A szervezet oxigénellátása a tüdőbe belélegzett levegőből történik. Az orrunkon, ritkábban a szánkon keresztül beszívott levegő a légcsövön és a hörgőkön át jut a tüdőbe. A hörgőből a hörgőcskék vezetik a levegőt a tüdőhólyagocskákhoz. Ezeket vékony hártya borítja, amin keresztül átjut az oxigén a mellettük lévő piciny hajszálerekbe. Az érben áramló vér aztán elszállítja az oxigént a szervekbe, a szervezet minden egyes sejtjébe. Az elhasznált oxigén – ezen az útvonalon visszafelé haladva – szén-dioxid formájában a kilégzéssel távozik a tüdőből. 

Egy átlag életkor esetén 490 000 000 levegővétel juttatja oxigénhez a szervezetünket. Normál élethelyzetben kb. 20-at lélegzünk percenként. Ellentétben az újszülöttekkel, akiknél ez 30-80. Az ásítás tulajdonképpen kényszerű levegővétel. Ilyenkor extra adag oxigént juttatunk a szervezetünkbe. Oxigén nélkül a legtöbb sejt csak néhány percig életképes.

A tüdőben 300 000 000 tüdőhólyagocska található, amikből az oxigén a vérbe jut. A tüdő belső felülete a hólyagocskák által 35-ször nagyobb, mint a bőré, pedig a tüdő összességében kisebb, mint egy női táska. A teljes belső felület egy átlagos lakás alapterületével megegyező, 70-80m2. A tüdőben a levegővel teli tüdőhólyagocskák a vérrel teli hajszálér mellett vannak, csak a sejthártyák választják el egymástól azokat. A két sejthártya keresztmetszete 0,001mm, ezen keresztül diffundál az oxigén a vérbe, amivel továbbjut a szervezet minden szegletébe.

Galenus
(BSD)