Fáradtság – tünet vagy betegség?

2011-11-29 08:00:00    

A fáradékonyság az orvoshoz forduló beteg egyik leggyakoribb panasza. Egyes felmérések szerint a családorvoshoz forduló betegek mintegy 20%-a panaszkodik rendszeres vagy visszatérő fáradtságról. A tünet serdülőknél még gyakoribb: szinte minden harmadik tinédzsert érinti.

Hátterét tekintve beszélhetünk fiziológiás, szekunder, vagy krónikus fáradtságról.

Fiziológiás fáradtság


A fiziológiás fáradtság esetében nincs szó betegségről, semmilyen kórfolyamat nem deríthető fel a panasz hátterében. Sokkal inkább az életmóddal függ össze a probléma. Okozhatja a szükségesnél kevesebb alvás, pihenés, a túlzásba vitt fizikai erőkifejtés vagy éppen szellemi megterhelés. Paradox módon ezek ellenkezője a semmittevés, az unalom, a csökkent motiváció is okozhat fáradékonyságot.

 

Sportolóknál pl. előfordulhat tartós fáradtságérzés túlzott és nem kellő fokozatossággal felépített edzésprogram következtében – vagy épp ellenkezőleg: ha a sportoló pl. sérülés miatt nem tudja folytatni az intenzív mozgást, az is fáradtságérzést, sőt akár depressziót is okozhat.

 


Fiziológiás fáradtság elsősorban serdülő- és időskorban jellemző.

 

  • A serdülők jelentős része nem tud kibékülni azzal, hogy még meglehetősen nagy az alvásigénye, ezért a szükségesnél kevesebbet pihen.
  • Idős embereknél viszont az unalom, a monotónia, az idő strukturálatlansága fedezhető fel leggyakrabban a panasz hátterében.


Tanácsok fiziológiás fáradtság ellen

  • A fiziológiás fáradtság általában napi 7-8 óra alvással enyhíthető. Serdülőknél az alvásigény ennél 1 vagy akár 2 órával is több lehet.
  • Fáradtságra hajlamos egyének ügyeljenek arra is, hogy lehetőleg minden nap hasonló időpontban keljenek és feküdjenek.
  • Napközben jótékony hatású a fizikai aktivitás – a lefekvést megelőzően azonban kerüljük a túlzott erőkifejtést. Ugyancsak kerülendő a késő esti nehéz vacsora, a koffein, sőt az alkohol, a nikotin és a túlzott folyadékfogyasztás is.
  • Segíti az elalvást és az éjszakai pihenést a forró fürdő (relaxáló hatású pl. a levendulát tartalmazó fürdőolaj).
  • Ügyeljük arra is, hogy a hálószoba kellemesen elsötétíthető és a lehető legcsendesebb legyen.
  • Idősebbek fáradtságát enyhítheti a délutáni szunyókálás, ez azonban ne legyen egy óránál hosszabb.
  • Erős munkahelyi terhelésnek, stressznek kitett személyeknél fontos a kikapcsolódás, a szabadság, ami évente legalább egyszer hosszabb ideig (minimum két hétig) tartson.

 

Szekunder fáradtság


Másodlagos vagy szekunder fáradtságról akkor beszélünk, ha a fáradékonyságot magyarázó ok, betegség áll fenn. A szervi betegségek közül a lázas heveny fertőző betegségek, krónikus gyulladás, az anaemia, vashiány tekinthető a leggyakoribbnak. Terhesség idején a fáradtság szinte fiziológiásnak tekinthető.

 

Táplálkozási hiba, csökkent fehérje- ill. vitaminbevitel, vagy épp ellenkezőleg, a jelentősebb túlsúly is okozhat fáradtságot. Súlyosabb szervi betegségek közül érdemes kiemelni, hogy a szív-, máj- vagy veseelégtelenség, alvási apnoe, a krónikus obstruktív tüdőbetegség, a tbc, sőt a daganatos betegségek egyik első tünete lehet a fokozott fáradtságérzés.

