Az adalékanyagok az élelmiszergyártás során kis mennyiségben a nyersanyagokhoz kevert összetevők, amelyek megakadályozhatják az élelmiszer romlását, javíthatják ízét vagy színét, fokozhatják tápértékét vagy segíthetik a gyártási folyamatot. A leggyakrabban használt adalékanyagok a tartósítószerek, a színezékek, az édesítőszerek, az ízfokozók, az emulgeálószerek, a sűrítőanyagok és a stabilizálószerek.

Az EU meghatározása szerint adalékanyag „minden olyan vegyület, amelyet önmagában nem fogyasztunk élelmiszerként, és nem jellegzetes összetevője egyetlen élelmiszernek, nyersanyagnak sem”, függetlenül attól, hogy mekkora a tápértéke, illetve attól, hogy az előállítási folyamat elősegítése, esetleg az eltarthatóság vagy a szállíthatóság javítása érdekében kerül-e az élelmiszerekbe. (1333/2008 számú EK rendelet az élelmiszer-adalékanyagokról).

Az E-számok bűvöletében

Maurice Hanssentől származik az elgondolás, hogy az élelmiszerek címkéit az E-számok jelrendszerével tegyék egyszerűbbé. Az EU jóváhagyásával ezekkel a jelölésekkel egyszerűsítik a szinte minden élelmiszerbe belekerülő adalékanyagok feltüntetését a termékek címkéin.
A legtöbb csomagolt élelmiszer tartalmaz olyan adalékanyagot, amelytől:

• az élelmiszer tovább őrzi meg frissességét
• tetszetősebb
• könnyebben hozzáférhető (pl. a szezonalitás kiküszöbölésével)
• egyszerűbben előállítható

Az E-számok rendszere

Az E-számok minden sorozata az adalékanyagok egy-egy meghatározott szerepet betöltő csoportját jelöli. A színezékek száma például E100 és E199 közé esik, míg az E950 és E967 közti számok az édesítőszereket jelölik. Az EU-ban az 1984-ben elfogadott Élelmiszer Jelölési Szabályzat nyomán bevezetett jelölési rendszer az engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok feltüntetésének egyszerű, egyértelmű és kényelmes módja.

A természetes E-számok: nem minden adalékanyag szintetikus

Nem minden adalékanyag szintetikus, sőt, valójában számos adalékanyagot természetes alapanyagokból állítanak elő, sok közülük pedig olyan élelmiszereknek is alkotóeleme, amelyek akár a kertünkben is nőhetnek. Az alma például pektint (E440) tartalmaz, amely lekvárok és egyéb termékek zselésítő anyaga, a céklakivonat (E162) pedig tésztafélék vagy cukorkák színezésére alkalmas a rózsaszíntől egészen a bíbor mély árnyalatáig. A legismertebb természetes adalékanyag talán az E300, vagyis az aszkorbinsav, közismertebb néven C-vitamin. Vannak ún. „természetazonos adalékanyagok” is, amelyek – ahogyan azt nevük is mutatja – a természetben megtalálható vegyületekkel teljesen azonosak, csak kémiai reakciók révén állítják elő vagy nyerik ki azokat.

Még több, a természetben is előforduló adalékanyag: E 322 Lecitin: számos élelmiszerben megtalálható természetes vegyület, származhat például szójababból vagy napraforgómagból E 160ai Karotinoidok: természetes forrásai a sárgarépa illetve egyéb sárga/narancssárga színű gyümölcsök és zöldségfélék E 162 Betanin: legismertebb forrása a cékla E 300 Aszkorbinsav: természetes forrásai a gyümölcsök (citrusfélék) és zöldségfélék; a C-vitaminnal azonos molekula E 100 Kurkuma (sárga gyömbérgyökér): a gyömbérfélék családjába tartozó, Dél-Ázsiában őshonos gumós növény E 163 Antociánok: különféle piros színű gyümölcsök (bogyósok) és zöldségek tartalmazzák

Egy feldolgozatlan, frissen szüretelt paradicsom tartalmaz természetes színező anyagokat – karotinoidok (E160ai), likopin (E160d), laktoflavin, Riboflavin (E101), természetes antioxidánsokat – aszkorbinsav (E300) és természetes savanyítószereket – almasav (E296), citromsav (E330), víz, cukor, cellulóz, glutaminsav (glutamát), pektin, természetes ízanyagok.

Az adalékanyagok biztonságosságának ellenőrzése

Az élelmiszerbe kerülő adalékanyagoknak szigorú előírásoknak kell megfelelniük, mielőtt használatukat az EU jóváhagyja. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) biztonságosnak, sőt jótékony hatásúnak kell ítélnie őket a fogyasztóra nézve, ezen kívül igazolni kell azt is, hogy alkalmazásuk technológiai szempontból nélkülözhetetlen.
Az adalékanyagoknak köszönhetően egyes élelmiszerek fogyasztása biztonságosabbá válik. Mielőtt bármilyen anyag belekerül egy fogyasztásra szánt élelmiszerbe, alaposan megvizsgálják, hogy annak nincsenek-e rövid- vagy hosszútávon jelentkező káros hatásai az egészségre.

Élelmiszerbiztonság a nagyvilágban

Világszerte számos szervezet gondoskodik arról, hogy biztonságos élelmiszerek kerüljenek az asztalunkra. Ezen intézmények egyike az EFSA, amely sok egyéb feladata mellett az EU-ban bevezetésre kerülő új adalékanyagok biztonságos használatáért is felel. Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) az Egészségügyi Világszervezettel (WHO) közösen létrehozta a FAO/WHO Élelmiszer-adalékanyagokkal Foglalkozó Közös Szakértői Bizottságát (JECFA), amely világszerte végzi az élelmiszerek biztonsági minősítését. A JECFA dolgozza ki a megfelelő adalékanyag-felhasználás általános alapelveit. A szervezet 1956 óta rendszeresen tanácskozik az élelmiszer-adalékanyagok veszélytelenségének megítélése céljából.

Mit jelent az ADI-érték?

A megengedhető napi beviteli érték meghatározása: „az élelmiszer-adalékanyag olyan mennyisége, amelynek még egész életen át tartó napi fogyasztása sem jár kimutatható egészségügyi kockázattal.” A „kimutatható egészségügyi kockázat” kifejezés bár kissé ijesztőnek tűnhet, mégsincs rá semmi okunk, hogy kitiltsuk a konyhából az E-számokat tartalmazó élelmiszereket. A kifejezés valójában azt jelenti, hogy az EFSA véleménye szerint napjaink kutatási eredményei, szigorú tesztjei és a követéses vizsgálatokból szerzett ismereteink alapján az adott adalékanyagot tartalmazó élelmiszer egész életen át tartó fogyasztása is biztonságos az egészségünkre.


Nestlé
(BSD)