Mit kell tudni a vízhajtó gyógyszerekről?

2012-02-20 08:00:00    

A vízhajtó gyógyszereket, más szóval diuretikumokat, viszonylag gyakran alkalmazzák. Általában a szívelégtelenséggel összefüggő keringési rendellenességek kezelésére rendeli az orvos.

Ödéma – ha nem kering a vér kellő erővel, a víz a szövetekbe gyülemlik fel


Amennyiben a szív nem tudja kellő erővel keringtetni a vért az érpályán, az erekben lévő víz kilép a szövetek közé, és bizonyos helyeken felhalmozódik. A gravitációs erő hatására a folyadékgyülem, idegen szóval ödéma, gyakran a bokáknál jelentkezik elsőként. A zokni gumizata „bevágódik” a bőrbe, a cipő nehezen megy fel a lábra, ezek lehetnek az ödéma első jelei. A májbetegeknél hasi folyadékgyülem jellemző, tartósan ágyban fekvő betegeknél a keresztcsont táján jelentkezhet a folyadék felhalmozódása. A felesleges víztől vízhajtókkal lehet megszabadulni.

 

Vízhajtók – eltávolítják a vizet, de vele együtt az ionokat, sókat is


A vízhajtók nemcsak a vizet távolítják el a szervezetből, hanem vele együtt a különféle ionokat, sókat is. Nátriumionok, káliumionok, kloridionok nagy mennyiségben távoznak a vizelettel a szervezetből, emellett kalciumionok és számos más anyag is távozhat. A vízhajtó hatóanyagok hatásmechanizmusuk alapján különböző csoportokba sorolhatók. Aszerint, hogy a vesét felépítő kis csatornácskák, az ún. nefronok melyik szakaszain, milyen sók visszaszívásának befolyásolása révén történik fokozott sóvesztés, másként működnek a különféle diuretikumok.
A végeredmény azonban általában ugyanaz: kevesebb só szívódik vissza a vesében, azaz több só ürül a vizelettel, a só pedig minden esetben „vizet visz magával”. A vízhajtók – típusuktól függően, kisebb- nagyobb mértékben – fokozzák a vesék által termelt vizelet mennyiségét.


Egyes vízhajtóknál káliumot kell pótolni

 

A legismertebb diuretikus hatású hatóanyag a furoszemid, de sok beteg szed hidroklorotiazidot, indapamidot vagy klopamidot tartalmazó készítményt. Ezek a hatóanyagok fokozott káliumion-vesztéshez vezetnek. Annak érdekében, hogy a szervezet sóháztartásbeli egyensúlya fennmaradjon, a kiürült káliumot pótolni kell. Ellenkező esetben az alacsony káliumszint miatt szívritmuszavar, izomműködési probléma léphet fel. A kezelőorvosok tabletta vagy kapszula formájában káliumot tartalmazó sót (kálium-kloridot) rendelnek az említett típusú vízhajtók mellé. Ezeket a gyógyszereket gyakran csak „só”-ként emlegetik a betegek, persze nem a háztartásokban is használt konyhasóról, a nátrium-kloridról van szó.

A spironolakton, a triamteren és az amilorid szintén vízhajtó hatóanyagok, azonban ezek a káliumot visszatartják a szervezetben, így káliumpótlásra, „só” szedésére mellettük nincs szükség.


Mit kell figyelembe venni a vízhajtók szedésekor?

 

A vízhajtók bevételét célszerű reggelre időzíteni. Az esti bevétel ugyanis megnövekedett vizeletmennyiséget eredményez az éjszaka folyamán, ami a gyakori WC-re járkálás miatt az alvás nyugalmát zavarja. Bár a vízhajtók bevételével a szervezetből való vízelhajtás a cél, a vízhajtó tablettát mégis elegendő mennyiségű folyadékkal, lehetőleg 1–2 dl vízzel, szétrágás nélkül kell lenyelni. A káliumpótló só bevételét nem kell szükségszerűen a vízhajtó bevételéhez igazítani, amennyiben napi több szemet kell belőle bevenni, annak a bevétele a nap folyamán 2-3 részre egyenletesen elosztható.

 

Egyes antibiotikumokkal együtt halláskárosodást okozhat


Mint minden más gyógyszer esetén, vízhajtók szedésekor is tájékoztatni kell az orvost és a gyógyszerészt az egyéb szedett gyógyszerekről.

A furoszemid például bizonyos szívgyógyszerekkel (az ún. szívglikozidokkal) nem, vagy csak folyamatos orvosi kontroll mellett adható együtt. Számos antibiotikummal (pl. cefuroxim, cefixim) sem adható együtt a furoszemid, az esetleges halláskárosodás elkerülése érdekében.