Az endokrin kórképek közül a hypothyreosis (pajzsmirigy alulműködése), az Addison- kór és a hypophysis (agyalapi mirigy)elégtelenség; a neurológiai betegségek közül pedig a myasthenia gravis, a sclerosis multiplex, ill. a Parkinson-szindróma jelentkezhet fáradtsággal.

Ha szervi betegség kizárható, akkor a pszichiátriai kórképek irányában kell vizsgálatokat végezni. Leggyakoribb a szorongás és a depresszió, de más pszichiátriai kórképek, skizofrénia, demencia, anorexia, alkohol- vagy gyógyszerfüggőség is állhat a háttérben. 

Számos gyógyszer fáradtságot okoz. A leggyakrabban fáradékonyságot okozó gyógyszercsoportok a szedatohipnotikumok, antidepresszánsok, izomrelaxánsok, antihisztaminok (az ún. „nem szedatív” antihisztaminoknál is előfordul!), az antihipertenzív szerek, és számos antibiotikum.

Krónikus fáradtság szindróma


Valószínű, hogy a tünetegyüttes nem tekinthető új betegségnek, az orvosi irodalomban már a XVIII. század közepe óta bukkannak fel leírások hasonló betegségről. Az 1750-es években Angliában egy Sir Maningham nevő orvos ír le egy ehhez hasonló, enyhe lázzal járó betegséget. Valószínű, hogy a korábban ideggyengeségnek (neurastheniának) diagnosztizált esetek egy – talán nem is jelentéktelen – részének ez volt a baja. Az azonban biztonsággal kijelenthető, hogy a betegek száma korunkban riasztó mértékben szaporodik. A 80-as évek végén az amerikai kutatók nevet is adtak a tünetcsoportnak: Chronic Fatigue Syndrome (CFS), azaz magyarul krónikus fáradtság szindróma.

A krónikus kimerültségben szenvedő betegek száma ma már ugyanolyan ütemben növekszik, mint az allergiásoké! Ma a betegség előfordulása 0,5–1,5% – azaz ezer ember közül 5–15 szenved a betegségben. A betegek 75%-a nő, a legtöbben 29–35 év között. (Más vizsgálatok szerint, más populációban a betegség kezdete későbbre, a 41–53 életév közé tehető.) A diagnózist akkor lehet felállítani, ha a tünetek lényeges javulás nélkül legalább fél éve fennállnak, és más szervi betegséget nem lehet kimutatni.

Tünetek, diagnosztikus kritériumok


A páciensekre az jellemző, hogy korábban nem ismert mértékű kimerültségre és bénító fáradtságra panaszkodnak. Ezek mellett az alapvető tünetek mellett számos egyéb panaszuk is van, amelyek mind rejtély elé állítják az orvosokat. Ennek ellenére a leletek a legritkább esetekben mutatnak ki valóban kóros elváltozást valamelyik szervben.

Emlegetik kiégettség szindrómaként, yuppie betegségként, kimerültség tünetcsoportként, mindez azt jelzi, hogy a pszichogén tényezőket (túlzott igénybevétel, fel nem dolgozott konfliktusok, stressz) tartják a betegség elsődleges okainak. A CSF diagnózisának felállítása az esetek mintegy 80%-ában elmarad!

A betegség gyakran úgy kezdődik, mint egy vírusfertőzés, felső légúti hurut. Az akut tünetek (láz, torokfájás, fájdalmas, megnagyobbodott nyirokcsomók) egy hét alatt elmúlnak, de a megszokott teljesítőképesség azonban nem áll helyre. Azután igen gyorsan újabb és újabb panaszok jelentkeznek: izom- és ízületi fájdalom, esetenként rettenetes fáradtság, ami még akkor sem múlik el, ha a beteg egyébként sokat alszik. Emellett koncentrálási zavarok, fejfájás és időnként (másodlagosan!) depresszió is jelentkezhet. Az érintettek 25%-át ágyhoz köti a betegség, csak körülbelül 30%-uk képes – részleges munkaidőben – dolgozni. Mivel az egyszerű, mindennapi feladatok ellátása is nehezükre esik, arra kényszerülnek, hogy mind munkahelyi, mind magánéleti tevékenységüket jelentősen korlátozzák. A fárasztó kivizsgálások rendre negatív eredménnyel zárulnak – vagyis nem jutnak el semmilyen megnyugtató diagnózishoz.

