“Felkelj a férjed mellől, / erős ember oldaláról, / tüzet támassz a hamuból, / a parázsból lobbants lángot. …
Ne pihenj az istállóban, / meg ne állj a juhakolban! .… Szaladj, mint a szél, a házba! / Mert a házban sír a gyermek, …”
A finnek csodálatos eposzából, a Kalevalából idézett bölcs intelmek a menyasszonyt hivatottak tanítani kötelezettségeire. A számtalan generációval ezelőtt élt emberek művészetté formált tudatának lecsapódását megörökítő mű sorai egyértelműen jelzik, hogy egy nőnek mindig is több szerepben kellett egyszerre megfelelni. Egy asszonynak végtelenül erősnek és fáradhatatlannak kell lennie ahhoz, hogy feleségként, anyaként, dolgozó nőként – és nem utolsósorban az otthon melegének őrzőjeként is – a legtöbbet tudja nyújtani. A szerepek és terhek azóta némi átalakuláson mentek keresztül, de összességében semmiképp nem csökkentek, inkább szaporodtak, hiszen a háztartás vezetése mellett a mai nők többsége munkahellyel is rendelkezik. A házimunka mai formájában az otthon és a munkahely szétválásával alakult ki. Korábban az otthon a (mezőgazdasági vagy ipari) javak termelésének helyszínét is jelentette, míg manapság elsősorban a fogyasztás színtere.
Érdemes megvizsgálni a két terület – a munka és a magánélet – egymásra gyakorolt hatását, hiszen ezek a tényezők a nők életét többnyire még a férfiakénál is jobban befolyásolják. Számos állás teljes elkötelezettséget követel és hatást gyakorol a családi élet egészére. Nem csupán nagymértékben veszi igénybe a dolgozó idejét, energiáját és figyelmét, de a család minden tagjának meghatározza a viselkedését. Egy diplomata, színész, orvos vagy rendőr számára vannak olyan írott vagy íratlan normák, melyek betartása rájuk és közvetlen hozzátartozóikra nézve is kötelezőek vagy legalábbis melegen ajánlottak. A munkaidő hossza és beosztása, illetve az ellentételezésként kapott pénz és egyéb juttatások erőteljes hatást gyakorolnak A családi élet mindennapi alakulására. Komoly szervezést igényel például, ha kisgyermekes szülők három műszakban dolgoznak. Ahogyan az sem közömbös a feleség és a gyermekek élete szempontjából, ha az édesapának főállásban annyira alacsony a bére, hogy a számtalan mellékállás miatt csak hétvégén látják – akkor is a hazahozott papírmunka felett görnyedve. A munkahely kihatással van a dolgozó világnézetére, emberi-erkölcsi normáira, gondolkodásmódjára és nem utolsósorban hangulatára. A munkaidő végeztével senki nem tud egy pillanat alatt tökéletesen kicserélődni, ebből fakadóan pedig a munkahelyi stressztényezők a családi életre is negatív hatást gyakorolnak. A munka–család konfliktus sajnos nemritkán annyira elmélyül, hogy a házaspár válásához és a család széteséséhez vezet. Ezeket a családi válsághelyzeteket megelőzendő szükséges volna nagyobb teret engedni a rugalmasság elvének a munkaidő napi és heti szintű beosztásában, és ezzel hozzásegíteni a családos munkavállalót otthoni szerepeinek teljes értékű betöltéséhez.
Természetesen munka és magánélet viszonyában ellentétes irányban is jelentős tényezők hatnak, azaz a család is számottevő hatást gyakorol a munkára. A stabil családi háttér segít a munkahelyi problémák feldolgozásában, és sok esetben kiegyensúlyozott motivációs bázist biztosít a munkához. Azaz a családos dolgozó problémák esetén is úgy érzi, van miért, van kiért dolgoznia. Kutatások szerint a családdal nem rendelkezők elégedetlenebbek állásukkal mind a nők, mind a férfiak körében. Ha egy munkaadó rövid távon gondolkodik, és alkalmazottainak munkájából rövid időn belül szeretne meggazdagodni, feltehetően jobban jár, ha egyedülállókat vesz fel, akiket könnyebben kényszeríthet végtelen túlórákra, hétvégi műszakokra. Ám egy komoly, hosszú távú koncepcióval rendelkező tulajdonosnak rendezett magánélettel, feltöltődést, kreatív energiát szolgáltató családi bázissal rendelkező dolgozókra van szüksége. Amennyiben egy kisgyermekkel rendelkező nő azt látja, hogy felettesei figyelembe veszik családi kötelezettségeit, nem fog visszaélni a helyzettel, hanem fokozott szorgalommal, munkahelye iránti lojalitással és bizalommal reagál.
