Az epehólyagban felgyülemlő epe az epehólyagfal felszívóképességének hatására betöményedik.

A betöményedés következtében a hólyagepe nagyon labilis, –túltelített– oldat, amelyből bizonyos körülmények között kiválhatnak az alkotórészek, epekövek képződhetnek.

Az epekövek éveken át jelen lehetnek anélkül, hogy panaszt okoznának. A néha fellépő felsőhasi fájdalom, émelygés – melyek általában a túl zsíros étkezést követően jelentkeznek – utalhatnak a betegségre. A váratlanul fellépő felsőhasi görcsös fájdalom, hányás, verejtékezés, szédülés, láz és hidegrázás már jelzik, ha az epekövek elakadnak az epehólyag kivezető csatornájában és elzárják azt. A görcsös roham napok alatt enyhül, de bizonyos idő – napok, hónapok – elteltével újra és újra hirtelen megismétlődhet.

Miből lesz az epekő?

Az összetételük alapján többféle epekövet különböztetünk meg. A pigmentkövek kicsiny, lecsiszolt felületű kövek, amelyek főleg epefestékből állnak. Rendszerint többesével fordulnak elő. A gyakran magányos koleszterinkövek általában nagyok, nevüket a koleszterintartalmuktól kapták.

A kevert kövek kalciumsókat, koleszterint és epefestéket tartalmaznak. Közvetlen röntgenvizsgálattal csak a kevert kövek láthatók, a pigment- és koleszterinkövek nem adnak röntgenárnyékot.

A többi epekő is láthatóvá tehető azonban, ha olyan (rendszerint jódtartalmú) kontrasztanyagot nyeletnek le vagy fecskendeznek be a betegnek, amit a máj az epével választ ki. Az epehólyagba jutó kontrasztanyag árnyékot ad, amiben világosabb foltok alakjában tűnnek elő a röntgensugár számára átjárható pigment- és koleszterinkövek. Ha közben az epehólyagot összehúzódásra ingerlik (pl. tojás elfogyasztása révén), a röntgenvizsgálattal az epehólyag kiürülése is jól követhető. Az ultrahangvizsgálat ugyancsak alkalmas az epekövek kimutatására.

Az epekövek keletkezésében a hólyagepe labilis voltán kívül valószínűleg sok egyéb tényező is közrejátszik, ezeket azonban nem mind ismerjük.

A megfigyelések szerint a vörösvértestek fokozott szétesésével járó betegségek – az epefesték koncentrációjának megnövekedése folytán – kedveznek a pigmentkövek kialakulásának. A koleszterinkövek elsősorban a nőket, valamint azokat fenyegetik, akiknek nagyobb a testsúlyuk a kívánatosnál, illetve bizonyos gyógyszereket szednek. Az epeutak baktériumos fertőzése ugyancsak kiindulópontja lehet az epeköveknek, az epekövesség viszont hajlamosít fertőzésekre, gyulladásokra.

A panaszt nem okozó epeköveket sok embernél mellékleletként fedezik föl. Egyébként erős, rohamszerűen jelentkező fájdalommal hívja föl magára a beteg figyelmét. Ha a kő az epehólyag vezetékébe szorul, heveny epehólyag-gyulladást (akut cholecystitis) idézhet elő, ami nem szűnő felhasi fájdalommal, hányással, lázzal jár együtt.

Ha a kő a közös epevezetéket zárja el, sárgaság is társul a tünetekhez. Előfordul, hogy az epekövek krónikus epehólyag-gyulladást tartanak fenn, esetenként jelentkező kólikaszerű fájdalmakkal, máskor a hasban fellépő bizonytalan, kényelmetlen érzéssel, puffadással, hányingerrel. Az ilyen beteg rendszerint rosszul tűri a zsíros ételeket.

Búcsú a kövektől

A tüneteket okozó epekövesség az esetek zömében az epehólyag (és benne a kövek) műtéti eltávolításával (cholecystectomia) oldható meg. Nagyon kevés betegnél, ha koleszterinkövük van és/vagy ha a műtéti beavatkozásnak egyéb okok miatt nagy a kockázata, gyógyszeres kőoldással lehet próbálkozni. Ez a kémiai kőoldás nagyon hosszú ideig (1 éven át) tartó gyógyszerszedés után, nagyon megválogatott betegeknek is csak mintegy egyharmadánál eredményez gyógyulást.

Ugyancsak a nem sebészi kezelési módok közé tartozik az az eljárás, amelynek során ultrahang-ellenőrzés mellett, a bőrön át beszúrva oldószert juttatnak az epekő köré. Újabban az ún. lökéshullámmal végzett kőzúzást tartják a legkíméletesebb, nem sebészi megoldásnak.

Az epehólyag eltávolítása után a közös epevezetékben visszamaradó (otthagyott) epekövek jóval a műtét után panaszokat okozhatnak. Elzáródásos sárgaság, visszatérő epegörcsök, illetve pancreasgyulladás léphetnek föl. Az ilyen kövek kimutatása perkután vagy endoszkópos cholangiográfiával történhet. A kezelésre a zárógyűrű endoszkópon át történő átmetszése (endoszkópos sphincterotomia) és a kő egyidejű eltávolítása szolgál.

Az epekövesség a leggyakoribb betegségek közé sorolható. Általában a 30. életév után jelenik meg, és az esetek felében semmiféle panaszt nem okoz, csak véletlenül – egy röntgenfelvétel vagy ultrahangvizsgálat során – derül rá fény.

Gyulladásban

Az epe másik betegsége az epehólyag-gyulladás, melyet leggyakrabban az epekövek váltanak ki, de más szervek gyulladása vagy baleset, műtét következtében is felléphet. A gyulladás az epekövességhez hasonló tünetekkel jelentkezik: hirtelen erős, görcsszerű fájdalom, láz, hidegrázás, hányás, melyet világos színű széklet kísér. A tünetek jelentkezésekor feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mivel az epehólyag-gyulladás epehólyagrák kialakulásához vezethet.

[forrás: Galenus]