 

 

Vízhajtók mellékhatásai – mikre kell vigyázni?

  • Erősítheti a köszvényt, hányást, szédülést okozhat

    Az említett vízhajtók szedésének ritka esetekben mellékhatása lehet a hányás, a szédülés, az allergiás bőrreakciók megjelenése, a fejfájás vagy a fáradtság érzése. Köszvényes betegek esetén az említett hatóanyagok szedése a húgysavszint emelkedéséhez, a tipikus köszvényes tünetek felerősödéséhez vezethet, köszvényes rohamot produkálhat.

  • Fülzúgás, hallászavar furoszemid szedésekor

    A furoszemid szedésekor emellett fülzúgás, átmeneti hallászavar is kialakulhat. A tartós, nagydózisú furoszemid alkalmazása halláskárosodás kialakulásához is vezethet. Ha a terápia során a beteg hallásromlást észlel, azonnal jeleznie kell ezt a kezelőorvosának, aki valószínűleg más hatóanyagúra cseréli a gyógyszerét.

  • Folyamatos laboratóriumi ellenőrzés, megfelelő folyadékpótlás

    Mivel a vízhajtók szedése a szervezet, így a vér ionösszetételét is befolyásolja, a diuretikumok tartós és/vagy nagy dózisokban történő alkalmazása rendszeres laboratóriumi ellenőrzést (vérkép, vizeletvizsgálat) igényel. Főleg idős betegeknél, különösen a nyári melegben, a vízhajtók hatása miatt kiszáradás alakulhat ki. A jelentős folyadékvesztés a vér besűrűsödéséhez vezethet, ami a vérrögképződés kialakulásának fokozott kockázatával jár. A vízhajtók szedése mellett ügyelni kell arra, hogy kellő mennyiségű folyadékhoz jusson a szervezet – különösen igaz ez a nyári időszakban.

 

Vízhajtó a vérnyomáscsökkentőkben


Mivel a vízhajtók szedése miatt megnövekedett vizeletmennyiség az erekben keringő vérmennyiséget csökkenti, kisebb lesz az érfalakra kifejtett nyomás, alacsonyabb vérnyomás-értékek mérhetők. Előbbi tény magyarázza azt, hogy sok vérnyomáscsökkentő gyógyszerben a fő hatóanyag mellett kisebb-nagyobb mennyiségben vizelethajtó hatóanyag is található. Leggyakrabban hidroklorotiazid fordul elő a kombinációs készítményekben, a hatóanyag nevének rövidítése a HCT. Ha ez a HCT-rövidítés is szerepel a gyógyszeres dobozon, akkor az arra utal, hogy hidroklorotiazidot is tartalmaz az adott készítmény.

Valamennyi vízhajtót tartalmazó készítmény receptköteles, akár önmagában csak vízhajtót tartalmaz az adott készítmény, akár kombinációban található benne vérnyomáscsökkentő és vízhajtó is.

Gyógyszereken kívüli lehetőségek


Nem csak a szintetikus hatóanyagok használhatók vízhajtásra. Vízhajtó hatású gyógynövények, illetve ezek megfelelő arányú keverékeiből készült teák recept nélkül is megvásárolhatók a gyógyszertárakban. Csalánlevelet, nyírfalevelet, mezei zsurló hajtását, aranyvesszőt, gyermekláncfűlevelet, tarackbúzagyökeret vagy ezek kombinációit tartalmazzák a teakeverékek.

Tavaszi salaktalanító kúrák előszeretettel alkalmazott teái is egyben ezek a vízhajtó teák. Sok fiatal és idősebb nő is keresi ezeket a teákat a gyógyszertárakban, drogériákban. Óvatosnak kell azonban lenni, mert a víz mellett értékes ásványi anyagok, és a szervezet számára szükséges egyéb anyagok is távozhatnak a szervezetből egy nem megfelelően tervezett kúra során.
Ez fáradtsághoz, gyengeséghez, elesettségérzéshez vezethet. Megjegyzendő, hogy a kilók lefaragására, a gyors fogyásra nem a vízhajtók a megfelelő szerek.

 

Terhesség és szoptatás idején is óva intik az orvosok és gyógyszerészek a kismamákat a vízhajtók, illetve a vízhajtó hatású gyógynövényes készítmények alkalmazásától, azok alkalmazására szigorúan csak orvosilag indokolt esetekben kerülhet sor.


Dr. Budai Marianna PhD,
Dr. Budai Lívia PhD
szakgyógyszerészek

 

Cikkajánló

A szép körmökért
2014-10-10 05:00:00
Vigyázzunk a fogainkra!
2014-10-08 09:33:00
Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!