Reggel egy-két kockacukor a kávéba, egy kis sütemény délben, aztán egy rudacska csokoládé délután. Bedobunk még pár darab bonbont a kézitáskánkba vagy az autónk kesztyűtartójába, este, a tv előtt pedig szintén édességgel fejezzük be a napot. Sokunk számára nincs is az ilyen mennyiségű, napi cukorfogyasztásban semmi rendkívül – noha változtatni kellene rajta.

Beszélhetünk-e cukorfüggőségről?

A köznyelvben elterjedt, hogy cukorfüggőnek hívnak mindenkit, aki szereti az édességet, akinek a desszert a vacsora legfontosabb eleme, akinek mindig kilóg a zsebéből egy szelet csokoládé. Azonban ahhoz, hogy függőnek nevezzük az édesszájúakat, ahhoz sokkal több szükséges.

A függőséget a WHO (az Egészségügyi Világszervezet) a következőképp határozza meg:  „Azok a magatartásmódok, melyek bizonyos anyagok rendszeres fogyasztását foglalják magukba, és e szerektől függőség alakul ki. A személyiség nem tud lemondani róla még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi, vagy a környezete tiltja.”

Bizonyos – a függőséghez hasonló - vonzerőt képezhet a cukor is, mondják a táplálkozási szakemberek. Egyes esetekben még kényszeres magatartás is jelentkezhet, de ez semmiképp sem egyenlő azzal, ha valaki inkább édesen szereti az ételeket, italokat.

Miért vonzó számunkra az édes íz?

A cukros élelmiszerek – akárcsak a zsírosak – azok, amelyek a leginkább vonzóak lehetnek számunkra, mert energiát adnak, és segítik a túlélést. Ennek a vonzalomnak a gyökerei messzire nyúlnak vissza: az anyaméhben a baba már érezheti a vércukor koncentrációjának eltéréseit az anya testében, vagy a vércukorszint csökkenését, amikor éhes a mamája. Azután az ételbevitel utáni változást is.
Agyműködésünk szabályozza, hogy a cukor elfogyasztásához kellemes érzés kötődjék. Emellett a cukor teszi lehetővé, hogy a leggyorsabban helyreálljon az eredeti vércukorszint. Ami pedig az édes ízhez való hozzászokást vagy a túlzott cukorfogyasztást illeti: a gyermekkori táplálkozás, az egyéni fogékonyság, a környezet befolyása mind-mind olyan tényezők, melyek azt magyarázhatják.

Napjaink táplálkozásában, még akkor is, ha nem fogyasztunk cukros ételeket, mindenütt találunk az élelmiszerekben hozzáadott cukrot. Rajtunk áll hát, hogy milyen napi étrendet választunk, és kialakul-e bennünk az édes íz utáni olthatatlan vágy.

Milyen mennyiségtől számít túlzottnak a cukorfogyasztásunk? Túlzott a cukorfogyasztás ha pld. a cukros ételek már elveszik a kedvünket (és az étvágyunkat attól), hogy mást is beiktassunk az étrendünkbe. A táplálkozási szakemberek azt tanácsolják, hogy a (gyorsan felszívódó) egyszerű cukrok fogyasztása ne haladja meg a napi energiabevitel maximum 10%-át, azaz kb. az 50 gr cukrot fogyasszunk naponta. Ez megfelel pld. 8 db. kockacukornak (de pld. 1 liter cukros üdítő is egyenértékű vele). Ebbe az 50 grammba természetesen beleértendő a sütemény, a dzsem cukortartalma is.

Meg kell fosztani magunkat tőle?

Nem. Csak akkor helyes válasz az igen, ha egészségügyi probléma származik a cukorfogyasztásból például cukorbetegség. Ezzel szemben, ha eleget mozgunk, normális a testsúlyunk, és kiegyensúlyozott étrendet követünk, természetesen nem kell nélkülöznünk a cukrot.

Nem jó megoldás, ha örömöt jelent az édességek fogyasztása, és ettől teljesen megfosztjuk magunkat. Még a szigorú korlátozás is frusztrációhoz vezethet, ami azzal a kockázattal jár, hogy a másik végletbe, a kényszeres édességevésbe esünk. Ahelyett  tehát, hogy teljesen megfosztanánk magunkat tőle, együk élvezettel a süteményt vagy a bonbont, de természetesen ne nagy mennyiségben. Egyúttal csökkentsük a hozzáadott cukorral készülő, különböző ételek napi fogyasztását, és fedezzük fel a természetes cukrok (pld. szőlőcukor, gyümölcscukor) ízét és előnyeit. Elhízottság, vagy túlsúly  és cukorbetegség esetén nagy szerepe lehet az édesítőszereknek is. 

Mikor kérjünk segítséget? Amikor a cukorfogyasztással kapcsolatosan kényszeres magatartásról van szó – mondják a szakemberek. Ezért hasznos lehet pszichológussal konzultálni, aki elemzi e magatartás okát, és más megoldásokat ajánl a gyakori, háttérben meghúzódó stressz enyhítésére.

Vannak azért „megfelelő pillanatok” a cukor fogyasztására?

Étkezések előtt a cukor elveszi az étvágyat. Este nem tanácsos fogyasztani, mert esetleg már teleettük magunkat cukorral napközben. És ügyelnünk kell a fogromlásra is. Talán a legmegfelelőbb pillanat reggel jön el, amikor is jól tesszük, ha dzsemet vagy mézet fogyasztunk, és napközben lesz időnk az energia felhasználására.

A mindennapi táplálkozás befolyásolja-e a cukor utáni vágyat?

Igen, befolyásolja, különösen, ha valamilyen diétás étrendet követünk. Ilyenkor előfordulhat, hogy lemondunk a szénhidrátról ebédkor (salátaköretet kérünk rizs, krumpli, vagy tészta helyett). Ilyenkor előfordulhat, hogy délután már „nem bírjuk tovább” és a ebédre fogyasztott köret helyett délutáni nasikkal, édességgel pótoljuk a hiányt. Valójában, ha megfosztjuk magunkat az összetett szénhidrátoktól, melyek lassan felszívódó szénhidrátok, és ez a szervezet hiányérzetéhez vezet. Ezért vágyunk az édesség után, és hamar kikötünk a gyorsan felszívódó cukroknál. A megoldás ennek elkerülésére ez esetben is a kiegyensúlyozott táplálkozás, és a rendszeresen kb. ugyanabban az időben történő étkezés.

Használnak-e az édesítőszerek a cukor utáni vágy kielégítésére?

Természetesen segítenek csökkenteni a szokásosan elfogyasztott cukormennyiséget. De sajnos fogyni nem lehet lemondás nélkül. Ebből a szempontból persze az édesítők sem segítenek. A kutatók megfigyelték, hogy az édesítőszert fogyasztók más, nem cukros ételekben keresik a kalóriakompenzációt.

Galenus

(ni)