 

Kritériumtünetek:
  • Torokfájás,
  • nyirokcsomó-megnagyobbodás (nyaki, hónalji),
  • több ízület fájdalma,
  • általános izomgyengeség, izomfájdalom, izomláz,
  • bizonytalan, újkeletű fejfájások,
  • koncentráció és/vagy memóriazavar,
  • alvászavarok (az alvás nem hoz felüdülést),
  • legalább 24 óráig fennálló fáradtság olyan tevékenység után, melyet a betegség előtt könnyedén elvégzett.

További tünetek (ezek megjelenése nem kritériuma a diagnózisnak):
  • tartósan fennálló, vagy gyakran visszatérő hőemelkedés, melynek hátterében gyulladás nem igazolható,
  • neurofiziológiai tünetek (pl. fokozott fényérzékenység, átmeneti látótérkiesés),
  • gastrointestinalis panaszok, szédülés, hányinger, fogyás, éjszakai izzadás.

A kórismét kizáró okok
  • Pszichiátriai kórképek: major vagy bipoláris depresszió, skizofrénia, dementia, anorexia, bulimia,
  • súlyos elhízás, alkohol- vagy gyógyszerfüggőség,
  • a fáradtságot magyarázó egyéb betegség (metabolikus, endokrin, autoimmun, krónikus infekció).

 

A betegség kritériumtünetei a tartósan vagy szakaszosan jelentkező, ólmos fizikai és szellemi fáradtság, amely legalább hat hónapja látható javulás nélkül tart, vagy ismételten megjelenik. Szervi betegség nem áll a háttérben. A teljesítménycsökkenés eléri, vagy meghaladja az 50%-ot, és a napi aktivitást jelentősen befolyásolja. A tünetek jelentkezése jellemző módon meghatározott időponthoz köthető (de lassú, fokozatos kialakulás is előfordul). Mindehhez további legalább 4 – szintén fél éve tartó tünet társul.

A tünetek minden esetben jelentősen befolyásolják a korábbi aktivitást, mégpedig nemcsak a munkavégzést – a fizikait és szellemi egyaránt – hanem a háztartást, a mindennapi életvitelt, és jelentősen beszűkítik a szociális kapcsolatokat is. Depresszióra utaló tünetek csak a betegek kis részénél vannak jelen, és akkor is másodlagosak. Vagyis a depresszió a hónapok óta nem javuló tünetek, fel nem állított diagnózis, szociális elszigetelődés következménye. Sok esetben ennek ellenére a CFS-t tévesen depresszióként diagnosztizálják, pedig az antidepresszánsok rendszerint hatástalanok.

Etiológia – patogenezis


Az etiológiában a szakirodalom a genetikus hajlam, mérsékelt immunológiai, endokrinológiai, infektológiai és metabolikus eltérések együttesére hívja fel a figyelmet, de az adatok mind a mai napig ellentmondásosak.
Az idegrendszer részéről a thalamocorticalis visszacsatolás zavara mind az izomtónus, mind a bioritmus eltéréseit magyarázhatja, a dopaminerg drive csökkenése pedig gyengült motivációt eredményezhet.
Az endokrin szabályozás zavarai közül a hypothalamus– hypophysis– mellékvesekéreg- tengely mérsékelt alulműködése emelhető ki, amit anti- ACTH ellenanyag jelenléte súlyosbíthat. Az anti-ACTH tartósan magasabb szintjét ma már bizonyítottan a CSF kóroki tényezőjének tekinthetjük.
Az immunológiai eltérések nem ilyen specifikusak, általánosságban elmondható, hogy az immunrendszer aktivált állapotban van, fokozottabb az oxidatív stressz, és csökkent az antioxidáns védelem. Mintegy 50–100 között van azoknak a géneknek a száma, amelyek a CFS-ben szenvedő betegeknél különböznek az egészségesek genetikai állományától. Úgy tűnik, hogy a krónikus fáradtság szindrómában szenvedő betegeknek azok a génjei (glükokortikoid-receptor, a MAO-A és -B, valamint a triptofán-hidroxiláz génjei) mutatnak jellegzetes polimorfizmust, amelyek a stresszválaszban szere petjátszó fehérjék, vagy neurotranszmitterek szintézisét kódolják, illetve a stresszreakcióhoz kötődő receptorok működését szabályozzák, és ezáltal valószínűleg hajlamossá tesznek a mindennapi stressz túlreagálására. A genetikai hajlam azonban önmagában nem hozza létre a betegséget.

