A diétázás ma már nem „lányos” dolog

2012-05-18 08:00:00    

Napjainkban nem ritka, hogy egy tizenéves srác félmeztelenül mustrálja magát a tükörben, majd elgondolkozva megállapítja: „Azt hiszem, egy kicsit fogyóznom kell…”

Ha ön anyuka, és fia egy ehhez hasonló megállapítással lepi meg, netán azt veszi észre, hogy az ifjú szomorúan nézegeti, milyen vastag bőrredőt tud összecsípni a hasán, nem kell aggódnia, semmi baj sincs a csemete elmeállapotával… Egyszerűen megváltoztak az idők!

 

Nem is olyan régen még egy férfinak eszébe sem jutott volna, hogy a saját alakjával foglalkozzon. Nem csoda, hiszen abban az időben legföljebb a képregények szupermenjei rendelkeztek tökéletes felépítéssel és az előírásos 4%-nyi testzsírtömeggel. Emlékezzünk csak rá: annak idején még a hímnemű filmsztárok is teljesen hétköznapi figurák voltak.

 

A férfi mint szexuális objektum

Ma az újságárusnál rengeteg színes magazint láthatunk, melyek mind a tökéletes férfiúi testet dicsőítik. Manapság már az erősebbik nemet is utolérte a nők sorsa: szexuális tárgyaknak látják magukat. Ez egyáltalán nem megy tréfaszámba: a jó külsőt komolyan kell venni, mert hihetetlen nyomás nehezedik a férfiemberre, hogy vonzónak látsszék.

 

Bár még ma is a lányok és nők teszik ki a nagyobb részét – felmérések szerint 60–90%-át – azoknak, akik különféle táplálkozási rendellenességekkel küzdenek, mégis, világszerte a férfiak milliói szállnak harcba az anorexia, bulimia és a mértéktelen evés réme ellen. Lehet, hogy nem is veszi észre, és az ön családjában is van egy ilyen személy… Egy apró különbség: a fiúk esetében ezek a bajok egy picit később lépnek föl, mint a lányoknál.

 

 

A fiúk és az evési zavarok

  • Az egyik elmélet szerint a fiúk evési problémái azért jelentkeznek, mert a kamasz így fedi el a férfivá válással kapcsolatos konfliktusait. A test gyorsan változik, a serdülő nem tud ezzel mit kezdeni, megpróbál tehát ott tenni valamit, ahol módja van rá. A kor pedig azt szuggerálja: légy olyan, mint egy atléta! Míg a lányok elsősorban a súlyukkal foglalkoznak, a fiúk az alakjukat és testméreteiket figyelik. Úgy vélik, ez a kulcsa a sikernek, nem utolsósorban a szerelem terén.
  • A másik elmélet szerint, a különféle evési problémák mögött mindkét nem esetében ugyanazok az okok fedezhetők fel: az önértékelés zavarai, depresszió, félelem attól, hogy elvesztik a kontrollt (evésben), identitásproblémák, érzelmekkel való megbirkózás nehézségei, a családon belüli kommunikáció rossz működése.
  • Végül pedig fiúk esetében van egy, speciálisan az apa személyével összefüggő tényező is. Amerikai felmérések szerint az apák inkább azonosulnának fiaikkal testi dolgokban, mint érzelmi téren. Ha például a papa fiatalkorában hokizott, a fiától is elvárja ugyanezt. Gyakran azonban a fiú ezen a téren nem hasonlít rá, és ekkor a gyerek nemcsak kisebbrendűségi érzéssel viaskodik, hanem megszakad köztük egy addig előszeretettel használt kommunikációs lehetőség is. A következmény frusztráció, elszigeteltségérzés és akár depresszió is lehet, mely utóbbi azután kiváltja az evési problémát.

Öröklődnek a táplálkozási szokásaink?

