Az pirulás fiziológiai hátterében az áll, hogy erős érzelem hatására az agy fokozottan termeli az adrenalint, ami az arc apró vérereinek tágulását okozza. A vér ilyenkor láthatóvá válik a bőr alatt, és annál inkább szembetűnő ez a pirosság, minél finomabb és világosabb a bőr. Ez normális reakció, és kevéssé tudunk uralkodni rajta, nemigen kontrollálható. Egyeseknél ez a pirulás nem jelentős mértékű, és hamar elmúlik, míg másoknál ellenkezőleg: akár a szociális élet igazi gátjává válhat, annyira gyakori és zavaró.

Nem meglepő és szinte mindennapos jelenség a pirulás, amikor nagyon intim vagy zavarba ejtő téma merül fel a beszélgetésben. Kellemetlen viszont, és leküzdhetetlen akadályát jelentheti a társadalmi érintkezésnek, ha minden egyes alkalommal megjelenik, amikor véleményt kell kifejteni, kérést előadni, illetve bármely okból mások előtt szerepelni. Bizonyos esetekben ilyenkor – görög eredetű szóval élve - eritrofóbiáról beszélhetünk, mely egyszerre fizikai és lelki probléma, és elsősorban a mások tekintetétől való félelemhez kötődik.  De félhetünk csupán attól a ténytől is, hogy megint elpirulunk.

3-4 éves kor előtt nem pirulunk

A kisgyermek nem érzékeli, hogy mások zavarnák, így az eritrofóbia soha nem jelenik meg 3 vagy 4 éves kor előtt, és 15-35 év között éri el a tetőpontját.  Ez az a korszak, amikor bizonyítani kell, helyet találni az életben, partnerre lelni. Tele van tehát érzelmi ráhatásokkal, melyekre sokan ily módon reagálnak. Ugyanakkor megvan a hajlam az elpirulásra mindkét nemben, de a nőknél sokkal többször fordul elő, amikor személyes témákban érintettek, vagy a figyelem középpontjába kerülnek, illetve dicséretet, bókot vagy netán dorgálást kapnak – mondják a pszichológusok, pszichiáterek.

Apró fortélyok a zavar enyhítésére

Ha kisebb a zavar, annak „álcázási” vagy elhárítási technikái könnyebben megvalósíthatók pld. egy fontos találkozó vagy a nagy nyilvánosság előtti szereplés során.

Néhány egyszerűen megoldható ötlet hozzá:

• ha nyilvános beszédre készülünk, lehet felvenni nagy, színes szemekből álló gyöngysort, mely vonzza a tekintetet, vagy piros pulóvert, mellyel a kontraszt nem lesz olyan feltűnő a piruló arc mellett.
• De pld. sminkkel is „álcázhatunk” bőr pirosságát jól fedő korrektorral vagy napsütötte színt adó púderrel sötétítetni az arcunkat, megcsípni (titokban) a bőrt, amikor érezzük, hogy jön a pirosság stb.

Természetesen mindez csak ideig-óráig enyhíti a bajt, felszínesen segít, hiszen ezek a „trükkök” csak tüneti orvoslást jelentenek. Viszont nem szüntetik meg a félelmet, mely a fent említett okokból eredhet. – pontosítanak a szakemberek. Még fel is erősíthetik a problémát. A szakember tanácsa: beszélni kell problémáinkról a környezetünkben, és főleg száműzni a magunkban feltett kérdést. De mit fognak gondolni rólam?

A viselkedésterápiák is működnek

Meg kell tanulnia az érintett személynek, hogy ne összpontosítson többé a pirulásra úgy, hogy figyelmét egy külső tényezőre tereli. Itt nem kell bonyolult módszerekre gondolni, lehet: pld. egyszerűen az adott helyiség berendezésére, beszélgetőtársa öltözékére stb. figyelni, miközben persze változatlan marad a kapcsolattartás a partnerrel. Segít továbbá a relaxáció, a szembenézés a félelmeinkkel, az önbizalom növelése - terapeuta segítségével, aki jártas viselkedés- és kognitív terápiában.

A viselkedésterápia lényege éppen az egyén és a környezete között létrejövő zavarok enyhítése, mely a szóban forgó problémára egyértelműen vonatkozik. Ha megtanulja az érintett személy, hogyan küzdje le a pirulás okozta zavarát, elsajátít olyan viselkedésformákat, melyek enyhítik a bajt, máris eredményes a terápia. Megváltozik a külvilágról alkotott belső képe is, és nem törődik már annyira mások véleményével.

A kognitív terápia a hibás és káros gondolkodásmód mérlegelésére, vizsgálatára készteti az érintett személyt, és azt igyekszik ily módon felismertetni vele és orvosolni. Ez szemléletmód- és érzésvilág-változáshoz is vezethet.

Tudjuk elfogadni!

Minden esetben nagyon fontos a motiváció, és elnézőnek kell maradni magunkkal szemben. Az eritrofóbia legyőzése hosszú távú erőfeszítéseket igényel – ismerik el a pszichiáterek. Az igazi nehézség abban az ellentmondásban rejlik, hogy el kell fogadni a pirulás tényét, miközben meg akarunk szabadulni tőle. De pld. az említett terápiákkal ez az ellentmondás is feloldható, a szemléletváltás, a félelmek mögött húzódó okok feltárása pedig elsődleges jelentőségű.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Amikor ezek az erős elpirulások negyvenes életévek fölött is tartanak, tanácsos orvossal konzultálni, mert nem biztos, hogy a jelenség csak az erős érzelmekkel függ össze. Allergia, bőrbetegség (pld. tartós értágulat) tünete is lehet, de az is előfordulhat, hogy megbillen a hormonális egyensúly, és az okozza a bajt. Kiderült már orvosi vizsgálatok alkalmával olyan furcsaság is, hogy a készételekben és a kínai konyhában gyakran előforduló nátrium-glutamát nevű ízfokozóval szemben intoleráns a páciens…

Pszichológus segítségét kell igénybe venni akkor is, ha az egyén folyamatosan koncentrál az őt arcpirulásra késztető szituációkra, és állandóan azon van, hogy azokat elkerülje. Ez félelmet szül benne, és a siker esélyét gyakorlatilag a nullára csökkenti. Fontos tehát, hogy a baját ne fogja fel csapásként, hanem tegye túl magát rajta. Ez természetesen segít a szociális kirekesztettség elkerülésében vagy megelőzésében is.

Galenus