 

Pszichés és életmód jellegű tényezők

Külső, környezeti tényezők is közrejátszanak, amelyek egyaránt lehetnek szomatikus és pszichés jellegűek. A környezeti tényezők közül számos kórokozó szerepe merült fel, elsősorban az Epstein–Barr-vírus a mononucleosis infectiosa (Pfeiffer-féle mirigyláz) kórokozója, de szerepe lehet a Lyme-kór és a Q-láz kórokozójának, sőt a herpeszvírusnak vagy a Clamidiának is.
Az étrend, a táplálkozás szerepe is felmerült: az ómega- 3- és ómega-6-zsírsavak hiánya, ill. arányuk felborulása szerepet játszhat, mint kockázati tényező. Másrészt ásványi anyagok (magnézium, cink, szelén) vagy vitaminok (C-, E-vitamin) abszolút vagy relatív (a megemelkedett szükséglethez képest) hiánya is közrejátszhat a betegség kialakulásában. Erre vonatkozó egyértelmű bizonyítékok még hiányoznak, de a csökkent antioxidáns-védelem bizonyítottnak látszik. Az életmód vonatkozásában elsősorban a mozgáshiány szerepe emelhető ki.

 

A krónikus fáradtság szindrómát igen gyakran félrediagnosztizálják, leggyakrabban depressziónak vagy fibromialgiának tartják.




Végül – de nem utolsósorban – igen fontos szerepe van a pszichés tényezőknek is: súlyos pszichés stressz, trauma, az élet drámai eseményei, az életvezetést döntően befolyásoló hatások, a fokozott terhelés, a stresszel való megbirkózás hiányosságai is rizikófaktornak tekinthetők. A család és az orvos a betegségtudat erősítésével, ismételt kivizsgálásokkal, túlzott kímélettel súlyosbíthatja a betegséget. Hasonlóképpen ártalmas fenntartó tényező a környezet részéről a tünetek lebecsülése, ignorálása, a beteg hipochondernek bélyegzése.

A gyógyítás lehetőségei

A krónikus fáradtság szindrómában szenvedő betegek alig több mint 2%-a gyógyul meg – vagyis hosszú távon és visszaesések nélkül megszűnnek a tünetei. Több mint 60% számol be különböző mértékű javulásról – ez akár 100%-os is lehet, azonban időnként relapsusok szakítják meg. Sajnos nem létezik olyan szer, mely a betegséget azonnal megszüntetné. Az antidepresszánsok – a depresszióval szövődött eseteket leszámítva – hatástalannak bizonyultak. A stimulánsok rövid, átmeneti hatást követően inkább rontanak az állapoton.

 


A kezelés összetett módon, az egyes tünetek kezelésével, életmódbeli változtatásokkal valósul meg.

 

A beteg nagyon keresi az okot

Miután a krónikus fáradtság szindrómának többnyire testi tünetei vannak, a betegek diagnózis, és megfelelő orvosi tájékoztatás híján valamilyen háttérben álló betegségnek tulajdonítják az intenzív és kellemetlen tüneteket, és nem hajlandók tudomásul venni, hogy pszichológiai, életmódbeli tényezők is közrejátszhatnak. Ezért egyik orvostól a másikhoz fordulnak, hogy kiderítsék az okot. Másrészt a nagyfokú fáradtság miatt a beteg sokat fekszik, kerüli a fizikai aktivitást, ami szintén a betegséget fenntartó tényező.

