.

Kellemetlen és erős szagok

Kellemetlen szagok, erőteljes bélgázok legtöbbször akkor keletkeznek, ha a beteg az erősen szagképző ételekből nagy mennyiséget fogyaszt vagy emésztési, felszívódási zavara van. Az egyes ételek szagképző tulajdonsága egyénenként is eltérő mértékű, ezért a betegeknek maguknak kell kitapasztalniuk, hogy mi az a határ, amit még tolerálni képes a szervezetük. Zavaró szagok keletkezhetnek az élelmi anyagok mellett bizonyos gyógyszerek bomlása következtében is (pl. antibiotikumok), de egyes vitaminok (elsősorban a B1-vitamin) használatát követően is.

Erős szagképződést okozó élelmi anyagok:

• hal,
• füstölt, pácolt húsok,
• tejtermékek: a legtöbb sajtféle, különösen az érett, túlérett sajtok (pl. Camambert),
• tojás (különösen a kemény főtt tojás),
• főzelékek (káposztafélék), spárga, gomba,
• hüvelyes termékek (bab, borsó, lencse),
• szója és szójakészítmények,
• diófélék, olajos magvak (dió, gesztenye, mogyoró, mandula),
• erős fűszerek (vöröshagyma, fokhagyma),
• alkoholtartalmú italok: különösen a sör, égetett szeszes italok.

Szagcsökkentő élelmi anyagok:

• savanyított tejtermékek (joghurt, kefir),
• főzelékek: fehérrépa, zöldsaláta,
• ital: áfonyalé (1 pohárral minden étkezésnél).

A túlzott szagképződés gyógyszeresen is befolyásolható. Megköti a szagot az aktív szén (szájon át 3×2 vagy 3×3 tabletta, vagy a zacskóba helyezve két tabletta), enzimpreparátumok (Cotazym forte, Dipankrin stb.) adása, különösen emésztőenzimek hiányában, szintén csökkentik a szagképződést. A táplálkozásból adódó szagképződés megfelelő gondossággal elkerülhető.

Dugóképződés

Dugó akkor keletkezik, ha valakinek szűkület van a bélrendszerében pl. Crohn-beteg és a gyulladás miatt megvastagodott a bélfala, vagy daganat szűkíti a bélrendszert; esetleg friss sztómaműtétet követően a sztómaszájadék még duzzadt. Ekkor a következő élelmiszerek „eltorlaszolhatják” a szűk járatot, ami kellemetlen tüneteket, hasi görcsöket és fájdalmat is okozhat.

Az első olvasásra soknak tűnő korlátozó tényezők figyelembevétele semmi esetre sem jelent tiltást. Minden sztómával élőnek magának kell tanulmányoznia saját szervezete reagálását ezekre az ételekre, de minden olyan tápanyagra is, amelyekre a szokottól eltérően reagálnak (a főzelék- és zöldségfélék terén a legváltozatosabb az egyéni tűrőképesség).

Dugóképződést kiváltó táplálékok:

• gyümölcsök héja, magja és a nem emészthető rostos része: apró magvas gyümölcsök (málna, ribizli, szőlő stb.), nagy mennyiségű emészthetetlen rostot tartalmazó gyümölcsök (narancs, grépfrút stb.),
• zöldséghéj: paradicsomhéj, paprika (lecsó is kerülendő),
• olajos magvak: mogyoró, pisztácia,
• pattogatott kukorica.

Külön kell szólni az olyan szerekről, amelyek a sztómát és környékét izgatják. Ilyenek az erős fűszerek, és a nagy gyümölcssavtartalmú gyümölcslevek pl. citromlé. Égő, tüzes, szúró, fájdalmas érzést válthatnak ki a szájadékban, környékén pedig felmaródást okozhatnak.

Fontos, hogy mind a betegek, mind a hozzátartozóik (élelmiszer- felelősök, háziaszszonyok) arra törekedjenek, hogy a betegek a műtét előttihez hasonlóan élvezzék az étkezés örömeit.

Minden sztómaviselőnek javasolható, hogy eleinte vezessen – a fogyasztott folyadék mennyiségét is rögzítő – táplálkozási naplót. Ebből dietetikus és gyógyszerész segítségével egyéni következtetéseket lehet levonni. Az ürített széklet állagának, mennyiségének, színének, szagának vezetésével a szükséges információk nyerhetők, és kb. három hónap alatt vissza lehet térni az átlagos étkezésre, s további három hónap alatt stabilizálódik a székmenet is.

Dobák Zita
dietetikus
Tolnai Bianka
dietetikus
Dr. Lelovics Zsuzsanna PhD
táplálkozáskutató - élelmiszermérnök

(ni)