 

Mint minden bonyolult betegség esetén, itt sem csak egy, jól meghatározott okkal van dolgunk. Ma számos kutató úgy véli, hogy a táplálkozási rendellenességek öröklődhetnek. Sok gyerek születésétől fogva hajlamos arra, hogy a negatív érzéseket az étkezéssel vezesse le, vagy arra, hogy a táplálkozással és a testével kapcsolatos dolgokkal kiemelten foglalkozzon. A szülők viszont általában nem vesznek tudomás az ilyen genetikai adottságról, csak ha már túl késő van a bajok helyrehozatalához. Pedig van lehetőség a közbeavatkozásra, el lehet kerülni a káros viselkedés kialakulását. Ha élni akar az alkalommal, olvassa el az alábbi tanácsokat:

  • Vizsgálja meg az ön érzéseit saját testével és másokéval kapcsolatban! Ha hajlamos arra, hogy kínozza magát a külsejével összefüggésben vagy eltúlozza testének tökéletlenségeit, mások alakját pedig csodálja, mert megfelelnek az ön szépségről alkotott elképzeléseinek, próbáljon változtatni a hozzáállásán! Lehet, hogy nem gondolná, de a tinédzserek igenis figyelnek a szüleikre, az idősebbekre, és gyakran utánozzák őket.
  • Gondolja meg alaposan, hogyan vélekedik ön az élelmiszerekről. Létezik önöknél olyan, hogy „jó” és „rossz” étel? Nagy dolgot csinál a kalóriákból és a zsírból? Az ilyen szemlélet hatására kialakulhat a gyerekében az „étel az én ellenségem” felfogás.
  • Vegye sorba, milyen célokat tűzött ki a fia elé. Arra biztatja, hogy legyen az, amit ön szeretne, vagy pedig hagyja, hogy a saját érzéseit, vágyait kövesse? A túlzott nyomás, hogy megfeleljen a szülői elvárásoknak, depressziót, megbántottságot, egészségtelen viselkedést eredményez.
  • Az sem mindegy, hogyan dicséri a gyermekét. Ha általánosságokat mond neki, mint például „jól nézel ki” vagy „okos vagy”, nem növeli annyira az önértékelését, mintha megkeresi a valóban meglévő erényeit, és azokat dicséri, például: „nagyon szépen zongoráztad el ezt a darabot”, vagy „eszméletlen ügyesen megoldottad ezt a példát”. Ezek a mondatok sokkal komolyabban is hangzanak. Egy jó önértékelési képességű gyermek semmiképpen sem pusztán testi-fizikai mivoltában tekinti önmagát.
  • Soha ne tegyen megjegyzést családtagjainak a külső megjelenésére, és másnak se engedje meg az ilyesmit az otthonukban. Még a jópofa kötözködések, az olyan becézések, mint például „haspók” is sértőek lehetnek a gyermekre, és beindíthatnak egy rossz reakciósort.

Melyek azok a jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a srácnak valamilyen étkezési problémája van?

  • Kerüli a családi étkezéseket.
  • Evés után mindig azonnal a fürdőszobába megy.
  • Súlyt veszít.
  • Túl sokat tornászik.
  • Visszahúzódó.
  • Bő ruhát hord, hogy eltakarja a fogyását.
  • Különféle kifogásokat talál ki, hogy ne kelljen ennie.
  • Elrejt ételeket, vagy nem mond igazat az étkezéssel kapcsolatban.
  • Bizonyos ételeket nem hajlandó megenni.
  • Megszállottan méri a súlyát.
  • Szédülésre panaszkodik.
  • Fázik, pedig normális hőfok van a lakásban.
  • Fogyasztópirulákat vagy étvágycsökkentőket vásárol.
  • Hullik vagy töredezik a haja.
  • Gyakran megy gyógyszertárba.
  • Sokat eszik, mégse hízik.
  • És mindenekelőtt: ön, mint szülő úgy érzi, valami nincs rendben a gyerekkel.

 

Ha pedig észreveszi, hogy a gyermekének ilyen gondja van, ne dugja a homokba a fejét! Ne gondolja, hogy ez csak átmeneti dolog, elmúlik magától. Lehet, hogy nem fog. Mondja el a fiának, de ne veszekedve, hogy aggódik miatta, és vigye el a megfelelő szakorvoshoz. Minél hamarabb hozzáfognak a probléma megoldásához, annál könnyebb lesz a kezelés.

 

Galenus

 

www.bebikkicsiesnagyok.hu

Egészségügy és internet
Ön mire használja az internetet az egészségügyi ismeretszerzésben?

Impresszum   |    Médiaajánlat   |    Adatkezelési nyilatkozat

Copyright © Galenus Kiadó. Minden jog fenntartva!