Bizonyítottan a legpozitívabb hatása a kognitív viselkedésterápiának van, különösen, ha fokozatos mozgásprogrammal egészítjük ki. Fontos, hogy a beteg jól körülhatárolt, reális célokat fogalmazzon meg saját gyógyulásával kapcsolatban, mert minél tevékenyebb résztvevője saját felépülésének, annál nagyobb sikerre számíthat.

Azok a betegek, akik elfogadják, hogy betegségük hátterében általuk is befolyásolható tényezők állnak (pl. fokozott stresszérzékenység, megfelelési kényszer, hibás problémamegoldó stratégiák) sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben javulnak, mint azok, akik kizárólag rajtuk kívül álló „objektív” tényezőket (pl. vírusbetegség) tesznek felelőssé a tünetekért. A terapeuta feladata, hogy megtalálja a szükséges egyensúlyt a pszichoszociális és fizikális okok és terápiás javaslatok között.



Hajlamosító tényezők
  • Genetikus hajlam,
  • női nem,
  • introvertált (befelé forduló) személyiség,
  • nehéz gyermekkor (gyermekkori bántalmazás, szülők mentális zavara, betegségteher),
  • gyermekkori inaktivitás,
  • mononucleosis az anamnézisben.
Kiváltó tényezők
  • Infekció (mononucleosis, Q-láz, Lyme-kór),
  • fizikai stressz (súlyos sérülés, nagy műtét, terhesség vagy szülés),
  • pszichotrauma (veszteség, nehéz élethelyzet, az életvezetést döntően befolyásoló hatások).

Fenntartó tényezők
  • A diagnózis hiánya, aggódás a tünetek miatt,
  • testi tünetekre való koncentrálás, ismételt kivizsgálások,
  • fizikai aktivitás kerülése,
  • munkahely elvesztése, szociális kapcsolatok gyengülése, hiánya.


A terápia során fontos felderíteni és feldolgozni a traumatikus életeseményeket, új, hatékonyabb problémamegoldó és stresszkezelő stratégiákat tanítani. Figyelni kell a betegséggel gyakran együtt járó hangulati zavarok kezelésére is. Kulcsfontosságú a „fáradtságnapló” vezetése, melyben a beteg órára lebontva leírja napi tevékenységeit a hozzájuk tartozó fáradtságszinttel együtt. Ennek alapján lehet azután közösen kidolgozni a gyógyuláshoz vezető stratégiát.

A fokozatos testmozgás nemcsak az izomerőt, hanem a szervezet védekezőképességét is fokozza, valamint a beteg biztonságérzetét és önbizalmát is növeli. Közepes intenzitású aerob testedzés (pl. napi 30 perc gyaloglás) egyes vizsgálatok szerint igen hatékonynak bizonyult a fáradtságérzés mérséklésében. A fokozatos fizikai terhelést mindig a beteggel egyetértésben kell megtervezni. Ha pl. 10 perc sétával kezdjük a terhelést, utána 30 perc pihenést kell biztosítani. A gyakorlatok időtartamát és intenzitását növelni csak egyénre szabottan, és a beteggel egyetértésben lehet. Fel kell készíteni a beteget az esetleges relapsusokra is. Többen javasolják, hogy szükség esetén iktassunk szüneteket a fizikális terápiába, vagyis ha a beteg átmeneti rosszabbodást észlel, akkor a gyakorlatok időtartamát redukálhatja, majd ismét emelheti.

Kiegészítő terápiaként igen fontos az egészséges életmód kialakítása. Fontos az egyénre szabott, jól strukturált napirend, az alvás mennyiségének, és minőségének optimalizálása. Figyelni kell az egészséges táplálkozásra is, a betegséggel együttjáró antioxidáns-hiány és fokozott oxidatív stressz mérséklésére. Fontos a bőséges friss zöldségés gyümölcsfogyasztás, és esetenként az étrend kiegészítése omega-3-zsírsavakkal, antioxidáns vitaminokkal, ásványi anyagokkal. 

Dr. Valló Ágnes

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!