Ami a női munkavállalók világszerte jellemző hátrányos munkaerő-piaci helyzetét illeti, legszembetűnőbb jelenség a nők férfiakétől elmaradó bérezése. Ezt részben az magyarázza, hogy a legalacsonyabban fizetett foglalkozási ágakban nagyon magas a nők aránya, de sajnos férfiakkal azonos munkakörök esetén is kevesebb a bérük. A nők munkahelyi előrejutása, vezetővé válása is nehezebb. Azonos iskolázottság, munkatapasztalat és objektíven kimutatható képességek esetén nagyobb eséllyel jut előre a megbízhatóbbnak elkönyvelt férfi pályázó, mint a hagyományos vezetőképbe nemigen illő női jelölt. Lényeges lépés az ország életében az egyenlő esélyek törvényi biztosítása a munka világában, de a jog sem képes egy csapásra megoldani a problémákat. A törvényeket mindenki igyekszik megkerülni, a fejek makacs tartalmának megváltozásához, a gyökeres szemléletváltáshoz pedig évtizedek, akár egy emberöltő is szükséges. Hazánkban a nők többségben vannak a rosszabbul fizetett közszférában, és kisebbségben vannak a versenyszférában. A nemenkénti bérkülönbségek Magyarországon hosszú ideje jelentősek, a rendszerváltozás óta az arány nem változott lényeges mértékben. A diszkrimináció gyanújával elsősorban a fizikai dolgozók körét illetően élhetünk, mivel itt a szakképzettséget érintő eltérések jelentősen kisebbek, mint a bérkülönbségek. A szellemi állományban egyrészt kevés a női vezető, sok a kevéssé képzett irodai dolgozó, másrészt a nők többségénél a gyermekek miatt rövidebb a szolgálati idő és kevésbé tudnak kedvezőtlen, de jobban fizetett időbeosztást vállalni.
A hazai foglalkozási csoportokat vizsgálva elvétve találunk nőt a bányászok, kőművesek, járművezetők között, és kevés az egészségügyi asszisztensként, pedagógusként, gyógyszerészként és számviteli területen munkát vállaló férfi. A nők egyre több, korábban férfiaknak fenntartott munkakörbe hatolnak be (ilyen pálya volt korábban a jogászi, majd a mérnöki, ma pedig a katonai), egyes pályák ugyanakkor elnőiesednek. Ezek a területek átlag alatti lehetőségeket nyújtanak előrejutás, társadalmi presztízs és kereset tekintetében. A fejlett országok többségében a női munkanélküliség a férfiakét meghaladja, hazánkban azonban a férfiak vannak nagyobb arányban az állástalanok között. Ezen adat oka egyrészt az, hogy a munkanélküliséggel leginkább sújtott ipari ágazatok jellemzően férfiakat foglalkoztatnak, másrészt a gyermekgondozási ellátást igénybe vevő nők foglalkoztatottaknak minősülnek. A statisztikai adatok csak a regisztrált munkanélküliekre terjednek ki, a rejtett munkanélküliek körében azonban feltételezések szerint több a nő. A nők munkahelymegtartó képessége összességében jobb, viszont egy nő nehezebben talál állást, ha egyszer munkanélküli lesz. Különösen nehéz helyzetben vannak a munkaerőpiacon a több kisgyermekkel rendelkező és negyven év feletti nők. A gyengébbnek nevezett, de valójában erősebb nem – hiszen annak ellenére, hogy minden összevetve a nők többet töltenek ún. társadalmilag kötött tevékenységgel, azaz munkával, átlagosan kilenc évvel tovább élnek – jó küzdési képességét mutatja, hogy az átképzésekben többségben vannak a nők, és nagy számban fognak vállalkozásba is. A több szerepben való párhuzamos megfelelés felkészíti őket arra, hogy ne adják fel a reménytelennek tűnő helyzeteket sem.
A házimunka többsége, nemritkán egésze hagyományosan a nőkre hárul. Dolgozó nő esetén a háztartás ráadásul második műszakot jelent. Kényes helyzet, ha a férj munkanélküli, a feleség pedig dolgozik. Ki lássa el a gyerekeket és a háztartást? A konfliktusokat a feladatok elosztásával, mindkét fél rugalmasságával, kölcsönösen elfogadható kompromisszum körvonalazásával lehet megelőzni. Az elmúlt évtizedek azon nemzetközi tendenciája, hogy a nők egyre nagyobb arányban vállalnak munkát, kimutatható hatást gyakorol az otthoni teendők időbeli alakulására. A fizetett állással rendelkező férjes asszony érthető módon kevesebb időt fordít házimunkára. Emellett tevékenységének szerkezete is eltérő a “főállású háziasszonyokétól”, házimunkára leginkább esténként és hétvégenként jut ideje. Gazdasági szempontból óriási jelentősége van a nem fizetett otthoni munkának. Szakértők szerint, ha a nem fizetett otthoni munka értékét is kifejeznénk pénzben, az ipari országok összjövedelmének 25–40 százalékát tenné ki a házimunka. Ez a kevéssé elismert tevékenység a gazdaság többi részének működéséhez járul hozzá azzal, hogy ingyen nyújt létfontosságú szolgáltatásokat, teremt háttérfeltételeket az állásban dolgozóknak, tanuló gyermekeknek, és megkönnyíti sok idős, beteg ember életét. Hiszen gyakran a magatehetetlen nagyszülő gondozása is a családanyára hárul. Meglepő tény, hogy az elmúlt évszázadban a háztartások gépesítésével a házimunkára fordított idő alig csökkent. Természetesen a megerőltető munkák eltűnése nagy könnyebbséget jelent, viszont a háztartási gépek révén felszabaduló időt új feladatok kötik le. A korábbinál nagyobb hangsúlyú tevékenység a gyermekgondozás, -nevelés és a változatos étkezés biztosításához szükséges beszerzés, előkészítés és főzés. Dédanyáinknak felesleges volt aerobikterembe vagy uszodába járniuk – derül ki egy mosógépgyár felméréséből. A kutatás a hagyományos kézi nagymosást veszi górcső alá. Eredményei szerint egy egész napos nagymosás hét-nyolc kilométer tempós mellúszásnak felel meg az energiafelhasználás nagyságrendje és a mozdulatok hasonlósága tekintetében.
Nyugat-Európa és az USA elmúlt ötvenéves gazdaságtörténetében a nők munkába állása volt az egyik legfontosabb változás. A jóléti államokban sok új munkahely keletkezett, a nők beáramlottak a felsőoktatásba. A fejlett piacgazdaságokban a női keresőtevékenység látványos bővülése új tendenciákat hozott magával, a női munkavállalók öntudatos, egyre jobban képzett és munkájuk iránt elkötelezett csoportjai léptek be a munkaerőpiacra.
A fiatalabb generáció tagjai egyre rövidebb időre szakítják meg keresőtevékenységüket, lerövidült a gyermekszülés miatti szünet a nők életében. A nők munkavállalási kedve nem csökkent a 80-as években sem, fokozatosan növekszik a női vezetők száma a gazdasági életben, de számarányuk még mindig alacsony. Európa-szerte növekszik a vállalkozások száma, a vállalkozók 14–37 százaléka nő. Nagy-Britanniában 1981 és 1987 között a női vállalkozók száma 70 százalékkal nőtt, míg a férfi vállalkozók köre mindössze 30 százalékkal bővült. Szakértői elemzések szerint az integráció az ún. északi modell irányába való elmozdulást eredményez legvalószínűbben.
A megnevezés a közszolgáltatási típusú skandináv országokra utal, ahol a természetbeni társadalmi juttatások szerepe viszonylag nagyobb a pénzbeli juttatásokhoz viszonyítva.
A szociális hálót a jövedelemadóztatás útján történő nagyfokú újraelosztás alapozza meg. Viszonylag kis jövedelmi különbségek és a szegények alacsony aránya jellemző. Általában, és a nők között is magas a foglalkoztatottsági arány, a gyermekes anyáknak lehetőségük van részmunkaidőben vagy rugalmas munkaidőben dolgozni.
Kiss Ákos
pszichológus
